Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

20. rész

*Szalai Ádám*

A meccs után csalódottan ballagtam be az öltözőbe. Igaz, rúgtam két gólt, de valahogy nem tudok ennek őszintén örülni, mert ennek ellenére kikaptunk.
Átöltöztem, és már mentem is ki az öltözőből, amikor két női alakot láttam távolodni. Az egyikőjüket egyből felismertem. Megmerevedtem, el se hittem, hogy itt van. A szép, karcsú teste, a járása, a hullámos haja... ez csak Réka lehet. Mellette egy nála kicsit magasabb, szintúgy barna hajú, hasonló testalkatú lány állt, és éppen távozni készültek innen. Legutóbb hagytam elmenni, de az a pár hónap amikor nem láttam, az döbbentett rá, hogy egy pár nap elég volt ahhoz, hogy többet kezdjek el érezni iránta, mint kellett volna. Mikor elment, akkor éreztem magamban valamiféle ürességet, egyből hiányérzetem támadt, és ezt nem tudom megmagyarázni. És igen, be kell látnom, tényleg megbántott az, hogy lefeküdt a legjobb haverommal, amit ő azóta se vallott be, de jobbnak láttam elengedni a témát, hisz úgy gondoltam, sose látom többet a lányt. És most itt van. Nem hagyhatom elmenni, most nem.
-Lányok, itt nem lehettek!- szép volt, Szalai, többre nem futotta?
Látszott a lányokon, hogy a hangom hallatán megmerevedtek, és félve fordultak felém, mint a gyerekek, akiket azon kaptak, hogy betörték az ablakot.
Ahogy rám néztek mindkettőjükön látszódott a meglepődés, de máshogy. A lány úgy nézett rám, mintha a legnagyobb bálványa lennék, az a rajongói csillogás látszódott a szemében. De Rékáéban nem. Ahogy belenéztem a gyönyörű szemébe azt láttam, hogy maga sem hiszi el, hogy itt vagyok, és újra találkozunk. Igen, ezt én sem hittem el...

Sziasztok!
Ma meccs van 😍
Gyerünk Ádi, rúgj nekünk legalább két gólt💪 (persze a többiektől is jó, csak legyen 2 gólunk😂)
#csakegyütt #riariahungaria #azéjjelsohanemérvéget