Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 18 .rész

-3 hónap múlva-

*Dobrossy Réka*

December 30.-át írunk. A holnapi nappal még egy tartalmas év lezárul, és akár tetszik, akár nem, még egy évet öregszem. Úgy döntöttünk, hogy ezt a napot közösen, baráti körben ünnepeljük meg Balázs lakásában, addig Hannát Ádi szüleire bízzuk.

Igen, sikerült együtt maradnunk. Sikerült teljes mértékben helyrehoznunk a kapcsolatunkat. Igaz, néha vannak vitáink, de mindig ki tudunk békülni. Ha valamelyikünk makacsabb, valaki mindig észhez térít minket, akárhány vitánk is van, visszatalálunk a másikhoz.

Mikor bemutatott a családjának, szerencsére egyből jól kijöttem a szüleivel és a testvéreivel is. Tudtak mindent Hannáról, és mégsem ítéltek el. Az én megmaradt családtagjaimat Ádi ismerte, szóval nekem nem kellett vigyorogni vaddig, ameddig Ádi a gyerekkori képeimen röhög, viszont neki igen. Az édesanyja, Anna, nagyon élvezte a képeket mutogatni, én meg nagyon élveztem őket nézni. Már kiskorában is focista akart lenni, és nem hiszem el, hogy ő már akkor is helyes volt. Minden képhez fűzött egy-egy történetet is, amit eleinte Ádi duzzogva hallgatott, de a végén velünk röhögött. 

-Kicsim, készvagy?- kiabált be hozzám a próbafülkébe Ádám. Holnap szilveszter, de nekem még nincs ruhám. Ez az én formám. 

-Öhm.... persze, azonnal!- mondanom sem kell, még el sem kezdtem felöltözni. 

Gyorsan magamra kaptam a ruhát, és kimentem hozzá. Éppen nagyon bambult valamit, de amint meglátott a szája is tátva maradt. 

-Azt a kurva...- csúszott ki a száján- khm... szerintem ez jó lesz- bólogatott hevesen.

A ruha egy sima, fekete ruha volt, csipkével díszítve. Egyszerű, mégis nagyszerű.

-Akkor megvesszük- jelentettem ki boldogan.

Ádámon is látszott a megkönnyebbülés, hogy nem kell több ruhát véleményeznie, végre lehet férfi is. 

Mielőtt még észrevenne valami szexi fehérneműt amit kárpótlásul rám akarna adatni, odarángattam a pénztárhoz. Otthon már megbeszéltük, hogy én fogok fizetni, ezért nem is történt másként.

Az úton hazafele a rádióbólszóló zenéket énekeltük felszabadultan. Egyikünk sem nyerne tehetségkutatót a hangjával, de az volt a lényeg, hogy élveztük, amit csináltunk. 

Hazaérve egy gyors fürés után már az ágyba is zuhantam.

Másnap reggel korántsem kellemes ébresztésben volt részem. Úgy döntöttek a drága barátaim, hogy születésnapom révén egy pohár hideg vízzel keltenek.

-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!- kiáltják egyszerre. Hát, akkor kezdődjön a nap...