Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

37. rész

*Dobrossy Réka* 

-2 hónap múlva-

Nagyjából 2 hónap telt el anya halála, és az első randink óta. Az a randi varázslatos volt. Tomi igazán kitett magáért, egy gyönyörű, hangulatos étterembe vitt, majd végül fel a szobájába, de őszíntén szólva, most azt sem bántam. Azon az estén elmeséltem neki, hogy mi történt anyuval, és hogy el szeretnék menni a temetésére. Minden áron velem akart jönni, és hát én bele mentem, mert beláttam: tényleg nem lenne jó egyedül mennem. Enikő vidáman és barátságosan üdvözölte, hiszen ő mindenkivel ilyen volt, ahogy Erika is. Az utóbbi személyen most láttam valamiféle változást: nem volt olyan vidám, nem csillogott úgy a szeme, mint korábban. Régebben amikor meglátogattuk, mindig izgatottan várta, hogy megmutassa nekünk a város összes zeg-zugát, és mindhez fűzött is valami érdekes, vagy esetleg kevésbé érdekes történetet. Teljesen érdektelen volt mindenhez, az eddig tökéletes arcbőre most ráncos volt, a gyönyörű frizurája kócos, ápolatlan. A szeme alatti karikák kialvatlanságról árulkodtak. Amikor megérkeztünk csak intett egyet, és már ment is vissza a szobájába. 

Na és Dávid. Ő fogadta a legrosszabbul a hírt, miszerint nem Ádámmal, hanem Tomival jöttem Londonba. Amikor felhívtam, és elújságoltam neki a hírt, miszerint nem egyedül megyek vissza, nagyon megörült, hogy végre megjött az eszünk Ádámmal. Sajnos el kellett keserítenem. Nagyon megkedvente Ádit a sztorijaim alapján, és sajnálta, hogy végül nem voltunk elég bátrak lépni.

És hogy mi van Lilivel? Amikor felhívtam, hogy randim lesz, és ő segített ruhát választani, akkor nagyon megörült, hogy Ádám hívott el. Aztán másnap felhívtam, és elmondtam neki, hogy Tomival randiztam. Összevesztünk, mert ő azt mondta, tudja, hogy én Ádámot szeretem, és még annyit mondott, hívjam fel, ha megjött az eszem. Martinékkal is beszéltem, elmeséltem mindent, és ők egyből a lány mellé álltak, hogy milyen hülye vagyok, mert nem veszem észre, hogy én valójában Szalait szeretm. Azóta sem hívtam fel őket, sőt, amikor Tomival elmentünk a Temzéhez sétálni, még Angliában, akkor össze is jöttünk.

Attól, hogy senki nem támogat, én még nem fogom otthagyni azt a srácot, akit szeretek. Az utóbbi időben felerősödtek az érzései iránta, és már úgy érzem, tényeg szeretem. Ha szakítanánk, abba szerintem belehalnék. 

Ádámmal sem beszéltem, egyáltalán nem kerestük egymást. Néhány meccsen találkoztunk, de akkor sem szóltunk egymáshoz. Úgy viselkedtün, mint az idegenek. 

A csapat többi tagja is kerül, hiába próbáltam akárkit is megismerni, mind elment, valami idióta indokkal, úgyhogy feladtam. A meccseket egyedül szurkoltam végig.

Eltaszítottam mindenkit magam körül egy kapcsolatért. Sose gondoltam volna, hogy erre képes leszek. 

Most éppen karácsonyra készülök. December 23-a van, holnap szenteste, és én még nem vettem meg az ajándékokat. Vagyis, az ajándékot. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik nekem az, hogy Lilinek és a többi barátomnak vásároljak ajándékot, vagy esetleg velük, közösen. De most egyedül jártam az üzleteket, míg a barátom otthon pihent. Mondhatom, izgalmas volt. Végül is csak neki kellett ajándékot vennem, úgyhogy jobb is, hogy nem jött. Egy órával fogom megajándékozni. És, hogy miért? Mert jobb nem jutott eszembe.

Betévedtem egy ékszerészhez, és addig keresgéltem, míg meg nem találtam a tökéletes darabot. Nehéz választás volt, de végül sikerült. Elmentem még egy papír írószer boltba csomagolópapírért, majd egy élelmiszerboltba néhány dologért, ami szükséges volt a karácsonyi ebéd elkészítéséhez, mert Tomi néhány barátja, és a családja átjön, hogy együtt ünnepeljünk, úgyhogy én hajnaltól kezdve főzök. Van, amit már ma este be kell készítenem...

Miután végeztem, megcéloztam a közeli buszmegállót. A jármű pont egy utcával a házunk előtt tesz ki, szóval nem kell olyan sokat sétálnom. 

Miután hazaértem gyorsan lepakoltam a konyhában a vásárolt élelmiszereket, és azon gondolkoztam, hogy hova rejtsem el az ajándékot. Hova nem szokott benézni Tomi? Megvan! A takarítószeres szekrényben biztonságban lesz! El is rejtettem az adott helyre, nem akartam hangoskodni, mert féltem, hogy Tomi alszik, és felkelteném. Ez az elméletem megdőlt, amikor hangokat hallottam az emeletről. Felmentem, hogy üdvözöljem a barátomat, de hatalmas meglepetésben lett részem...

Sziasztok! :)
Nem bírtam ki, hogy ne hozzak részt :D
Mint láthatjátok a borítót megváltoztattam, nekem ez jobban tetszik, remélem nektek is. Ha nem, akkor nyugodtan mondjátok meg.

Nem akarom tovább húzni a történetet, legalábbis ezt az évadot nem, úgyhogy a következő rész már az epilógus lesz.
Írni fogok második évadot, nem hagyom befezetlenül a történetet. Az első évad lezárása már megvan a fejemben, már csak papírra kell vetnem, ami valószínűleg holnapig meg is fog történni.

A második évadról majd kiírok egy bővebb ,,tájékoztatót". 

Addig is remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. <3

xoxo Dóri