Love is love - Történetek a szerelemről

4x5

Beckett a hét minden napján azt éreztette velem, hogy teljesen lemondott rólam. Nem volt meglepő, hiszen én már rég megtettem, nem hittem, hogy elvárásainak megfelelően fog sikerülni az előadás. A pénteki edzés után ismét magához szólított.

- Gem, látom, hogy igyekszel, de ez neked sajnos nem megy. Ha ezzel motivállak, megkaphatod a Diótörőben az egyik mellékszereplő szerepét. Választhatsz is. Főszereplőnek viszont nem merlek beállítani, ne haragudj.

- Még átgondolom – bólintottam, azonban tudtam, hogy ezen már nincs mit átgondolni. Nem fogok szerepelni a Diótörőben.

Hazaérve összeszedtem Thomas összes cuccát, amit a szekrény mélyén, vagy elvétve még megtaláltam. Az ágyamból is kirángattam a pizsamának használt ruhadarabokat. Magamhoz öleltem a kupacot, beleszagoltam, még egyszer utoljára érezni akartam az illatát. Emlékezni akartam arra, milyen érzés volt először, de nem ment. Túl régen volt.

A mosógépbe hajítottam mindent, beállítottam, és hagytam rajta egy üzenetet annak, aki holnap délelőtt megtalálja.

Visszamentem a szobámba. Ledobtam magamról minden ruhát, és fehérneműben bedőltem az ágyba. Egy ideig hason feküdtem, dacolva a szomorúságommal. Éreztem, hogy pokolian fáradt vagyok, és hogy vagy egy napot tudnék aludni egy huzamban, az agyam azonban nem akart pihenni. Újra és újra Thomas arca jelent meg lelki szemeim előtt. Visszaemlékeztem minden boldog, együtt töltött percünkre.

Hajnali egykor meguntam a gondolkodást, és hogy nem tudok elaludni. Kibogoztam a sötétben a fülhallgatóm zsinórját, és nyugtató hatású zenét kezdtem hallgatni. Először azt hittem, be fog válni. De nem. A lassú zenétől csak még jobban rám tört minden bajom, amelyeket eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni.

Az agyam végül valamikor kettő és három óra között döntött úgy, hogy már eléggé elvette az életkedvemet, és hagyott elaludni.

Az ébresztő hamar szólt, túl hamar, egyáltalán nem éreztem magam kipihentnek, és csak rossz kedvem lett, mikor belegondoltam, hogy vár rám ma egy gyilkos táncpróba Beckett-tel, azután pedig Thomas.

A szokásos szombat reggeli zuhanyzást végeztem, mikor hirtelen ömleni kezdett az orromból a vér. Nem tudtam, mit csináljak, végül a kezemet odatéve kimásztam a zuhanyfülkéből és a mosdókagyló fölé hajoltam. Lemostam a kezemet, azután csak hagytam, hogy csöpögjön a vérem. Remegtem már, annyira fáztam, mire végül elállt. Nagyjából összetakarítottam magam után, és folytattam a zuhanyzást. Mire végeztem, már nem is emlékeztem arra, hogy mi történt.

Próba előtt Beckett ismét beszélni akart velem. Féltem, hogy a Diótörőről lesz szó, mégis odamentem hozzá.

- Hogy döntöttél? Melyik szerepet szeretnéd?

Kerültem a pillantását, míg megpróbáltam elég bátorságot összeszedni a vallomáshoz – nem sikerült -, majd egy közeli pontot fixírozva kimondtam a végleges döntésemet.

- Sajnálom, de azt hiszem, a Hattyúk tava után én kilépek a társulatból.

Beckett tátott szájjal bámult rám. Nem tudok olyan emberről, aki érettségi előtt lelépett volna, és abbahagyta volna a táncot. Akik ide egyszer bekerültek, általában sikeresen kerültek ki, és nem adták fel, nem unták meg, kitartottak gyerekkori álmaik mellett. Kivéve engem.

- Megtudhatnám az okát? – kérdezte. Éreztem, hogy el kéne mondanom neki, mégsem akartam, így megráztam a fejem. Láttam rajta, hogy hatalmasat csalódott bennem. A többiek is beözönlöttek a terembe, Beckett pedig felállt, és tapsolni kezdett. – Elmondom a mai menetrendet. Bemelegítés, erősítés, technikai alapok gyakorlása, egyszer végignyomjátok, azután ebédszünet, és délután még kétszer kérem.

Elindította a lejátszót; a zongorista lebetegedett, és nem tudott eljönni. Helyet foglaltunk a teremben, elkezdtük átmozgatni az ízületeinket. Egyszerre mozogtunk, az ő utasításait követve. Azután megmondta, milyen izomcsoportokat kell átmozgatnunk, és milyen feladatokkal.

- Gemma és Grace idejön hozzám. Nektek ezen kívül is lesz feladatotok. Azt akarom, hogy a két hattyú tökéletes kondícióban legyen. 5 kör futás az épület körül, és ha visszaértetek, versenyeztek plank challenge-ben. Azután nekiállhattok a feladatoknak, amiket a többiek kaptak.

Oké, engem biztos szívat a kilépés miatt, de miért vonja bele Grace-t is? Simán kitolhatna velem, és a többiek nem mondhatnának rá semmit...

Felkaptam a pulcsimat, cipőt cseréltem, és már mentem is le a lépcsőn. Bár sütött a nap, mégis nagyon hideg volt odakint. Vacogtam, a fogaim össze-összekoccantak. Lassan kocogni kezdtem, egy közepes tempót belőve. Figyeltem a be- és kilégzésre.

Sosem voltam az a nagy futó, mégis tudtam, hogy pontosan milyen technikával kell futnom ahhoz, hogy ne legyek rosszul utána a légszomjtól. Viszonylag hosszú távokat is bírtam.

Lekocogtam az öt kört. A torkom kiszáradt, és olyan helyeken is szakadt rólam a víz, ahol nem lett volna szabad. Felvonszoltam magam a lépcsőn a korlátba kapaszkodva. Lassan ittam pár kortyot, figyelve arra, hogy ne túl gyorsan tegyem; nem akartam tüdőgyulladást kapni.

Grace már a teremben várt, mire visszacseréltem a cipőmet és bementem. Beckett mellette állt, kezében egy stopperórával. Felvettem a kezdőpozíciót, pár pillanat múlva pedig elindult a stopperóra.

Nagyon fáradt voltam, fájt a fejem, és a hátam közepére sem kívántam már ezt a felhajtást az egész előadás körül. Három és fél perc után feladtam, Grace nagyjából kétszer ennyi ideig tartotta magát. Beckett megsimogatta a hátát, rám pedig vetett egy szúrós pillantást, azután elküldött minket megcsinálni a többi erősítő feladatot. Közben a többiek pihenhettek, és nevethettek rajtunk. Pokolian éreztem magam.

Ezen az sem segített, hogy Beckett lerövidítette az ebédszünetemet, nem mintha annyit akartam volna enni, csak mégis jó lett volna pihenni. Helyette lépcsőznöm kellett, tízszer fel a másodikra, és tízszer le. Holtfáradtan estem be az öltözőbe, hogy elmajszoljam azt a kevéske salátát, amit anyu csomagolt nekem tegnap este.

Sikerült kétszer végigtáncolnunk a koreográfiát, anélkül, hogy Beckett egyszer is megszólalt volna. Nem tudtam, hogy tényleg azért van-e csendben, mert nem talál hibát, vagy inkább csak mert elege van az egészből, és szeretne minél hamarabb túllenni ezen.

Fél órával előbb elengedett minket, mint szokott, így volt időm lezuhanyozni, mielőtt a csengő megszólalt volna, jelezve, hogy Thomas megérkezett.