Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 15. rész

*Dobrossy Réka*

Az arcom égett a pofontól amit kaptam, és viszketett a tenyerem, hogy viszonozzam, de ezzel pontosan ugyan olyan lennék, mint ő.

-Hogy képzelted ezt?- rikálcsolta. Hogy tudtam őt évekig elviselni?

-Nem tartozom neked magyarázattal, inkább örülj, hogy nagyjából két napig a tied, volt és képes volt téged elviselni- mondtam egyenesen a szemébe.

-Kíváncsi vagyok, hogy a ti kapcsolatotok meddig fog tartani. Olyan sokáig úgy sem fog téged elviselni.

-Már megtette, rémlik? Van még egyéb mondanivalós, vagy mostmár csinálhatom a dolgom?- kérdezem, megőrízve a hidegvérem.

-Lenne. Mindent megteszek azért, hogy ez a kapcsolat ne működjön, elhiheted.

Amint kikerült a látókörömből, belőlem kitört a röhögés. Könyörgöm, több, mint 20 éve ismerem, szerinte nem tudom, hogy csak blöfföl? Sose váltotta be egyetlen fenyegetését sem, majd pont ezt? 

Azért vicces, hogy milyen gyorsan lesznek legjobb barátokból ellenségek. Egyik pillanatban ölnél is érte, a másikban pedig már egymás haját tépitek.

Sose hittem volna, hogy létezik olyan barátság, ami ilyen hirtelen és fordutosan zárul, legfőképpen nem a miénk Lilivel. De létezik. És ki gondolta volna, hogy pont Szalai Ádám miatt?

Ha aznap Martin nem vitt volna el arra az EB meccsre, most ez nem így végződött volna. Valahogy biztos véget ért volna, de nem így. De nem bánom, hogy így történt. 

Ha nem rángatott volna el az akkor általam legjobban gyűlölt sportág egyik meccsére, akkor valószínűleg most nem lenne velem sem Ádám, sem Balázs, sőt, Hanna sem. Igaz, Priskin miatt sem szenvedtem volna annyit, de inkább átélem azokat a hónapokat mégegyszer, mintsem, hogy lemondjak mindenről, ami most van nekem. 

Nem tökéletes az életem, de kinek az? Nem is akarom, hogy az legyen.

Pontosan elég nekem az, ami most van, nem kell több. 

Minden mélypontból van kiút, hol hosszabb, hol rövidebb, de feladni nem szabad. Küzdeni kell, az élet egy harc, egy csata, amit meg kell nyerni. Az akadályokat át kell ugrani, nincs olyan dolog, ami megérdemelné azt, hogy feladjuk. Ha mindenki a könnyebb útra lépett volna, akinek egy kicsit is nehéz volt, vajon most hány szerettem lenne mellettem? Hány embernek dobognak a szíve, mennyi venne levegőt? Mindig, mindenben meg kell látni a jót, még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, nincs olyan...

Sziasztok! :)

Meghoztam a következő részt, remélem tetszett nekek <3

xoxo Dóri            2017.02.14.