Love is love - Történetek a szerelemről

9x9

Reggelre nem maradt semmi. Még a legkisebb fejfájás sem. Az orvosi sátorban ébredtem – megint -, és a lány, aki legutóbb is ellátott, most az ágyam mellett állt és épp a vérnyomásomat mérte.

- Most ne szólalj meg, kérlek, mindjárt végzek.

Tekintetemet a sátor plafonjára emelve vártam, hogy befejezze a műveletet. Aztán ismét az arcát fürkésztem, mikor a karomra húzott műszer engedett szorításán.

- Oké, normális.

- Milyen drogot adtak nekem? – kérdeztem, közben saját magamat is meglepve hangom rekedtségén.

- Nem drog volt, hanem egy nagyon erős altató. Ki kellett mosni a gyomrodat, de ezen kívül nem volt semmi.

- És... a fiúkkal mi lett? – ülő helyzetbe tornáztam magam, és nyújtózkodtam.

- Néhány biztonságis utánuk futott, de csak négyet kaptak el. Kivonszolták őket a fesztivál bejáratához, ahol már vártak rájuk a rendőrök. A nap folyamán téged is szeretnének majd meghallgatni, úgyhogy a főnököd kérte, hogy küldjelek hozzá, ha felébredtél. Meg akarja beszélni a mai beosztást.

- Hogyhogy csak négyet kaptak el? Én úgy emlékszem, öten voltak... Volt köztük egy magas, sötétszőke is? Valamelyik szemöldökéből hiányzik egy darab valami heg miatt.

- Nem tudom, kik voltak azok, én nem mentem ki – a vállamra tette a kezét -, de ha szükséged van valakire, aki vigyáz rád a fesztivál végéig, csak szólj. Találunk megfelelő embert.

Halványan rám mosolygott, aztán egy másik pácienséhez ment, a sátor végébe. Felálltam, hogy távozzak, de még mielőtt kiléptem volna az ajtón, eszembe jutott valami.

- Nem tudod véletlenül, hol van a biztonságisok sátra? Szívesen benéznék.

- A főbejárattól talán száz méterre, egy nagy faház. Olyasmi, mint ami az alkalmazottaknak is van, csak kicsit nagyobb és mobil.

Megköszöntem a segítséget, majd elhúztam az ajtóként szolgáló ponyvát. Szapora léptekkel igyekeztem a főbejárat felé, közben tekergetve a fejem. Nem akartam még egyszer olyan helyzetbe kerülni, mint tegnap este.

Miután ismertettem a történteket egy nagyjából két méter magas, izmos fickóval, meg is kaptam a személyi „testőrömet", aki először a kisházunkhoz kísért el, majd a főnökömhöz.

- Ha ma nem akarsz dolgozni, nem szükséges. Mindazok után, amik az elmúlt este történtek, kétlem, hogy nyugodt szívvel kérhetném tőled, hogy állj be a pultba, és mosolyogva szolgáld ki az embereket.

- Oh, Mr. White, dehogy is. Szeretnék beállni dolgozni, nem akarom cserben hagyni sem magát, sem a társaimat – bár kényszerítenem kellett magam, felfelé húztam a szám sarkát.

Választ nem kaptam, úgyhogy inkább lassan megfordultam és kiindultam az irodából. Volt még pár óra nyitásig, én azonban nem akartam alvásra pazarolni az időmet.

- Jamie, nem bánod, ha elmegyünk a vizespóló-versenyre?

- Nekem órabérben fizetnek, azt csinálunk, amit csak szeretnél. Én ráérek.

Nevetve beleboxoltam a vállába, amolyan „ez jó poén volt" stílusban, hogy kicsit jobban megkedveltessem vele magam. Ő azonban lassan rám nézett és az orrára biggyesztette a napszemüvegét.

A szabályoknak megfelelően nem öltöztem át bikinibe, és a rendelkezésünkre álló sátorban még a melltartómat is levettem, hogy aztán karjaimat végig a mellem előtt összefonva tartsam. Így, hogy már nemsokára ránk került a sor, semmi kedvem nem volt részt venni ebben a hülyeségben, és nagyon utáltam Rose-t azért, mert belerángatott.

A medence mellett állva néztük a meccseket. A következőben már mi játszottunk, ezért nem mehettünk el a medence mellől. Rose tartotta a távolságot, nem nézett rám, de többször is éreztem a tekintetét az arcomon. Aztán mellé lépett a pasi, akit tegnap este láttam. Rose a nyakába ugrott és hatalmas puszit nyomott az arcára.

Véget ért a meccs, és minket szólítottak a „pályára". Fél lábbal átléptem a medence felfújt peremét, és az alján lévő vazelin miatt egyből meg is csúsztam. Hatalmasat tanyáltam, megrántottam a bokámat, és már a meccs kezdete előtt vizes voltam.

Hamar feltápászkodtam, sajnálva frissen elvesztett méltóságomat, aztán a labdát kezdtem figyelni. Igyekeztem elkapni, amikor felém repült, de ekkor ismét elcsúsztam. Ezúttal a könyökömet vertem be.

- Nem tudnál kicsit kevésbé balfasz lenni? – rivallt rám Rose.

Ujjaimmal hátrafésültem a hajamat az arcomból, óvatosan megtöröltem a szemem, aztán még mindig a medencében ülve ránéztem.

- Mi lenne, ha nem szólogatnál be? – kérdeztem dühösen, miközben felálltam.

Kicsavartam a pólómból a vizet, de sajnos még így is túl szorosan tapadt rám. Jeleztem, hogy készen állok, indulhat a játék, a labda felé nézve azonban megpillantottam az első sorban George-ot, amint a mobiljával kamerázik. Nem akartam túl nagy felhajtást, ezért csak a szemem sarkából figyeltem a fiút, mintha észre sem venném, hogy ott van.

- Jamie, ott a srác – mondtam a biztonságisnak, mikor lesípolták a meccsünket. Csúnyán kikaptunk, de legalább még minden csontom ép volt.

Persze az ügyet nem lehetett észrevétlenül lerendezni. George, mikor már észrevette, hogy Jamie felé sétálok, próbált egérutat találni az emberek között, Jamie azonban észrevette, még mielőtt leléphetett volna. Erősítést hívott, és futni kezdett George felé. A következő pillanatban megjelent egy másik hatalmas, feketébe öltözött férfi, akinek a segítségével lefogták George mindkét kezét, és elvitték. Mikor az emberek feleszméltek az események bámulásából, folytatódhatott a verseny.