Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 8. rész

 *Dobrossy Réka*

Telnek, múlnak a hetek, Hanna egyre gyorsabban fejlődik. Már egyre több tevékenységet végez, és egyre többet van ébren napközben. Igaz, még mászni sem tud, de egyre többet érdeklődik a különböző tárgyak és játékok iránt. Nagyon élvezi ha ott van mellette valaki, szereti a társaágot, bár az idegenektől fél, mint általában a legtöbb kisgyerek. 

Lassan 2 hónapos lesz, és ez idő alatt színét sem láttuk az ,,apjának", vagyis Ádámnak. Hogy őszínte legyek, miután otthagyott nem is vártam többet. Viszont az igazi apja még mit sem sejt. Nemhogy azt nem tudja, hogy övé a gyerek, még azt sem, hogy van gyerekem. Viszont ez ma változik.

Balázzsal az idők alatt egyre jobb barátok lettünk, szinte testvérek. Apja helyett is apja volt Hannának, amiért még mindig hatalmas hálával tartozom neki. Nem vagyunk együtt, de mindig ott van nekem, ha szükségem van rá, és ez fordítva is igaz. 

Ma elvisz egy edzésre, és nyilván a lányomat sem hagyom egyedül. El sem hiszem... ma el kell mondanom Priskinnek, hogy ő az apja. De nem is ettől félek igazán. Hanem a Szalaival való találkozásomtól. Folyamatosan kapom a tájékoztatást Balázstól, hogy mi van vele, és megtudtam, hogy összejött valakivel. Viszont Bazsi nem hajlandó elárulni, hogy kivel, fél, hogy összetörnék. Nem tudom elképzelni, hogy ki lehet az a személy, ha ennyire félt attól, hogy együtt látom őket. 

Összeszedtem a gyerek cuccait, majd kocsival elindultunk. 

A standionhoz érve valami furcsa érzés kapott el, valami megmagyarázhatatlan. Úgy éreztem, mintha fojtogatnának. Nagyon rossz érzésem volt annak kapcsán, hogy mi fog történni. 

Bazsi elment átöltözni, én meg magam előtt tolva a babakocsit megindultam a pálya felé. Az öltözőkből kiszűrődő beszélgetést lehetett csak hallani az egész épületben, úgyhogy gyanútlanul sétáltam az említett hely felé. De amit ott láttam egyenesen lesokkolt. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet a helyéről, és földhöz vágták volna. Úgy folytak a könnyeim, mint a vízesés. Nem bírtam abbahagyni a sírást, muszáj voltam elmenni onnan, mert nem bírtam tovább nézni a jelenetet, miszerint Ádám és Lili a pálya kellős közepén falják egymást. Mennyi fájdalmat kell még tőle elviselnem?

Láttam közeledni Balázst, úgyhogy a babakocsit ott hagyva futottam el.

Csak rohantam, és rohantam, mintha el tudnék futni a problémáim elől. Minden egyre homályosabb lett, mire azt érzem, hogy valakinek nekifutok.

Egy nőnek. Alacsony termetű, barna hajú, és kísértetiesen hasonlít rám. Ahogy jobban szemügyre veszem, azonnal felismerem. De... az lehetetlen. Meghalt, hogy élhet mégis? De ki más hasonlítana rám ennyire?

-Anya?...

Sziasztok! :)
Meg is hoztam az új részt :D
Remélem tetszett nektek! <3

Felvételizők! Kinek hogy sikerült a központi? 
Azért szerintem nagyjából már megvannak az eredmények :D

Meséljetek: elégedettek vagytok az eredményetekkel, vagy többre számítottatok? 
Nekem lehetett volna jobb a magyar, de a matekkal (ahhoz képest amire számítottam) teljesen meg vagyok elégedve :D

xoxo Dóri             2017.01.30.