Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

23. rész

-Kérdezhetek valamit?- jutott hirtelen eszembe.

-Persze, mondjad.

-Miért hoztál engem ide?- teszem fel a kérdést, ami már régóta fúrja az oldalamat.

-Mert ez számomra egy különleges hely, és úgy gondoltam egyszer elhozok ide egy különleges lányt- ekkor rám nézett. Ebbe a mondatába természetesen belepirultam. Hogy lehet ilyen édes?

-Elmegyünk sétálni?- kérdezte hirtelen.

-Mehetünk.

Felálltunk, és elindultunk (igen, általában így szoktak sétálni).

Nem szóltunk egymáshoz. Élveztük a pillanatot. Egy kis idő után, amikor éppen a tájat csodáltam, egy kezet éreztem a kezemnél, és azt, ahogy ujjait rákulcsolta az enyémre. Ekkor megálltunk. Vártuk, hogy mit lép a másik. Én nem húztam el a kezem, mert nem akartam. Bevallom, élveztem, de ki ne élvezte volna?

Aztán maga felé fordított, és a szemembe nézett. Nagyon szép szeme van, olyan, amitől a lányok egyből elolvadnak, köztük én is. Ajkai közeledtek az enyémek felé, várta, hogy mit szólok az ötletéhez. Mikor látta, hogy nem fogok elhúzódni ajkait lassan az enyémre nyomta. Gyengéden csókolt, és úgy tartott a karjában, mintha bármikor összetörhetnék, mint egy porcelánbaba. Nem tudom meddig tarthatott ez a pillanat, de ha örökké tartott volna, az is rövid lett volna. Élveztük a pillanatot, és nem gondolkoztunk ilyeneken. Én legalábbis biztos nem. De őszintén: egy ilyen pillanatban ki gondolkozna bármin is?

Sziasztok!
Mivel ma itthon voltam, meg tudtam írni a részt, és nem bírtam ki, hogy ne tegyem ki. 😀
Ma van Ádi szülinapja! 😍
Nagyon sok boldog születésnapot neki! 💞 (Igaz, ezt nagy valószínűséggel nem látja, de akkor is😂)
Szép napot mindenkinek, kitartás, mindjárt hétvége! 💖

-Dóri