Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

36. rész

*Szalai Ádám*

Egyedül ébredtem fel, csak egy pohár víz volt a társaságomban. Fogalmam sincs, mi történt, milyen nap van, hány óra, csak a nap állásából tudtam, hogy éjszaka lehet. Emlékszem még, hogy egyedül jöttem haza, majd hirtelen rosszul lettem. Még az is meg van, ahogy Réka a segítségemre siet, de aztán képszakadás. Egyedül hogy hozott el a házig? nem nagy távolság, de még sem lehetett könnyű feladat...szó szerint. 

Megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő, mennyi esett ki. Éjjel 11 volt. Nagy meglepetésemre 2 üzenet fogadott. Egy Nagy Áditól... és egy Priskintől. 

Elősször Ádámét nyitottam meg, jóhiszem az jobban érdekelt. 

,,Te hallottad mi történt?" 

Miről beszél? Hogy hallhattam volna? Na, majd holnap rákérdezek, most késő van...

Végül megnyitottam Priskin üzenetét is. A tartalma rövid, és tömör volt. Nekem is pont ennyire van kedvem vele beszélni.

,,Megmondtam" 

Hadd mondja a hülyeségeit, egyszer csak leál. Sok mindent mondott, fogalmam sincs miről lehet szó, de annyira nem is érdekel. Majd megtudom, ha eljön az ideje. Bárcsak ne lettem volna ennyire érdektelen...

Viszont még mindig nem hiszem el, hogy Réka utánnam jött, azok után, hogy én csak úgy elmentem. Így visszaemlékezve a srácra, borzasztó módon hasonlított Rékára, és korban jóval idősebb volt nála. Korábban említette, hogy van egy bátyja is. Lehet, hogy ő volt az? De nem azt mondta, hogy nem beszélnek? Lehet, hogy rosszul emlékszem. Az a lényeg, ő még azután is segített, miután én csak úgy otthagytam ,nem engedve, hogy megmagyarázza. Csak nem haragszik, ha utánnam jött...

Az egész napot átaludtam, de továbbra is nagyon kimerültnek éreztem magam, úgyhogy mentem lefeküdni, holnap ráérek ezeken gondolkozni. A holnapról jut eszembe, aznap edzés van. Pánics azt mondta, pihenjek, és ne erőltessem meg magam. Mégis úgy érzem, hogy muszáj elmennem az edzésre, még ha csak a kispadon ülök is. 

Megpróbáltam felállni szédülés nélkül, természetesen nem sikerült. Már értem, miért van itt ez a pohár víz.

Ittam belőle, majd megint próbálkoztam, ezúttal sikeresen. Valahogyan felvonszoltam magam az emeletre, be a szobámba, egyből el is aludtam. 

Másnap eléggé későn keltem, úgyhogy egy gyors reggeli után egyből indultam az edzésre. A reggelit nem mertem kihagyni, nehogy megint a földről keljen engem összeszedni. 

Gyorsan hívtam egy taxit, és már úton is voltam. Amíg odaértünk zenét hallgattam, így gyorsan elrepült az idő. Kifizettem a fuvart, és már mentem is be. Elmentem egy félig nyitott ajtó előtt, ami mögül egy párbeszéd halk hangja hallatszódott ki. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de muszáj voltam. valahogy éreztem, hogy ezt nekem is hallanom kell.

-Szóval, randira hívtad?- szólalt meg az egyik srác. Így elsőre nem ismertem fel a hangját.

-Igen- na, ezt már könnyebb volt. Kivel megy randizni az a féreg?

-És szereted, vagy csak úgy jó lenne vele lefeküdni?- ekkor ismertem fel. Ő bizony Nikolics volt. 

-Dehogy szeretem, csak idegesíteni akarok vele valakit- jellemző.

-Tudod te, hogy mekkora fájdalmat fog ez okozni neki, ha ez egyszer kiderül? Amúgy is, kit akarsz ezzel idegesíteni? 

-Nem egyértelmű? Azért csinálom ezt, mert tudom, hogy szeretik egymást..- nem egészen, de mostmár engem is érdekel.

-Nem, nem az. Senki nem érdemli meg ezt. Ha szeretik egymást, miért kell beleavatkoznod? Miért nem lehetnek csk úgy szimplán boldogok? Ki az a lány?- Igaza van Nikonak. Ezt senki sem érdemli meg. Nem lennél se a lány, se a srác helyében. Szegények.

-Egyszerűen megérdemlik és kész! Ne te mondd meg nekem, hogy mit csináljak!- és még ő van kiakadva? Ez a srác nevetségesebb, mint gondoltam. Na, de dalolj már Tomikám, kinek tervezed éppen tönkretenni az életét?

-Még mindig nem válaszoltál: Kiről van szó?

-A kis álompárról, Szalairól és Dobrossy Rékáról- hogy mivan? Te hogy jössz ahhoz, hogy beleavatkozz a dolgomba? 

Berontottam az ajtón, hogy lendületből orrbavágjam, mikor láttam, hogy más már megtette helyettem, hiszen ott ült a földön, vérző orral. Ennek tuti nyoma marad... Valami csoda folytán egyikőjük sem vett észre, úgyhogy távoztam is. Nem akartam verekedni, volt jobb dolgom is. Magam sem tudom, hogy bírtam ki, hogy ne húzzak be neki, talán az agyrázkódás hatása. Másrészt tudni akartam, hogy Niko vajon el akarja-e nekem mondani az újonnan szerzett információját. Remélem, hogy van benne annyi, hogy tudassa velem.

Úgy döntöttem, jobb lesz, ha figyelmeztetem Rékát, hogy mire készül Priskin, még mielőtt el megy vele randira, de a telefonja ki volt kapcsolva. Hagytam neki egy üzenetet, hogy szerintem hanyagolja a randit, mert nem lesz jó vége, és már mentem is a pályához, mintha semmi sem történt volna. nem csodálkoztak, hogy ott voltam. Tudták mi történt, de azt is, hogy mindig ottvagyok az edzéseken, van hogy csak ,,megfigyelő" ként, de ottvagyok.

Olyan fél óra után tért vissza Priskin és Niko, és érdekes módon az előbb említett személynek nemhogy az orra nem vérzett, de még csak be sem volt neki dagadva. Jó a sminkesed, kölcsönadod?

Az edzésen semmi nem történt, én néha hívogattam Rékat, és fél percenként néztem az üzeneteimet, de semmi. Nem reagált...

Sziasztok! :)
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de hát ha valaki belemrül egy jó könyvbe, azt nem teszi le egy ideig :D És velem is ez történt.
Most ez egy ilyen rész lett, remélem elnyerte a tetszéseteket. <3

Puszi: Dóri