Love is love - Történetek a szerelemről

3x3

Kedves Charlotte!

Végére értem a leveleidnek, elolvastam mindet, egytől egyig. Nagyon hiányzol, még jobban, mint eddig.

Újra érezni akarlak magam mellett. Játszani a hajaddal, megérinteni a bőröd, megcsókolni téged. Mert az a csók számomra... nem csak egy dolog volt, amit ki akartam próbálni. Bár magamnak sem ismertem be egészen eddig, én is vágytam rá, vágytam rád, hogy az enyém lehess és én a tiéd. Kár, hogy későn jöttem rá. Már nem tehetem jóvá. Nem hozhatlak vissza azáltal, hogy utánad sírok és bocsánatkérő leveleket írogatok.

Nem kellett volna elhallgatnom előled semmit. Sem Patrickot, sem Jonathant, se semmi mást. Nagy hiba volt részemről. Rossz barát voltam. Csúnyán viselkedtem. Tudom, nem ér semmit a bocsánatkérésem, mégis remélem, hogy meg tudsz bocsátani, akárhol is vagy.

Mondd, miért csak most kellett rájönnöm, hogy azt akartam, hogy a Gideonom légy? Olyan pár lehettünk volna, akit mindenki irigyel. Miért nem tudtad korábban elmondani, ki is vagy valójában? Talán akkor nem történt volna meg ez, és már rég együtt lennénk, boldogan. Meg tudtam volna neked adni, amire vágytál. Te a vallomással késtél el, én a beismeréssel. Mindketten hibáztunk. Csak sajnos én voltam a nagyobb ludas a dologban.

Ismét itt szeretnék állni veled a szobám közepén, fogni a kezed és a vállad, eltáncolni a keringőt, még ha ügyetlenül is, egyszerűen csak újra veled akarok lenni. Nincs más kívánságom, azonban ezt senki sem válthatja valóra.

Nincsenek szavak, amik kifejeznék, mennyire büszke voltam rád a koncert napján. Hihetetlen teljesítményt nyújtottál. Pozitívan csalódtam benned, nem hittem, hogy te ennyire képes vagy... és milyen buta voltam! Köszönöm, hogy megmutattad azt az oldaladat, és nekem adtad. Köszönöm, hogy megajándékoztál egy felejthetetlen élménnyel. Köszönöm, hogy voltál nekem.

Soha nem felejtelek el. Míg világ a világ, a szívemben fogsz tovább élni.

Nagyon hiányzol.

Szeretlek,

Scar

Bár már fél 12 is elmúlt, nem tudtam lefeküdni és aludni. Nem hagyott nyugodni egy kérdés. Mi vagyok én? Ki vagyok én? Minél hamarabb választ kellett rá kapnom.

Bár a szüleim azt hitték, már rég alszom, éberebb voltam, mint valaha. Végigböngésztem az összes LMBT témával foglalkozó oldalt, amit az első oldalra hozott ki a kereső. Az már biztos, hogy heteroszexuális nem vagyok, mivel szerettem Charlotte-ot, nem csak barátként. Leszbikus sem lehetek, Jonathan és Patrick miatt. Legerősebb gyanúm az volt, hogy biszexuális vagyok, ezért mélyebben is belemerültem a témába, ekkor azonban olyasmit találtam, amire nem számítottam. A demiszexualitást.

Ha már ennyire benne voltam a nyomozásban, minden mindegy alapon kerestem egy társkereső oldalt. Több lányra is ráírtam, akik szimpatikusak voltak, majd lefeküdtem aludni, naivan azt gondolva, hogy ki tudom magam pihenni reggelig. Azonban újra és újra könnyek öntötték el a szememet Charlotte-ra gondolva, a nemi identitásommal kapcsolatos kérdések pedig egyenesen sikoltoztak a fejemben.

Utáltam a temetéseket. Ki nem utálja őket? Mikor végleg el kell búcsúzni egy szerettünk testétől, majd leeresztik a földbe, és minden eltűnik vele együtt. Nem marad más hátra, csak az üresség. Szerencsére Charlotte temetése hamar lezajlott, senki nem veszekedett velem. Talán nem is engem hibáztatnak. Hiszen az ő döntése volt. Nekem talán nem is volt benne szerepem. Ezt te magad sem hiszed el – szólalt meg a tudatalattim. De akkor is az ő döntése volt – szálltam vele vitába.