Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 7. rész

,,-Réka, kérdezhetek valamit?..."

*Dzsudzsák Balázs*

-Persze, mondjad!- mosolyog kedvesen a szemembe.

-Öhm... csak azt szeretném tudni, hogy hogy vagy. Mármint Ádám és Lili miatt...- érdeklődöm. Mondanom sem kell, hogy az eredeti kérdésem nem ez volt. De gyáva voltam azt feltenni.

-Hát, őszíntén megvalva nagyon megérintett. Nem hiszem el, hogy az első igaz szerelem amit érzek, az viszonzatlan. Amikor azt hittem, hogy csalódtam szerelmileg, akkor sem éreztem ekkora fájdalmat. De ha ő boldog, én is az vagyok. Csak azt nem értem, miért pont Lili. Mindig ő kapja meg azt, amit én is akarok, már gyerekkorunk óta. És én ezt rohadtul nem érzem fernek- mondja őszíntén, és ekkor tudatosul bennem, hogy esélyem sincs nála. Ő Ádámot szereti, és nekem nincs jogom megpróbálni új irányba terelni.

Válaszképp csak megöleltem, és ő a vállamba fúrta a fejét. Éreztem, hogy könnyei áztatják a pólómat, de egyikünket sem érdekelte. Hagytam, hadd sírja ki magát a vállamon, miközben nekem is pont ehhez lenne kedvem. Ugyanúgy éreztem magam, mint ő. 

Végül éjszakára is ottmaradtam nála, és egész éjjel beszélgettünk. Minden fájdalmát kibeszélte, és ahogy csak tudtam segítettem neki tanácsokkal, bár ez nekem is ugyanannyira fájt, de ha szüksége lesz rám, én Ádámmal ellentétben mindig ott leszek neki. 

Én tudtam, hogy Ádám nem fog visszamenni hozzá. Fél. Fél a felelősségtől. És nem fogja válalni az apaságot, akármennyire is ezt akarta. 

Olyan hajnali 5 körül aludtunk el, pontosabban ő aludt, én továbbra is gondolkoztam. Addig kibeszélte nekem minden fájdalmát. Nagyon jól esett, hogy ennyire bízik bennem. 

Fél 6 körül hallottam, hogy a másik szobában sír egy kislány. Nem akartam, hogy Réka keljen fel hozzá, úgyhogy gyorsan átmentem Hanna szobájába, remélve, hogy nem éhes. 

Ahogy beléptem a szobába, egyből láttam, hogy a lány ott sír a saját kis ágyában. Gyorsan kicseréltem a pelenkáját remélve, hogy Réka nem kelt fel. Hanna egyből visszaaludt, de én még sem mentem vissza Rékához. 

A kislány minden egyes vonása az anyjáé. A szeme színe, az arca formája, az orra alakja... egyszerűen minden. Semmiben sem hasonlít Priskinre, aminek nagyon örültem. 

De szegény lány, még fogalma sincs mit kell majd átélnie, ha Ádám nem lesz ott mellette. Apa nélkül kell felnőnie, ami nem lesz egy könnyű dolog, főleg akkor nem, mikor Réka dolgozni fog. De ha kell, akkor én itt leszek. 

Visszamentem a másik szobába, ahol Réka aludt, ugyanolyan békésen. Visszafeküdtem mellé, és nyugodt lélegzetvételeit hallgatva aludtam el, mintha semmi probléma sem lenne. És akkor még semmit sem tudtam...

Sziasztok! :)

Meg is hoztam az új részt ;)

#TeamÁdám vagy #TeamBalázs? :D
Erre kíváncsi leszek :D

Remélem tetszett nektek <3

xoxo Dóri                    2017.01.29.