Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 3.rész

*Dobrossy Réka*

Nem hittem a szememnek...Amit ott láttam egyszerre töltött el csalódással, fájdalommal, szomorúsággal és csalódottsággal. 

Lili posztolt egy képet, Szalai Ádámmal. Ekkor bizonyosodott be, hogy számunkra már nincs remény, és már nem is lesz.

2 kép volt összeszerkesztve, és mindkettő láttán egy kis darab tört le a szívemből. 

Az első képen mosolyogva ölelik át egymás vállát, és látszik rajtuk, hogy nagyon boldogak. De a második kép... az vágott igazán mellbe.

Sejtettem, hogy van valami köztük... de hogy ilyen komoly? 

A második képen az edzőközpont pályáján állnak.. és csókolóznak.

Ott, a kórházban kapott el a sírógörcs, nem bírtam leállni. Csak sírtam és sírtam. Nem érdekelt semmi, és senki, a saját fájdalmamat most sokkal fontosabbnak éreztem.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bejön hozzánk egy nővér vizsgálatra.

-Elnézést, megkérdezhetem, hogy minden rendben van-e?- hajol le hozzám megértően.

-Persze, csak... meghatódtam. Végre lehet egy családom- pont elveszítettem a reményt, hpgy valaha is legyen.

A nővér megértően bólintott, elvégezte a feladatát, majd magamra is hagyott. De én nem siránkozhatok tovább, elég volt. Ádám egy köcsög, nem dobhatom el érte az összes boldogságom ami most ért az életben.

Másnap reggel megint meglátogatott Balázs, ezúttal egyedül. De mégis csak meg kell gondolnom, hogy mit mondok neki... Egy kórházban nem támadhatom le.

Amíg Balázs itt tartózkodott, és jó szokása szerint elmesélte, hogy miről maradtam le, meglátogatott az orvosom.

-Jónapot! Elnézést, nem zavarok sokáig, csak tájékoztatni szeretném Önöket, hogy a baba és az anyuka is egészséges, ezért már akár a mai nap folyamán elhagyhatják a létesítményt, egy pár papír kitöltése után- Ezután ott is hagyott minket. Én örömömben Balázs nyakába ugrottam, és magamhoz ölelve szívtam be mélyen férfias parfümjének illatát.

-Végre hazamehetek! Nem kell ebben a fertőtlenítőszagú kórházban lopnom a napot, és Hannának is megmutathatom a házat, azt, ahol élni fog évekig, sőt, a tájat is mutogathatom neki...- mondtam teljesen felpörögve, miközben a kórházi táskámba dobáltam bele a cuccaimat, miközben Balázs csak az ágyon ülve röhögött rajtam.

-Hé, nem illik kinevetni. És ha most megbocsájtasz, átöltöznék- nyitottam ki neki az ajtót, hátha veszi a lapot.

-Engem nem zavar- mondta egy perverz vigyorral, mire csak tarkón vágtam, és kilökdöstem az ajtón. 

-Kész vagyok!- nyitottam ki neki az ajtót, mikor végeztem az átöltözéssel.

Balázs hozta a cuccainkat, én Hannát, és már siettünk is ki a kórházból, elég volt belőle. 2 hétig voltunk bent, nem vágyom másra jobban, mint az otthon nyugalmára, és egy zuhanyra. 

Amint hazaértünk Balázs lelkére kötöttem, hogy vigyázzon Hannára, mert én elmegyek fürdeni, nem bírom magamon a kórházszagot. Ja, és azt is, hogy ne leskelődjön. 

Gyorsan lemostam magamról azt a számomra már elviselhetetlenné vált szagot, mire eszembe jutott valami... kint hagytam a ruháimat. Ó, hogy az a...

Hátha nem az én hálószobámban tervez bébicsőszködni, akkor esélyem van átsurrani. Nem volt szerencsém. Pont akkor jött ki a lány szobájából, amikor én éppen kiléptem a fürdő ajtaján.

-Meg se szólalj- szóltam rá egyből, mikor láttam, hogy szólásra nyitotta száját.

Át tudtam surrani a szobámba, de az égető pillantását éreztem magamon. Mivel nem volt kedvem mégegyszer elszambázni előtte, ezért ott öltöztem át, magamra zárva az ajtót. A hajamat hagytam természetes úton megszáradni.

-Balázs, beszélnünk kell- mentem le hozzá a nappaliba.

-Igen, tudom- sóhajtott- Arról van szó, hogy Szalait diktáltam Hanna apjának, nem igaz?

-Miért tetted ezt?- kérdeztem az előttem álló személytől- Nem ezt beszéltük meg!

-Tudom, de... ott és akkor ez volt a legjobb döntés- nézett bűnbánóan.

-És mi van, ha szükség lesz rá, mint hivatalos apukára? Akkor mit csinálok?- kérdeztem, már majdnem sírva- Ádám és Lili együtt vannak, le se fogja szarni, hogy éppen mi bajom van!

-Akkor ott leszek én- néz mélyen a szemembe.

-Miért törődsz velem ennyire? Miért vagyok neked ennyire fontos?- teszem fel a kérdést, amire a választ már régóta tudni akarom. Miért kapok tőle olyan sok figyelmességet?

-Azért, mert szeretlek- mondta, és ajkát enyémre tapasztotta...

Sziasztok! :)

És igeeen, Balázs a mi kis hősszerelmesünk :D

Erre azért gondolom sokan rájöttetek, de lesz ebből valami? :D
Az már egy jobb kérdés, nem igaz? ;)

Remélem tetszett a rész <3

xoxo Dóri                  2017.01.24.