Love is love - Történetek a szerelemről

7x10

Soha nem láttam Thomast másnaposnak, bár igazából nem tudtam eldönteni, hogy már másnapos, vagy még aznapos. Kora reggel mentem át, hogy megnézzem, mi van vele, mert nem bíztam teljesen az anyukája képességeiben e téren, de állta a sarat. A fiú éjjeliszekrényén volt egy pohár víz, mellette pedig egy bontatlan csomag sajtos tallér.

A nevén szólongatva keltegettem, de mikor erre nem reagált, megráztam a vállát.

- Jó reggelt – köszöntöttem.

Ő csak nyöszörgött, egy párnát a fejére húzva elfordult az ablaktól, és nyújtózott. Aztán visszaaludt.

Eltartott egy kis ideig, míg sikerült rendesen felébresztenem. Ásított egyet, majd elfintorodott, amint megérezte a saját szájszagát.

- Azt hiszem, elmegyek, és megmosom a fogam. Kétszer.

Kipattant az ágyból, már amennyire másnapossága engedte. Egy szál alsónadrágban indult a fürdőszoba felé. A hangokból ítélve először lecserélte a ruhadarabot, azután tényleg kétszer megmosta a fogát.

- Na, megvagyok – jött vissza a szobájába. Az arca csupa víz volt, megtörölte a szék hátán lógó törölközőben. Bedezodorozta magát, végül leült mellém az ágyba. – Sajnálom, ami tegnap történt, nem szabadott volna ennyit innom. Hallgatnom kellett volna rád.

- Nincs semmi baj. Most hoztalak haza életemben először, és... azt hiszem, tetszett, hogy csak rám támaszkodtám.

- Amit tegnap mondtam... - kezdte, de aztán a mondat felénél abbahagyta. Várakozva néztem rá. Sóhajtott. – Szóval emlékszem, mit mondtam este, mielőtt anyám kijött volna, és én azt úgy is gondolom.

- Tényleg? Szeretnél velem lenni, azok után, hogy megcsaltalak az exbarátnőddel, akitől ráadásul én szerettelek el? Mert ez történt, és nem tudom, mennyire vagy tisztában vele.

- Teljesen tisztában vagyok vele, és igen, mindezek után is veled szeretnék lenni.

A mondat végén hangosan kordult egyet a gyomra. Lefutottam a konyhába, és főztem neki egy nagy adag zacskós levest. Épp két tányérba töltöttem ki, mikor megjelent az asztalnál, és fejét fogva leült.

- Tessék, jó reggebédet – letettem elé a tányért, és visszafordultam a sajátomért.

Percekig csak Thomas szipogását, és a kanalak csörömpölését lehetett hallani, aztán ahogy elfogyott a levese, egyből megszólalt.

- Köszönöm. Finom volt, és... még sosem kaptam senkitől másnapra gyógyszerként reggebédet.

Halványan elmosolyodtam. Áthajoltam az asztalon, hogy megfogjam a kezét, és hüvelykujjammal tudjam simogatni a kézfejét. Ő azonban elkapta a végtagját. Bűnbánó kifejezés jelent meg az arcán.

- Sajnálom. Ha neked ez sok, akkor nem csinálom... akkor nem haladok ilyen gyorsan.

- Nem, nem, semmi baj. Csak hallottam valakit errefelé jönni. Gyere, menjünk a szobámba.

Meg sem várta, míg reagálok. Felpattant, és elrohant. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Az egyik pillanatban még hagyja, hogy próbálkozzam, a következőben pedig elutasít.

Beraktam a tányérokat a mosogatóba. Úgy éreztem, Thomas sosem lesz újra az enyém teljesen, bár azt mondta, szeretné. Nekiálltam mosogatni, csak hogy nyerjek még egy kis időt, de a két tányér és kanál megtisztítása nem igényelt túl sok időt. Még az edényé sem. Végül megtöröltem a kezem.

- Louis, jössz már? – el akartam menni még mosdóba, de ezt a türelmetlen hangot hallva inkább meggondoltam magam. Annyira nem volt sürgős.

Thomas az ágyát igazította épp el, ezért lehuppantam az egyik fotelbe. Lábamat keresztben feltettem a dohányzóasztalra, arrébb söpörve vele pár magazint. Felkapta az íróasztalról a mobilját, a töltő azonban visszarántotta.

- Francba, megint majdnem eltörtem.

Kihúzta a töltőt, az enyém mellé fordította a fotelt, kényelembe helyezte magát, és az orrom alá dugta a telefont.

- Holnap lesz a sokadik hónapfordulónk. Sajnálom, fogalmam sincs, hányadik. Viszont ezt találtam neked... ha nem tetszik, visszamondom a foglalót.

A képen három bakelit volt. Két Queen és egy Guns 'N Roses, az a 3 album, amit már majdnem két éve keresek, de soha nem találom meg őket. És most Thomas nekem adná mind a hármat, pedig biztosan egy vagyont érnek.

- Nem lesz ez túl drága mulatság? Mármint, persze, nagyon szeretném őket, de nem akarom, hogy rám költsd az összes pénzed, és különben is, én még semmit sem vettem neked – ölembe ejtett ujjaimat kezdtem tanulmányozni, miközben az ajkamat rágtam. Ez újabban nagyon rossz szokásom.

- A fele se megy rá – felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen. – És nem kell érte venned nekem cserébe semmit.

- De... én szeretnék. Úgyhogy mindjárt megyek is, és kerítek neked valami jót – felnéztem a könyvespolcára, hogy felmérjem a helyzetet. Úgy láttam, nem kapott új könyvet, ami egyet jelent azzal, hogy a nekem adott listából nyugodtan válogathatok.

- Louis, én téged annyira szeretlek – mondta kitalálva a gondolataimat.

- Én is téged – feleltem vigyorogva.

Közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Ugyanolyan gyengéden, mint legelőször.