Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

27. rész

*Dobrossy Réka*

-Sajnálom. És azt is, hogy nem voltam itt veled-ölelt meg Dávid- tényleg sajnálom. Sose gondoltam bele, hogy hogy eshet neked az, hogy nem törődöm veled. Egyszerűen nem érdekelt. Konkrétan elhanyagoltam a családom, aki mindig mellettem állt, még akkor is, ha magamnak se mertem bevallani, hogy szükségem van rátok. És.. ez az eset segített rádöbbenni, hogy már csak 3-an vagyunk egymásnak. Mi testvérek vagyunk, és ilyenkor főképp össze kell tartanunk, nem még jobban szétszakadni. Most már magunkra vagyunk utalva, nem áll mögöttünk szülői háttér. Nem voltam jó testvér, de mindent helyrehozok ha megbocsátasz nekem- nézett végig a szemembe. Ekkor a háta mögé néztem. Természetesen ott állt mögötte Lili, az én legjobb barátnőm, és legnagyobb meglepetésemre Ádám is. Mármint Nagy Ádám. Mit keres ő itt? Mindketten mosolyogtak, vagyis tudtam, mit kell tennem.

Szokásomat megtartva nem szóltam semmit, csak megöleltem a bátyám. Ezzel éreztettem vele, hogy ott vagyok mellette. Lehet, hogy nem volt ott mindig mellettem, de attól még a bátyám, és ugyanúgy szeretem. Mire elváltunk egymástól, Liliék már nem voltak bent. Lilit meg majd kifaggatom az Ádámmal való kapcsolatáról.

-Jól vagy?- kérdezte.

-Nem. De sokkal jobb így, hogy itt vagy mellettem. Te hogy vagy?

-Fel kell dolgoznom mindezt, de bevallom: sokkal könnyebb egy olyan személlyel, aki szintén része volt ennek.

-Dávid...

-Tessék, hugi?- nagyon jól esett a megszólítás. Sose hívott huginak. Végre elfogadta, hogy van egy húga is.

-Itt maradsz ma este? Lili nem hiszem, hogy vissza fog jönni, nem akarok egyedül lenni, félek, hogy valami hülyeséget csinálok- itt éppen a vagdosásra gondoltam. Apu halálakor egyedül voltam, mint a kisujjam, és nagyon sokat csináltam, meg is bántam. A hegek azóta is megvannak, emlékeztetve engem arra a szörnyű időszakra, de megérdemlem, azt hiszem.

-Persze, ha azt szeretnéd. Használhatom a fürdőt?

-Igen.

Elment (gondolom) fürdeni, amikor kopogtak az ajtón. Odamentem és mikor megláttam, hogy ki van ott majdnem elájultam. A gyomromban táncot kezdtek járni azok a bizonyos pillangók, és a falba kapaszkodtam.

-Szia, Réka!- köszönt azon a bizonyos mély hangján Szalai.

-Szia, Ádám! Hogy kerülsz ide?- kérdezem meglepődöttségemben. Örültem neki, tényleg, csak nem számítottam rá.

-Ez most úgy hangzott, mintha el akarnál küldeni- ekkor mindketten elnevettük magukat. Mondtam már, hogy imádom a nevetését?

-Nem, dehogy akarlak elküldeni, csak...

-Réka, nincs egy törülköződ?- hallottam magam mögül. Baszki, Dávidról el is feledkeztem. Láttam Ádámon, hogy nagyon féltékeny pillantásokkal méregeti, mert nem volt más rajta, mint egy alsónadrág.

-Oké, mindent értek...- mondta Ádám kissé lehangoltan, dühösen, csalódottan, és talán kicsit lemondóan. Hogy lehet 3 szóval ennyi érzést kifejezni?- jobb, ha megyek...

Ebben a részben végre megint feltűnik az egyik főszereplőnk, Ádi.
Lehet, hogy nem pont úgy ahogy a legtöbben gondoljátok, de őszintén szólva, nekem így jobban tetszett, remélem nektek is fog, és nem okoztam vele csalódást.
Végre van ihletem, szóval remélhetőleg a közeljövőben is ilyesmi gyakorisággal számíthattok a részekre, mint egy pár napja- feltéve, ha az időm nem szól bele... De remélem nem fog :D

-Dóri