Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

26. rész

*Dobrossy Réka*

-Mit keresel itt, Dávid?- kérdezte Lili, mikor látta, hogy én lesokkoltam.
-Réka, beszélnem kell veled!- hagyta figyelmen kívül a barátnőm kérdését- négyszemközt.
Vagyis finoman tudatta Lilivel, hogy menjen innen. Zaklatotnak tűnt. Amennyire ismerem, sose volt ilyen. Valami nagy baj van.
-Elmegyek öhm... sétálni-rögtönzött a barátosném, majd oda jött hozzám, és megölelt- hívj, ha végeztetek- súgta a fülembe. Főként ezt szeretem benne. Megértő, és nem kérdezősködik egyből. Ha a bátyám csak így felkeresett, nagy a gond.
-Mi a baj, Dávid?
-Nem tudom, hogy honnan kezdjem...
-Esetleg az elejétől. A frászt hozod rám.
-Nem vagy te hülye lány, szerintem már rájöttél, hogy komoly dologról van szó, ha így felutaztam hozzád, és megkerestelek, nem csak felhívtalak.
-Amúgy se nagyon hívtál...-motyogtam, szinte magamban. Szerencsére nem hallotta.
-Nehéz ezt elmondanom, még én se dolgoztam fel teljesen-majdnem elsírta magát. Mi a fene történhetett?- szóval, azt ugye tudod, hogy anya Londonba repült Erikához- Erika anya testvére, az én keresztanyukám- és anyának ugye a sok munka miatt eléggé megviselődött a szíve, mint tudod- ekkor csak bólogattam, de már sejtettem mi jön- és tegnap felhívott Erika, hogy anya... nagyon sajnálom, Réka.
Nem, nem, nem. Az nem lehet. Miért velem történik mindez?
Másfél éve, hogy édesapámat elvesztettem. Nagyjából akkor diagnosztizáltak anyánál szívbetegséget. Épp, hogy elmúlt a gyász időszaka, kezdődhet a másik.
Elbőgtem magam. Az első eset, hogy a bátyám vállán sírtam ki magam.
Ő próbált erős lenni, de nem ment neki.
-Sajnálom, Réka. Jobb, ha most megyek.
Erre már nem mondtam semmit. Nrm js tudom mit vártam tőle. Természetesen akkor hagy itt, amikor a legnagyobb szükségem van rá.
Sírtam, sírtam, és sírtam. Nem, ezt nem tudom feldolgozni.
Egy idő után nem is jöttek a könnyeim, csak feküdtem az ágyban, és gondolkoztam. Eszembe jutottak a közös emlékek amiket együtt átéltünk.
Megintcsak visszagondoltam a gyerekkoromra. Rájöttem, hogy sosem volt ő rossz szülő, bár ezt a szívem mélyén mindig is tudtam. Azért dolgozott ennyit, hogy nekünk mindent meg tudjon venni amit csak szeretnénk.
A nagy gondolkozásom közepette hallom, hogy nyílik az ajtó. Arra néztem, és megláttam ki áll az ajtóban. A személy amint meglátta, hogy milyen állapotban vagyok, odajött, és megölelt.
-Sajnálom. És azt is, hogy nem voltam itt veled.

Sziasztok!🙆
Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeiteket is, nagyon örültem nekik💖
Szerintetek ki jött meg a rész végén?😏
Ehhez a részhez is várom a visszajelzéseteket, és a tippjeiteket😀
Ui.:11 nap van karácsonyig😂😍

-Dóri