Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

24. rész

*Dobrossy Réka*

Vissza vitt engem a hotelba, ahol szobát foglaltunk, elköszönt tőlem, és már ment is tovább.

Éjjel egy van. Vajon a bulinak vége van már? Remélem, mert nálam nincs kulcs...

Felmentem a szobához, és bekopogtam. Hátha visszajött már Lili. Hallottam valami motoszkálást bentről, majd egy nagy puffanást. Vagyis el akart jutni az ajtóig, de nem jött össze neki. Ezt elképzelve hangosan felröhögtem volna, ha nem jut eszembe, hogy a folyosó közepén vagyok, és más szobákban aludni szeretnének.

Hirtelen kirántotta az ajtót, kezében egy magazinnal.

-Te mit akarsz azzal a magazinnal?-kérdeztem tőle

-Hát, gondoltam egy betörő vagy...

-És ha az lettem volna? Mit csináltál volna? Addig olvasod nekem az egyik cikket, mígy magamtól el nem megyek?

-Jó, a részleteket nem dolgoztam még ki - mondjuk nem tudtam, mit is vártam. Ez tőle józanul is kitelik, nemhogy részegen...

-Másrészt én még kopogó betörővel nem találkoztam. De ha te igen, akkor nem szólok bele.

Bementünk, mivel ezt mindvégig az ajtóban beszéltük meg. Én már vártam, hogy mikor lép ki az ajtón valaki, és zavar el minket az anyánkba.

Másnap reggel pontosan egyszerre ébredtünk fel. Lehet, hogy ijesztő, de szokott velünk ilyen történni.

Megbeszéltünk a tegnap estét. Ő elmesélte, hogy milyen volt a buli az ő szemszögéből, persze amire emlékezett. Én elmeséltem a sétát Ádámmal, de a csókot kihagytam. Mindenkinek lehetnek titkai, nekem ez. Nem akarom neki elmondani, amíg nem tudom mi van köztünk.

-És hogy jutottál be, ha nem volt kulcsod?- kérdezi hirtelen.

-Nem emlékszel?

-Nem nagyon.

-Akkor elmesélem. Mikor visszajöttem, te már itthon voltál. Kopogtam, mire hallottam egy nagy puffanást a szobából, gondolom leestél az ágyról. Na mindegy. Utána kinyitottad az ajtót, egy magazinnal a kezedben, és azt mondtad, hogy azt hitted betörő vagyok, és azzal akartál védekezni ellenem.

Ekkor elröhögte magát, én meg követtem a példáját. Elméletben érett nők vagyunk, gyakorlatban már más a helyzet. Pontosan olyanok vagyunk, mint 14 éve voltunk.

-Ez komoly?- kérdezte, mikor abba sikerült hagyni a nevetést. Legalábbis nagyjából.

-Halálosan komoly.

Aznap reggel mindent megtárgyaltunk. De tényleg mindent. Még az is szóba került, hogy kinek ki tetszik a csapatból.

Ekkor kopogtak. Nem vártunk senkit, úgyhogy eléggé meglepődtünk. Ki tudja, hogy itt vagyunk? Innen szinte senkit sem ismerünk.

-Hozzam a magazint?-vetette fel az ötletet Lili. Hiába, sose nő fel.

-Hozzad.

Hozott nekem is egyet, mire kinyitottuk az ajtót. A magazint ,,ütő mozdulatra" emeltük, bár az egyikünknek se jutott eszébe, hogy ezzel maximum a haját kócoljuk össze az illetőnek.

Legnagyobb meglepetésünkre az ajtóban...

Sziasztok!
Meghoztam az új rész :)
A véleményeteket továbbra is várom, akár negatív, akár pozitív :)
Ha kommentelnétek, annak különösen örülnék <3
-Dóri