Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 2. rész

*Dobrossy Réka*

Apjának családi és utóneve: Szalai Ádám
Hogy mivan? Szalai? Balázs, ez most komoly? Fogalmam sincs mi vezérelte erre, de kapni fog még tőlem ezért, az biztos...

Mivel már este felé járt az idő, és Hanna is nyugodtan aludt, ezért én is nyugovóra tértem. Tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani, hiszen a lányt pár óránként etetnem kell.
És ez így is volt. A drágaságom 2-3 óránként megéhezett, és én mégis minden alkalommal örömmel keltem fel megetetni.
Másnap minden a szokásos kerékvágásban ment, Balázs meglátogatott, és én úgy terveztem egyből letámadom. Ez a tervem füstbe ment, amikor megláttam a mögötte ácsorgó focistát. Na bakker, még vele is beszélnem kell...
Vagy Bazsi elmondta neki, azt, hogy ,,apa" lett?

Őszintén szólva, nem tudom melyiknek örülnék jobban. Ha én mondom el, és esetleg örül neki, akkor látni akarom az örömét. De ha kiakad, annak nem akarok szem- és fültanúja lenni. Ezt jobb lenne nem egy csoportos csevegés keretein belül kitárgyalnom velük.
Fogalmam sincs mi ütött Szalaiba. Két nap alatt többször látogatott, mint az elmúlt fél évben... Annyira jó lenne vele megbeszélni mindent.
Kihoztam hozzájuk Hannát. Míg ő a saját ,,ágyában" szundikált, mi próbáltunk minél halkabban beszélni, hogy véletlenül se keltsük fel.

Örömmel hallgattam ahogy arról mesélnek mikről maradok le, míg idebent vagyok. Minden edzésükről, minden poénról amit elsütöttek beszámolnak nekem, hogy én is nevessek egy kicsit. Nekem nincs nagyon mesélni valóm, összesen a kettőnk egészségi állapotáról tudok beszámolni, ami valljuk be, nem minden esetben túl izgalmas, úgyhogy én csak hallgatom a meséket.
-És képzeld! Múltkor elhívtam Lilit az edzésünkre, de csúszott a fű és sáros volt a talaj, ő meg magassarkúban volt, úgyhogy hatalmasat taknyolt- mesélte Ádám. Velük együtt nevettem, de letagadtam az elején... Hogy kit hívott el? Jól értettem? Ádi csak azokat hívja el edzésre, akik fontosak neki... Akkor Lili fontos számára? Pár óra múlva megtudtam a választ...
-Minden oké, Réka? Elég sápadt vagy- kérdezi Dzsudzsi. Rávágtam volna, hogy nem, nincs, de ahhoz nem volt elég bátorságom.
-Persze, csak tudod, a kórház- semmit sem fejlődtem hazugság terén.
-Figyelj, nem akarsz kicsit kimenni a friss levegőre? Kikísérlek, addig Szala vigyáz Hannára.
Így is történt. Tényleg jólesett a levegő.
-Na mesélj, mi a baj? Lili?- ,,támad le" egyből Dzsudzsák.
-Igen, ő. Egyáltalán miért hívogatja edzésekre, meg minden?- puffogtam.
-Tudod, hogy cuki amikor féltékeny vagy?- kérdezi mosolyogva, de egyből szájára csap.
-Tessék? - kérdezem meglepődve.
-Semmi, csak azt mondtam, hogy milyen jó idő van...- nézett mindenfele, csak rám nem.
-Hát jó... Bemegyünk? Elég volt ebből, már hiányzik Hanna- nevetem el magam.

Amint beértünk bejelentették, hogy el kell menniük. Én megetettem a lányom, mert megint felkelt.
Olyan jó érzés anyának lenni... Egyszerűen úgy érzem, a világ összes boldogsága az enyém ha a gyerekemmel lehetek, és belehalnék a fájdalomba, ha elveszíteném. Minden áron óvni és védeni akarom. 5 perc távollét után is hiányzik... Fogalmam sincs mi lesz velem, ha elkezdek dolgozni...

Hannának még kicseréltem a pelenkáját, majd megint elaludt. Hiszen neki még ennyi dolga van.
Úgy döntöttem unaloműzésképp fellépek facebookra. Nagyon régen voltam fent, nem éreztem rá késztetést... Visszaírtam pár embernek, visszaigazoltam néhány jelölést, válaszolgattam a kismillió gratulációra és úgy döntöttem végig pörgetek a kezdőlapon, hogy miről maradtam le. Nem sok dolog történt, de egy poszton megakadt a szemem. Az éppen kezemben tartott poharam kicsúszik a kezemből és találkozott a padlóval. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, elszorult a torkom és könnyek gyűltek a szemembe a látványra...

Sziasztok! 😊
Mint látjátok, nem bírtam ki a 2-3 napi részeket 😂

Most mutassátok meg, hogy ki mennyire örül az apának 😏😂💖

Remélem tetszett a rész 💓

xoxo Dóri                2017.01.24.