Ma az ébresztőóra helyett arra kelek hogy Stiles ugrál az ágyamon. 21 évesen olyan mint egy óvodás, mondjuk ez nem újdonság. Ahogy realizálom hogy mi történik Stiles azonnal a földön köt ki. Remélem tanul az esetből.
-Stiles azonnal húzd ki a beled a szobámból, most!!-ordítom el magam.
Imádom, de ilyenkor képes lennék megfojtani egy kanál vízben.. Természetesen nevetni kezd mondandómon.
-Istenem.. soha nem fogsz felnőni-rázom a fejem lemondóan.
-Hát azt várhatod hogy felnőjjek.-még mindig röhögve kisétált a szobából. Sóhajtva kikelek az ágyból és a szekrényhez lépek.Mai outfit-em ⬇⬇
Amint felöltözök lemegyek a konyhába, szerencsémre Stiles éppen tojást süt. Ahogy kirakja a tányérra elfordult, de szinte azonnal vissza, tudta hogy ezt nem kellett volna. Villámgyorsan felkapom a tányért és elindulok fel a szobámba vele.
-És akkor nekem kéne felnőnöm?-kiabál utánam.
-Igen, neked.-válaszolok.
Stiles nagy panaszkodás közepette neki áll egy újabb adag rántottának. Ahogy végzek lerobogok a lépcsőn és a mosogatóba rakom a tányérom. Majd Stiles elmosogat. Felmengyek a szobámba és felteszek egy alap sminket. Újra a földszint felé veszem az irányt, Stiles a kanapén ül és nagyban tömi a fejét.
-Szia, elmentem.-intek egyet.
-Hova mész?-értetlenkedik Stiles.
-Derekhez.-azzal kilépek az ajtón.
Igazából nem akarok hozzá menni, de ez jutott először eszembe. Végülis mindegy ha már oda megyek, legalább jó kis séta lesz.A lehető leglassabban haladtam, így húsz perc kellett mire elértem Derekhez. Kint ül a lépcsőn és maga elé bámulva mered a semmibe. Még soha nem láttam őt ilyennek. Leülök mellé és a hátára teszem a kezem.
-Minden rendben?-keresem a tekintetét, de csak lehajtja a fejét.
Csendben, alig észrevehetően megrázza fejét. Vállai megrázkódnak és arcát hatalmas tenyereibe temeti.
-Meghalt a húgom...-suttogja szinte alig hallhatóan.
Kis idő múlva felém fordul, óvatosan letörlöm a könnyeit az arcáról. A kezem az arcán pihentetem és ő közelebb hajol. Meg akar csókolni, de elhúzódom, magam sem tudom miért. Meglepődik a reakciómon. De reagálni már nem érkezik mert most én csókolom meg őt. Szinte szikrázik a levegő körölötünk. Már régóta tudom hogy milyen érzéseket vált ki belőlem, de eddig még nem vallottam be senkinek.
-Szeretlek.-suttogja.
-Én is.-az arcához hajolok és nyomok rá egy puszit.
-Gyere menjünk be.-mondom már rendes hangerővel.
Ahogy felállok szélsebesen száguld felém egy nyíl és el is talál. Egyből a hasamhoz kapok és kihúzom belőle az idegen tárgyat. Derek egyből felkap a földről, ahova időközben estem és besiet velem a házba. Ahogy letesz a kanapéra minden elsőtétűl.A szobámban ébredek egy melltartóban. Mondhatom eléggé zavarba jövök, és egyből meg is pillantom Dereket. Ahogy meglátja hogy felébredtem oda jön hozzám és megölel.
-Már féltem hogy soha nem ébredsz fel.-mondja boldogan.
-Miért, meddig voltam ájult?-kérdezem még mindig kómásan.
-Egy hétig.-motyogja.
Érzelemmentes arcán meglepődök. Fáj hogy ezt minden érzelem nélkül közölte. Hirtelen benyit Stiles Derek pedig elhagyja a szobám, szerintem a házat is. Stiles megköszörűli torkát és elém rak egy tálca kaját.
-Szóval, te meg ő?-hajtja le a fejét.
YOU ARE READING
Semmi Sem Az Aminek Látszik
FanfictionEz egy olyan történet amely a farkas világról szól. Nem szeretnék előre elárulni semmit. Ha tetszik a történet akkor csillagozzátok. A helyesírási hibákért előre is bocsánat. U.i.: Az eredeti Teen Wolf-tól nagyban eltér. Szóval nem kopi! 😝 😝