Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(II.) 20. rész

*Szalai Ádám*

Miután összepakoltam a cuccaimat, indultam is vissza az edzőközpontba. Úgy érzem, helyesen döntöttem... De akkor miért fáj ennyire?

Amint Storck meglátott, mosolyra húzta ajkait.

-Helyesen döntöttél- csak ennyit mondott, és már ment is tovább.

Most hova fogok menni? Nem vagyok szívtelen, nem küldöm el Rékát... Hagyom, had éljen ott. én meg találok más szállást.

A telefonom folyamatos rezgésben van, de nem nézem meg ki hív, hiszen tudom.

Amint beléptem az öltözőbe, hogy felkészüljek az edzésre, mindenki letámadott.

-Miért vágsz olyan fejet, mint akinek meghalt a macskája?

-Hova tűnt az igazi Szala?

-Hol van Réka?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak, de én egyikre sem feleltem, hiába várták.

Egyszerűen átöltöztem, és mentem is ki a gyepre melegíteni.

-Mi történt, Szala?- jött oda hozzám Bazsi.

-Most nem akarok róla beszélni- igazából csak nincs kedvem azt hallgatni, hogy mekkora fasz vagyok.

-Jó, de akkor is kiszedem belőled, még sosem láttalak így- ebben biztos voltam.

Megjött Storck, meglepően jó kedvvel. Persze, miért is ne lenne jó kedve? 

Kiadta a feladatunkat, és magunkra hagyott minket. Fura. Ez nem vall rá. Ennek ellenére mindent becsületesen megcsináltunk.

Az edzés végeztével odamentem Dzsudzsihoz.

-Balázs- kezdtem- nem maradhatok nálad egy kis ideig?

-Mostmár tudni akarom, hogy mi van!- jelentette ki határozottan.

És akkor elmeséltem mindent. Azt, hogy Storck választás elé kényszerített, és a döntésemet.

Erre a válasza csak annyi volt, hogy lendült a keze, és teljes erőből arcon csapott.

-Te normális vagy? Réka a te gyerekedet várja, és te magára hagyod!- kezdett el velem kiabálni.

-A gyerek nem az enyém- mondtam a szemébe, és vártam a reakcióját, akármi is legyen az...

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt. :)
Remélem tetszett nektek <3

xoxo Dóri                        2017.01.19.