Valamikor dél körül keltettek fel. Nem emlékeztem már, ki volt az, mindenesetre csak hozzávágtam egy kezembe akadó plüsst, átfordultam a másik oldalamra, és aludtam is tovább. Kettőkor aztán felkeltem magamtól is, és ekkor vettem észre, hogy a Louistól kapott plüssel dobálóztam. Egy pillanatra fojtogatni kezdett az érzés, hogy megbántottam, aztán magamra nézve eszembe jutott, hogy mi történt éjszaka. És már nem is éreztem magam hibásnak.

Elmentem lezuhanyozni. Jó érzés volt. Újra tisztának érezhettem magam, nem voltam büdös, nem voltam izzadt, egyszerűen jól éreztem magam a bőrömben. Könnyebbnek tűnt a lelkem is.

Egészen addig, amíg újra felöltözve ki nem jöttem a fürdőből, hogy egyek valamit. Louis ugyanis ott állt az ajtóban, és kifejezéstelen arccal nézett rám.

- Tommy, ne haragudj, annyira sajnálom. Nem akartam. Nem voltam eszemnél. Ne haragudj – kezdett könyörögni. Berángattam a szobámba, mert nem akartam, hogy bárki is kihallgassa a veszekedésünket.

- Először is, ne hívj Tommynak – mondtam egy mélyről jövő sóhaj után.

- Régebben mindig hisztiztél, amiért nem becéztelek...

- Az régen volt. Most hagyd abba. Másodszor pedig. Mi az, hogy nem tudtad, mit akarsz? Meg hogy nem voltál eszednél? Pontosan eszednél voltál, és pontosan tudtad, mit akarsz. Azt mondtad, megmutatod, milyen ajándékra számítottál, és ott volt az óvszer a fiókodban! Nekem ne mondd, hogy nem akartad, mert ezt az egészet így tervezted, csak félsz bevallani, hogy amúgy körülbelül meg akartál erőszakolni. Gerinctelen vagy.

- Én vagyok a gerinctelen? Tudtommal te vagy a pasim, már majdnem fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem voltál képes lefeküdni nekem, pedig pontosan tudod, hogy én ezt mennyire szeretném. Mennyire szerettem volna – tárta szét a karját. – Azzal meg inkább ne vádolj meg, hogy meg akartalak erőszakolni, mert ez nem így van.

- De, pontosan így van. Ha megbeszélted volna velem, hogy mit szeretnél, akkor nem kellett volna ezt az egészet eljátszani. Miért nem tudtad megbeszélni velem? – kérdeztem tőle könnyes szemmel.

- Mert nem akartam, hogy ez legyen. Tudtam, hogy ha felhozom, akkor másra tereled a szót, kerülni fogod a témát, és ezt én nem akartam! Arra gondoltam, hogy talán ha elkezdjük, akkor egy idő után élvezni fogod, elengeded magad, és végre sor kerülhet rá.

- Hát rosszul gondoltad. Undorodom tőled.

- Mondd, neked mégis mi a bajod a szexszel? Miért undorodsz tőlem, a pasidtól? Ugyanúgy biszex ember vagyok, mint te, ugyanolyan szép a testem, mint neked. Minden emberi test szép. Én csak szerettem volna jól érezni magam a szerelmemmel – förmedt rám. Értetlenül széttárta a karját.

- Semmi bajom a szexszel. Egyszerűen nem úgy akarom elveszteni a szüzességem, ahogy te gondoltad tegnap este – mondtam halkan, mert féltem bevallani, hogy én még mindig szűz vagyok.

- Várj... te... szűz vagy? – kérdezte oldalra billentett fejjel.

- Igen – suttogtam, és hirtelen úgy éreztem, elsüllyedek szégyenemben. Louis valószínűleg megérezte ezt rajtam, mert elém guggolt, és az államat felemelve beszélt hozzám tovább.

- Figyelj. Ez nem baj. Nincs mit rajta szégyellni. Ugyanúgy foglak szeretni ezután is. És ha félsz elveszteni, vagy valaki olyannal szeretnéd, akit esetleg biztosan jobban fogsz szeretni nálam, akkor mondd meg. Csak kérlek, ne csalj meg, és ha bármi van, mondd el. Szeretnék segíteni.

- Rendben, Köszönöm.

- Várjunk... - váltott vissza hirtelen a bizalmas hangnemről a szokásos hangjára. – Ti akkor Gemmával sosem voltatok együtt?

- Egyszer bepróbálkozott, miután látott minket csókolózni, de nem, egyébként nem.

- Ő is szűz? – kérdezte, valami olyan vággyal a szemében, amit hirtelen nem tudtam hová tenni.

- Igen, ő is – feleltem elhaló hangon, mert ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg miért is kérdezi.

Úgy tűnik, Louis egy szép napon az exemmel fog megcsalni, annak ellenére, hogy most ígérte meg, hogy ilyet sosem tenne.

Love is love - Történetek a szerelemrőlWhere stories live. Discover now