Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

31. rész

*Dobrossy Réka*

-Ó, tényleg, de bunkó vagyok- csapott a homlokára- be sem mutatkoztam. Priskin Tamás vagyok- mosolygott rám kedvesen. Elsőre nagyon szimpatikus.

-Én Dobrossy Réka- fogadtam el a kézfogását- honnan vagy nekem ismerős?

-A Magyar Válogatottban játszom, Szala csapattársa vagyok.

-Ó, tényleg. Ne haragudj, hogy nem ismertelek fel, de nem mindig szoktam nézni a meccseiteket...- belém folytotta a szót.

-Semmi gond, nem kell mindenkinek ismernie- minden focista ilyen kedves?- hazavigyelek?

-Lehet, hogy maradnom kéne Ádámmal... nem kéne, hogy egyedül legyen amikor felébred.

-Ne aggódj érte. A válogatott csapatorvosa ki fog jönni hozzá.

És akkor még nem is tudtam, hogy mi következik. Ha tudtam volna, nemet mondtam volna, és ott maradtam volna Ádival, talán nem így alakultak volna a dolgok. Talán még most is boldog lennék, és nem azon gondolkoznék, hogy melyik fára kössem fel magam, vagy melyik pengével vágjam fel az ereimet. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen apró lépésen múlhat a boldogság? Hát én biztosan nem... lehet, akik hallják el sem fogják hinni, hogy minden annyin múlott, hogy megyek-e vagy sem. Márpedig annyin is múlhat valaki élete. Ezt most a saját bőrömön tapasztaltam. Abban a pillanatban nem a megfelelő döntést hoztam. Megbántottam azokat az embereket, akiket mindennél jobban szeretek. A legtöbben elpártoltak mellőlem - érthető okokból... én se tartottam volna ki magam mellett.

És most itt ülök a szobámban, egyedül, és zokogok. Már napok óta. Nem eszek, nem alszok, csak sírok. Egyedül maradtam, és az a legrosszabb, hogy mind ez csakis az én hibám. Okolnék én másokat, de nem megy. Nem érzem helyénvalónak azt, hogy a magam hibáját másra varrjam. De igazából ezzel is megtanultam valamit: amikor azt hiszem itt a történetem vége, igazából csak akkor kezdődik el.

-Akkor megyek veled- mosolyogtam rá.

Sziasztok! :)
Igen, ez most egy nagyon rövid rész lett, de sajnos ennyire volt időm :(
Ebben most egy kis bepillantást nyerhettek a jövőbe, remélem valamennyire érthető volt, de ha most nem, később az lesz :) <3

-Dóri