Love is love - Történetek a szerelemről

8x8

 Vasárnap este Benji megint elment, én meg egyedül maradtam a gondolataimmal, amiből az lett, hogy annyit gondolkodtam, hogy elegem lett mindenből.

Hétfő reggel a szokásosnál tíz perccel korábban indultam el suliba, direkt azért, hogy a sarkon még véletlenül se fussak bele Jamesbe. Meg akartam tenni azt, amire Benji megkért. A suliban, ha át kellett mennem egy másik terembe, és tudtam, hogy találkoznék Jamesszel, inkább vártam pár percet, közben úgy tettem, mint aki fontos üzenetet ír, és csak azután indultam el.

És ez így ment a hét minden napján.

James pár nap után már írt, azt kérdezte, beteg vagyok-e, és hozza-e a leckét. Bűntudatom támadt, mikor már a harmadik üzenetére sem írtam vissza. Péntek délután nem mentem kutyát sétáltatni, pedig hívott, és nagyon jól esett volna. Meg akartam vele beszélni mindent. Vele akartam tölteni az időmet, hogy ne unatkozzak egyedül otthon, miközben Benjaminra várok. Az emiatti rossz hangulatom az egész hétvégére rányomta a bélyegét.

- Mi bajod van? – kérdezte Benji szombat este.

- Unatkoztam egész héten, és ha visszamész, megint unatkozni fogok.

- Akkor csináljunk valamit – megvonta a vállát.

Az ölembe vettem a laptopomat, gondoltam játszhatnánk valami számítógépes játékot, mikor megcsörrent a telefonom.

- Vedd fel nyugodtan.

- Daniel telefonja, tessék – szólt bele Benji a telefonba, majd ahogy a vonal túlsó végén lévő illető beszélni kezdett, lassan rám emelte szúrós tekintetét. – Nem, most nem ér rá. Nem, nem beteg. Átadom neki - várt pár másodpercet, vett egy mély levegőt. – Tudod, ki hívott?

- Fogalmam sincs.

- Tényleg nincs?

- Hogyan lenne? A hangját sem ismertem fel.

- Tényleg nem ismerted fel a hangját? Mert tudtommal vele szoktál minden nap suliba menni, meg kutyát sétáltatni péntekenként, és most hiányol.

- Benji... neked most az a bajod, hogy hiányzom Jamesnek? – kérdeztem tőle egyik szemöldökömet felvonva.

- Látom rajtad, hogy szomorú vagy, és már azt is tudom, hogy miattam, mert én nem engedtem, hogy találkozgass vele. És te is hiányzol neki. Bűntudatom van, amiért elvettem egymástól két jó barátot.

- És most mit akarsz, mit tegyek? – vontam meg a vállam.

- Hívd vissza egy kicsit később. Elmegyek veletek kutyát sétáltatni.

Pár pillanatig csak meredtem rá, és próbáltam kiigazodni az észjárásán.

- Benji, én komolyan nem értelek. Múlt héten megtiltottad, hogy találkozzak vele, most meg eljössz velünk kutyát sétáltatni.

- Mert látom, hogy milyen szomorú vagy nélküle, és te is hiányzol neki, és nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a barátságotok.

- Nem félsz, hogy megcsallak vele? Úgy emlékszem, ez volt az egyetlen problémád, és nem az, hogy barátkozok vele – emlékeztettem.

- Ettől még mindig félek, de talán alaptalanul – halványan elmosolyodott, és elindította a játékot.

Egy óra múlva felhívtam Jamest, ahogy Benji kérte. Megbeszéltük, hogy tizenöt perc múlva találkozunk a szokásos helyünkön, ő hozza a kutyát, én meg Benjit. Út közben próbáltam felkészíteni arra, hogy mire számíthat: James folyamatos hülyeségeire, arra, hogy be sem fog állni a szánk, és hogy ő nem nagyon fog tudni bekapcsolódni a beszélgetésekbe. A sok belsős poénról inkább nem szóltam, úgy éreztem, rossz néven venné.

James már várt minket, és mint mindig, most is azonnal odaadta a kutya pórázát, közben végigsimítva a kezemen. Szegény állatnak is hiányoztam már. Rám ugrált, hogy meg tudja nyalni az arcom, majd miután tiszta sár lettem tőle, inkább én magam hajoltam le, hogy mind a négy mancsa a földön maradhasson. Megveregettem a lapockáját, és elindultunk.

- Még mindig nem kedvelem ezt a James gyereket – mondta Benji, mikor már az előszobában vettük le a cipőnket. – Nézz hülyének, de szerintem meleg, és rád hajt.

- Csak a paranoia beszél belőled – legyintettem nevetve, majd szorosan magamhoz húztam. – Különben is. Ha itt vagy nekem te, akkor ki más kéne? Ha enyém a lottó ötös, minek foglalkoznék egy két találatossal?

- Ennyire azért nem vagyok jó.

- Sokkal jobb vagy, mint hiszed.

- Oké. De le merem fogadni, hogy James meleg.

- Ha tudnád, milyen rohadtul illúzióromboló vagy...