Réka és Ádám egy teljesen véletlen pillanatban találkoztak, amikor nem is számítottak rá. Dehát a szerelem a legváratlanabb pillanatban jön, nem igaz?
Vajon nekik össze fog jönni a kapcsolatuk, vagy a zavaró tényezők teljes mértékben szétszakítják ő...
-Itthon van Réka? Beszélnem kell vele!- jelentette ki határozottan. Honnan tudja, hogy itt vagyok? És mit keres itt? Az ő hibája minden! Jó, talán nem minden... De semmi képpen sem arról híres, hogy kiállt volna mellettem akkor, mikor szükségem lett volna rá.
-Sajnos nincs itthon- hazudta Ádám.
-De, itthon vagyok. Mit akarsz?- hamar le akartam ezt tudni.
-Beszélni veled, már mondtam!
-Oké, azon belül...?- sürgettem.
-Nem beszélhetnénk négyszemközt?- célzott arra, hogy itt most Ádi zavaró tényező.
-Ezt eltaláltad. Ha mondani szeretnél valamit, mondd előtte- nagyon haragszom rá azért, amit tett. Nem állt mellettem, cserben hagyott...
-Jó. Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom! Nem úgy kezeltem a helyzetet ahogy kellett volna, és magadra hagytalak amikor szükség lett volna rám!
-Igen, ezzel tisztában vagyok. Újat tudsz mondani?- néztem rá szemrehányóan.
-Nem. Csak annyit, hogy kérlek, bocsáss meg, és folytassuk onnan a ,,kapcsolatunkat" ahol abba hagytuk...
-Hát... nem tudom... - dehogynem tudtam.
-Csak gondold át, kérlek!- nézett bűnbánóan a szemembe, majd hátat fordítva elkullogott.
-Jól vagy? - fordult felém Ádám, miután becsuktam az ajtót.
-Jól... csak sosem láttam még ilyennek. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és még mindig van olyan oldala amit nem ismertem, és jobb is volt. Nem tudok afelett csak úgy elsiklani, hogy Csak úgy otthagyott, mint mindenki más...
-Gondolkozol azon, hogy megbocsátasz Lilinek?
-Őszíntén? Igen. Nagyon régóta barátnők vagyunk, egy ilyen kapcsolatt nem kéne csak úgy eldobni. De viszont nagyot csalódtam benne. Hiába láttam rajta, hogy bánja, nem hiszem, hogy ez a kapcsolat olyan lesz, mint volt. Félek, hogy megint csalódok.
Ekkor megölelt. Nagyon jól esett a vállába fúrni a fejem, és mélyen beszívni férfias illatát. Megnyugtató, éreztem, hogy biztonságban vagyok...
-Nekem el kell mennem edzésre, sajnálom. Nem tartasz velem? Nem kéne egyedül lenned- értem a célzást.
-Tudod mit? Mi rossz történhet?- mosolyogtam rá.
-Semmi!- aha, persze, semmi.
És akkor még így is gondoltuk. Leúlök a kispadra, Ádi felmegy a pályára, én végig nézem az edzésüket, majd haza jövünk, és minden rendben lesz... Aha, csak éppen egy zavaró tényezőt nem számítottunk bele. Ami most éppen nem Priskin volt..
Sziasztok! :)
Nem, nem lett túl hosszú rész, de elegem van már a kifogásokból :D
Mit gondoltok, ki (vagy mi) volt a ,,zavaró tényező", ha nem Priskin az? :D
