Szerelem vagy szenvedély? -Szalai Ádám Fanfiction- |Befejezett|

(III.) 13. rész

*Dobrossy Réka*

Fogalmam sincs, hogy megbocsássak-e neki, vagy sem. Nagyon hiányzik tényleg. De nem tudom, hogy megtudnék-e teljesen bízni benne. Márészt félek, hogy elveszítem Balázst. Akkor anya ezért jelent meg az álmomban... tanácsot akart adni. Erre vágytam... arra, hogy visszajöjjön hozzám. Minden éjjel vele álmodtam, és minden nap rá gondoltam. De még mindig ott van az a kis apróság, hogy egyszer már otthagyott... Mit is mondott anya? Döntsem el, melyikőjüket szeretem, és harcoljak érte. Úgy érzem, eldöntöttem. És ez számomra az utóbbi időben nem is volt kérdés.

Ádám karjaiba vetettem magam, és szorosan átöleltem, hogy érezze, nem haragszom már rá. Erre vágytam... mélyen szívtam be férfias illatát, míg ő szorosan átölelte a derekam.

-Köszönöm- suttogta. 

A következő pár órára rábíztam Hannát. Tudnom kell, hogy boldogul-e a feladattal, és meglepően jól teljesített. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire ért a gyerekekhez... de be kell vallanom, nagyon jól ál neki, ha a kezében van Hanna. Még én is elhittem, hogy az ő lánya. Igaz, túlzottan nem hasonlítanak egymásra, de attól még meg volt az az apa-lánya hatás. 

Estére az Istenért sem akart hazamenni. Akárhogy könyörögtem neki, azt mondta többé nem hagy el minket. És ő ezt a szó szoros értelmében értette. 

Végül belementem, hogy itt maradjon éjszakára. Tisztában vagyok vele, hogy ezek után el sem fogom tudni zavarni, de lehet, hogy nem is akarom.

Megágyaztam neki a kanapén, mivel nem akartam vele egy ágyban aludni (na jó, akartam), és a vendégszoba gyerekszobává lett alakítva, ezért csak az maradt.

Ahogy minden este, az utam most is a konyhába vezetett, hogy rendet rakjak a vacsora után, és kikáromkodjam magam, amiért ennyi munkát hagyok mindig magamnak. 

Vannak azon a filmjelenetek, akior még egy hatalmas buli után is 10 perc alatt rendet tesznek. Nos, ez velem nem így volt.

Sokkal inkább elfoglalt egy bizonyos szám dúdolása, mint a mosogatás, ezáltal nem is nagyon haladtam. Természetesen a ,,tánc" is lefoglalt, ami igazából csak a csipőm ide-oda mozgatásából ált. 

Egyszer csak két kezet éreztem a derekamon.

-Kész vagyok- súgja mély, rekettes hangján a fülembe.

-Mindjárt megyek, csak el vagyok foglalva- mutatok a mosogatóban pihenő edényekre és tányérokra.

-Azt látom- mondta röhögve, de közben még mindig átölel. 

Kihasználva azt, hogy nem figyel, egy nagy adag habot nyomtam az arcába. Egyből feleszmélt és visszatámadott, amiből csak az lett, hogy a konyha egy csatatérré alakult, és mindent hab borított be. 

-Remélem ezt most feltakarítod- dőltem neki a konyhapultnak röhögve.

-Miért én?- sóhajtott.

-Mert nincs jobb dolgod. Különben is, kit kérjek meg, Hannát?

-Hidd el, van jobb dolgom- vigyorgott perverzen, és  elém állt úgy, hogy a pulthoz szorított.

Csak néztünk egymás szemébe, és néha a tekintetünk elkalandozott a másik ajkára. Istenem, de csókolni valóak...

Pár centi volt köztünk, de nem mozdult. Várta, hogy mit lépek. Elhúzódok-e, vagy visszacsókolok. Mikor látta, hogy nem fogok elmenni onnan, ajkát enyémre tapasztotta. 

Elősször csak ízlelgettük egymás ajkát, majd lassan elkezdett egyre szenvedélyesebben csókolni...

Sziasztok! :)

Igen, bevallom, eléggé kiszámítható rész lett, de én ezt most őszíntén szólva nem bánom. 
Mindig is ilyen befejezést szántam, happy endet.

És remélem az előző mondatommal mindenkit az sikerült megijesztenem, hiszen még koránt sincs vége a történetnek. :D

Remélem örültök Réka döntésének <3

xoxo Dóri                      2017.02.08.