Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

34. rész

*Dobrossy Réka*

,,Melyik Ádám? Szalai?"- muszáj volt megkérdeznem.
,,Jó lenne, mi?😏"- ez most komoly?
,,Jól szórakozol?"
,,Kitűnően, köszönöm kérdésed."- én viszont már annál kevésbé.
,,Megmondanád, hogy ki vagy te?"
,,Ádám, már mondtam.😲"- komolyan felmondok...
,,Vezetékneved van?"- egyszer csak leesik neki, hogy mit akarok...
,,Igen, van."- vártam, hogy válaszoljon... De semmi. Kezdem azt hinni, hogy a hülyeséget nem csak megjátsza.
,,Meg is mondanád?"
,,Jaa, hogy ezt akarod - nem, bazdmeg, csak érdekelt, hogy a szüleid tartották-e a hagyományokat, és adtak neked vezetéknevet... - Nagy Ádám vagyok." - nem mondom, hogy nem lettem csalódott, mert az nem lenne igaz. Nem erre számítottam.
,,Mit mondott neked Priskin?"- ez a téma továbbra sem hagyott nyugodni.
,,Á, nem lényeg."
,,Ezért írtál rám, szóval ha már így lopod a szabadidőm, jó lenne, ha elmondanád azt, amit tényleg akartál."- erre az üzenetemre már nem kaptam semmilyen választ, akármeddig vártam.
Olyan 10 percig vártam a kocsiban, míg végül feladtam, és bementem a hotelbe.
Úgy volt, hogy ma utazunk vissza, de egy pár dolog bekavart. Mielőtt felmentem még meghosszabbítottam a foglalást, egészen jövőhét szerdáig, hiszen akkor utazok Londonba. Bár ne kéne...
Amit kinyitottam a hotelszoba ajtaját, meglepva tapasztaltam, hogy Lili cuccai eltűntek, vele együtt.
Már ennyi lenne az idő? És igen, elment. Az ágyon csak egy levelet találtam:

,,Drága barátosném!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam tovább ott maradni veled, nem oktalanul...
Valószínűleg bánni fogom, hogy eljöttem, nélküled, de úgy is tudom, hogy ha várok még rád, akkor velem akarnál jönni, de azt nem hagyhatom! Nagyon fontos vagy nekem, és ha úgy érzed készen állsz beszélni róla, meghallgatlak, tudod! Lehet, hogy még nem jöttél rá, hogy miről beszélek, de meg fogod érteni! Légy jó, és tarts ki!
Puszi: az, aki mindig melletted áll, Lili"

Vagy egymillió kérdés játszódott le a fejemben.

Mi volt az oka, hogy elment? Hiszen azt írta, nem oktalanul... Ha megkérdezem elmondja?
Miért kellett ittmaradnom? Miért nem hagyhatja, hogy vele menjek? 

Valószínűleg amúgy is itt maradtam volna, de nem hiszem, hogy amiatt amiről ő beszélt. Vagy de? Ez nekem most túl zavaros...

Lefoglaltam a repülőjegyeket, hogy el tudjak utazni anya temetésére. Szörnyű ezt kimondani... A testvéreimet nem akartam zaklatni, biztos sok dolguk van, és az sem biztos, hogy odaértek Erikához.

El sem tudom képzelni, hogy nekik ez mennyire fájhat... Ott vannak abban a városban ahol anya... meghalt. Ezzel a tudattal kell a házban is lenniük, az utcákon, meg úgy mindenhol. Igaz, ez itt, Budapesten sem könnyebb, de azért még sem abban a városban vagyok, ahol ez a szerencsétlenség történt. Mondjuk nem sokára ott leszek. Egyelőre még lehet korai ezen gondolkoznom, de nem tudom figyelem nélkül hagyni, hogy cirka 5 nap múlva én is ott fogok állni anya sírja mellett, és sajnos nem is tudom túl gyakran látogatni. Hacsak... Londonba nem költözök. 

Mivel ott halt meg, nem tudtuk elintézni, hogy Magyarországon (vagy legalább ennél közelebb) temessük el. 

E gondolatokkal feküdtem le, és próbáltam meg elaludni, amikor elkezdett csörögni a telefonom.

-Halló?- nem néztem meg ki az, csak próbáltam nem ásítani miközben beleszóltam.

-Szia Réke, Tomi vagyok! Tudod, Priskin...- persze, hogy tudtam. Nem hittem volna, hogy keresni fog, de minden esetre örülök, hogy így alakult

-Ja, igen, ne haragudj, csak fárasztó volt a nap, és este van már...

-Ne haragudj, gyors leszek. Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk valahova, mondjuk egy étterembe, vacsorázni.ű

-Ez egy randi lenne?- nem tudom, hogy melyik válasznak örülnék jobban...

-Igazából igen. Szóval, lenne kedved?- akarom én ezt?...

Sziasztok! :)
Most, hogy lett új laptopom (mert sajnos a régi már használhatatlan...), így megpróbálok hosszabb részeket hozni. Telón ez több okból sem jön össze, de nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy ha ihletem is van, akkor jóval hosszabb részek lesznek.

Mégegyszer boldog, békés karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek! <3

-Dóri