Réka és Ádám egy teljesen véletlen pillanatban találkoztak, amikor nem is számítottak rá. Dehát a szerelem a legváratlanabb pillanatban jön, nem igaz?
Vajon nekik össze fog jönni a kapcsolatuk, vagy a zavaró tényezők teljes mértékben szétszakítják ő...
-Igazából igen. Szóval, lenne kedved?- akarom én ezt?
-Igen, szeretnék veled vacsorázni- egyszer élünk!- mikorra jössz értem?
-Mondjuk hatra?
-Rendben, holnap találkozunk! Szia!
-Jóéjt, szia!
Ez után még annyira se ment az elalvás, mint a beszélgetés előtt. Folyamatosan a randin izgultam. Mit veszek fel? Valóban eljön? Tökéletes lesz-e első randinak? És miért akarom, hogy annyira tökéletes legyen?
Ezekkel a gondolatokkal valahogy álomba merültem.
Nagyon különös álmom volt. Megjelent benne anya.
-Édes kislányom, biztosan ezt akarod?
-Anya, mire gondolsz?
-Szereted te azt a fiút, vagy csak el akarod magaddal hitetni?
-Kit, anya? Kiről beszélsz?
-Akire legelőször gondoltál- ekkor egyszerűen eltűnt, köddé vált, és ott hagyott engem a hatalmas feketeségben. Én meg csak sírtam. Sírtam, és nem tudom miért. Talán azért, amit mondott. Vagy mert mostmár véglegesen itthagyott, és csak búcsúzni jött. Mert ez annak tűnt. Egy búcsúnak, ami egy örök életre szól.
Ekkor felkeltem. Kiültem az ágyam szélére, és csak zokogtam. Sírtam és sírtam, nem is gondolkoztam. Fogalmam sincs, hány óra van, milyen nap, de nem is érdekel. Nem bírtam abbahagyni, úgy éreztem, hogy nem tudnak elfogyni a könnyeim. Nem tudom mit sirattam. Talán anyának igaza volt. Nem is szeretem? Vagy pont arra akart rávilágítani, hogy ezt az elsöprő, szenvedélyes érzést már iránt érzem, csak be akarom magamnak mesélni? Fogalmam sincs mire akart kilyukadni. De nem is akarok ezen gondolkozni. Ki kell valahogyan ürítenem az agyamat. De hogy tudnám ezt megtenni?
Végül leesett. Felvettem a futós ruhámat, a cipőmet és elmentem futni.
Fogalmam sem volt, mennyi az idő, vagy hol vagyok, csak azt vettem észre, hogy a nap lefele megy. Nem volt még sötét, a nap se volt még az ég alján, pont jó volt minden abban a pillanatban. Mostanában egyre többet vágyok a magányra. Nem szeretek emberek közelében lenni annyira, pedig régen mindig igényeltem a társaságot. Nem tudom, mi lett velem.
El kellett indulnom haza, vagyis vissza a hotelbe, ha nem akartam elkésni a randimról. Olyan 4 óra körülre saccolnám az időt, és mivel én is elfáradtam, hívtam egy taxit, hogy vigyen oda.
Visszaérve megnéztem az órát. Jól saccoltam, fél 5 van.
Elmentem fürödni. Valamikor Lilitől kaptam ilyen nyugtató fürdősót, amit valami internetes áruházból rendelt. Eddig nem használtam, mert nem hittem benne, de mive most itt volt nálam, alkalmam volt kipróbálni. beleszórtam egy kicsit a fürdővizembe, és beleültem. Elsőre semmilyen változást nem éreztem, továbbra sem hittem benne.
De egy olyan 10 perc múlva már teljesen nyugodt voltam. Talán annyira, mint még soha. Jé, ez a cucc bevált. Olyannyira, hogy majdnem elaludtam a kádban. Talán el is aludtam, mert mikor legközelebb megnéztem az időt, már fél hat volt. Gyorsan megfürödtem rendesen, és kiszáltam a kádból. Eddig oké, de továbbra sem tudtam, mit veszek fel. A hajamon meg a sminkemen nem problémázok, hiszen nem szoktam sminket használni, maximum egy minimálisat, a hajamat pedig gyorsan meg tudom csinálni. Kit hívjak fel?
A testvéreim kizárva, hiszen ma szerintem a legkisebb gondjuk is nagyobb ennél.
Lilit sem hívhatom, nem azt várja tőlem, hogy egy ilyennel hívom fel.
Ádámot hívjam, hogy mit vegyek fel a csapattársával való randimra, miután megcsókolt, én meg csak úgy otthagytam félájultan a házában? Igen, szerintem is ez a legjobb ötlet...
Aztán ott van a másik Ádám, akit nyilván nem fogok hívni. Nem is ismerem, másrészt nem szeretném, ha elmesélné Tominak, hogy még ebben sem vagyok képes egyedül dönteni.
Tomit szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért nem hívom.
És itt nagyjából ki is merült a barátaim listája. Vagyis, majdnem... ott van még Martin. de milyen lenne már az exemet hívni, hogy adjon tanácsot, mit vegyek fel egy randira? Áh... kihagyom.
Maradtam Lilinél. Tudtam, hogy igaz barát, és segít, még úgy is, hogy nem erre számít.
Videóhívásban hívtam, egyből fel is vette. Azonnal megláttam az aggódóó Lilit, de mikor rámnézett, és látta, hogy én meg mosolygok, akkor eléggé érdekes arckifejezést vágott, amin majdnem elnevettem magam.
-Szia Réka! Mi ez a jó kedv?- továbbra sem értette, bár ha magamat látnám, én is így reagálnék.
-Szia! Á... semmi, csak... randim lesz!- visítottam fel. Láttam, hogy az aggodálmat a boldogság és az izgatottság vátotta fel benne, és utánna telefonon keresztül együtt ugráltunk. Igen, érett, 28 éves felnőttek.
-Mit veszel fel?
-Na, pont ezért hívtalak. Fogalmam sincs.
-Hm... lássuk csak... miben tetszenél Ádámnak- suttogta úgy, hogy alig hallottam amit mondd. Ugye nem azt mondta, hogy Ádámnak?- á, meg van! Menj abban a fekete szoknyában, meg abban a felsőben, amiben a szülinapi bulidon voltál!
-Ez egy jó ötlet! Köszi, Lili!
-Ezért vagyok! Na menj öltözni, és nyűgözd le a pasidat! Puszi!
-Nem a pasim! Puszi!
Lili tudta, hogy hoztam azt ruhát, mivel imádom. Felvettem, egy kicsivel több sminket kentem magamra, mint amúgy szoktam, a hajamat csak kiengedtem és megigazgattam, majd megnéztem magam a tükörben. Elégedett voltam az összképpel.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Pont végeztem, mire kaptam egy üzenetet.
,,Itt várok rád..."- Tomi. Akkor lent van az ajtóban. Gondolom.
Felvettem egy magassarkút, és már mentem is le.
-Szia!- köszöntem mosolyogva.
-Szia! Elbűvölő vagy!- mondta, majd a kezemet fogva vezetett a kocsihoz.
Kezdetét vette a randink.
Sziasztok! :) Remélem tetszett nektek ez a rész! :) Ha így volt, jelezzétek valahogy <3 -Dóri
