Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

29. rész

*Szalai Ádám*

De ezért egyszer megfizetsz Priskin.

Természetesen nem vitt haza. Ki gondolta volna? Ja, mindenki...

Elindultam egyedül haza. Mi mást tehettem volna? Már az utcában jártam, amikor éreztem, hogy nagyon fáj a fejem, és borzalmasan szédülök, hányingerem van. Alig van hátra pár méter, de én úgy éreztem nem vagyok képes megtenni. Muszáj voltam megtámaszkodni a szomszéd kerítésében, mert ha nem tettem volna meg, elájultam volna. Már majdnem megtörtént, amikor...

*Dobrossy Réka*

Nem tudtam neki megmagyarázni, hogy Dávid csak a bátyám. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul esik neki az, hogy őt itt látja, de sajnos nem látott a dolgok mögé. Nem hibáztatom azért, mert elment, hasonló körülmények között ugyan ezt tettem volna. De muszáj megkeresnem, nem hagyhatom magyarázat nélkül.

Elöntöttem, hogy utána megyek. Na igen, de csak egy kis apróságot hagytam ki. Fogalmam sincs, hogy hol lakik, vagy hol lehet egyáltalán, úgyhogy ezt feladtam.

Visszamentem a szobába, Dávid már aludt. Átöltöztem, és követtem a példáját.

-Na, mi volt tegnap? Beszéltetek?- igen, meséltem neki Ádámot. Annyit mondott, hogy támogatja a kapcsolatomat, de ha megbánt letépi a... khm.. azt. Nem mintha lenne beleszólása... Nem volt itt velem évekig. Jó, megbocsájtottam, de úgy igazán sose fogok felejteni.

-Nem, nem tudom, hogy hol lakik- mondtam kicsit letörten- és nem tudom kitől megkérdezni.

-De, meg tudod- miről beszél?- Lili tegnap Ádám csapattársával jött ide, nem?- és ekkor leesett mit akar mondani. Hát persze! Felhívom Lilit!

-Szia, drágám, minden oké?- veszi fel a telefont.

-Szia, hát, fogjuk rá...- nem fogok neki (megint) hazudni. Ő a legjobb barátnőm. Az elsőt még mindig nem mondtam el neki, és ez egyre jobban nyomja a szívem...

-El szeretnéd mesélni?

-Nem tudnál visszajönni?- a bátyámra néztem, aki csak bólogatott.

-De, persze, fél óra és ott vagyok- ezzel letettük a telefont.

-Maradjak vagy menjek?- kérdezi a bátyám.

-Tudsz maradni?

-Igen, de csak 6-ig. Este 8-kor indul a gépem. Megyek Londonba, Erikához- amikor ezt kimondta, a torkomban megint éreztem azt a csomót, ami meg akar folytani. Nem fogok sírni, nem fogok sírni...

-Mikor lesz a temetés?- kérdezem halkan. Ha hangosabban beszélnék kitörne belőlem a sírás.

- Még nem tudom. De ha meg tudok valamit, azonnal szólok. El szeretnél jönni?

-Persze, hogy menni szeretnék! Ez nem is kérdés!- vágom rá- Enikő megy?

-Igen, a reptéren találkozok vele. Elkísérsz majd?- miért ne? Encivel is régen beszéltem.

-Miért is ne?- mosolyodtam el.

-De várj! Akkor hogy fogsz találkozni Ádámmal?

-Visszaérek addigra.

Lili tényleg megjött fél órán belül. Ahogy kinyitottam az ajtót, az első dolga az volt, hogy megöleljen. Nagyon jó esett a törődése.

-Hogy vagy?

-Valamivel jobban. De most nem azért hívtalak ide, hogy arról beszéljük, hogy vagyok. Ádámról lenne szó.

-Nagy Ádámról?- kérdezi félve.

-Nem, vagyis csak részben. Szalai Ádámról.

-Hú, megnyugodtam- fújta ki az eddig bent tartott levegőjét.

-Tényleg. Mi is van köztetek?

-Nem tudom, semmit nem beszéltünk meg. Nagyon jó volt az este... De mire felkeltem, már csak egy levél volt mellettem, hogy ő bizony edzésre ment.

-Fú, nem erre a válaszra számítottam. Őszintén szólva, kérni szeretnék valamit.

-Mondjad nyugodtan, tudod, hogy ha tudok akkor segítek.

-Szóval, tegnap átjött Ádám- itt elmeséltem neki a sztorit- és most valamelyik elérhetősége kéne, leginkább a lakcíme. Meg szeretném vele beszélni a dolgot.

-Ja, értem. Felhívom Ádámot, és megkérdezem- nem hallottam, hogy mit mondott neki Nagy, de azt igen, hogy Lili nagyon serényen írja amit mond.

-Na, szóval- tette le a telefont- itt van a lakcíme, telefonszáma, e-mailcíme... melyik kell? Igen, Ádám kicsit elragadtatta magát.

-Nem zaklatni akarom, hanem beszélni vele- nevettük el magunk- de azért adhatod mindet- odanyújtotta a papírt, amire írt.

-Hogy mész oda?- kérdezi Dávid.

-Nem tudom... talán fogok egy taxit.

És pontosan ezt is csináltam. Hívtam egy taxit, majd bediktáltam a címet. Majdnem 2 óra volt az út! Ahhoz képest, hogy ott, ahol régen laktam, akkor a város másik feléle eljutottam fél óra alatt, gyalog, ahhoz képest ez hosszú idő. Budapesti viszonylatban fogalmam sincs, de az biztos, hogy a fuvar ára elég borsos lett. Az autó megállt, és fizettem, és oda mentem a házhoz. Ennyire még talán sose remegett a kezem. Már éppen csengettem volna, amikor...

Sziasztok! 😇
Már itt is az új rész 😀
Kihasználom, hogy most van ihletem 😂
Remélem tetszett nektek 😘
-Dóri