Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

5. rész

,,...Elindultunk a meccsre..."

*Dobrossy Réka*

Hogyan is írjam le azt, ami a meccs helyszínén volt? Leginkább a ,,káosz" szóval jellemezném. Voltak olyan szurkolók, akikkel még a biztonsági őrök is alig bírtak. De végül csak sikerült épségben bejutnunk. Elég hátul ültünk, de sebaj, ha elöl ülnénk, akkor se értenék semmit. Sőt, ha a pálya közepére lenne jegyünk (valamilyen csoda folytán) akkor se. Eléggé hiányos (sőt, mondhatni nincs) a foci tudásom.

Mindenki kántált körülöttünk, hogy ,,Ria, ria, Hungária!", vagy éppen énekelték, az ,,Éjjel soha nem érhet véget" című dalt (amit mellesleg eddig még csak egy reklámban hallottam. Hát, biztos van más is így ezzel. Ugye?)

-Elmegyek, megkeresem a mosdót, mindjárt jövök- mondta (vagy inkább kiáltotta) nekem a barátom, majd el is ment. Nagyon kellhetett vécéznie.

Olyan 20 perc múlva azt veszem észre, hogy a közönség elcsendesedik körülöttem, majd megint elkezd énekelni, csak most a hazánk nemzeti himnuszát. Jé, észre se vettem, hogy a csapatok idő közben felvonultak a pályára. Ennek a dalnak az énekléséhez már én is csatlakoztam.

Az első 40 perce a meccsnek kín keserves szenvedés volt a számomra. Szerintem a körülöttem ülők nem is értették, hogy mit keresek én ott. Csak ültem a székben, és vártam, hogy vége legyen. De az első félidő utolsó 5 percében már egyre jobban kezdett érdekelni a meccs. És mire az érdeklődésemet sikerült kivívniuk a srácoknak, a bíró lefújta az első részét a meccsnek.

Sokan elindultak kifele, én is gondoltam, hogy megkeresem Martint, mert még midig nem ért vissza. Nem hiszem, hogy ennyi ideig pisil. De aztán rájöttem, hogy fogalmam sincs mi merre van, és még egy ekkora tömegben is képes vagyok eltévedni, szóval inkább a helyemen ülve vártam meg a 2. félidő kezdetét.

Na, ezt a részét a meccsnek már jobban élveztem! A vége felé már azt vettem észre, hogy én is a közönséggel ujjongok. És igen! Sikerült! Megnyertük ezt a mérkőzést!

Ameddig csak tudtam húztam az időt a kifele indulással, hiszen a drága barátom még mindig nem jött vissza, és fogalmam sincs, hogy hogyan jutok ki. Amikor már össz-vissz hárman voltunk a lelátón (abból 2 edző, vagy orvos, vagy mit tudom én...A lényeg, hogy a stáb tagja volt. Ráadásul az ellenfélé, hogy biztosan senki ne tudjon segíteni a kitalálásban. Hiszen ha hozzájuk elkezdek magyarul beszélni, akkor ők azt fogják hinni, hogy én éppen a majmok titkos nyelvén makogok nekik valamit), akkor azért már úgy éreztem ideje volt mennem. Valahogyan csak kitalálok.

Igen, ki is jutottam egy folyosóra. Szép volt Réka, és innen hova tovább?

Elindultam egy számomra teljesen randomnak tűnő irányba. Beértem egy hosszú folyosóra, valahogy. Bárcsak sose találtam volna meg ezt a folyosót... Az ott lévő látvány sokkolt...

Sziasztok! 😄
Köszönöm, ha elolvastátok ezt a részt, remélem tetszett! 💞
Bocsánat az esetleges helyesírási hibákért! 😕
Kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik Ádám&Réka története? A következő részben kiderül! 😉
Ha tetszett kommentelj&szavazz!❤
-Dóri❤