Ez egy olyan történet amely a farkas világról szól.
Nem szeretnék előre elárulni semmit.
Ha tetszik a történet akkor csillagozzátok.
A helyesírási hibákért előre is bocsánat.
U.i.: Az eredeti Teen Wolf-tól nagyban eltér. Szóval nem kopi! 😝 😝
Ma az ébresztőóra helyett arra kelek hogy Stiles ugrál az ágyamon. 21 évesen olyan mint egy óvodás, mondjuk ez nem újdonság. Ahogy realizálom hogy mi történik Stiles azonnal a földön köt ki. Remélem tanul az esetből. -Stiles azonnal húzd ki a beled a szobámból, most!!-ordítom el magam. Imádom, de ilyenkor képes lennék megfojtani egy kanál vízben.. Természetesen nevetni kezd mondandómon. -Istenem.. soha nem fogsz felnőni-rázom a fejem lemondóan. -Hát azt várhatod hogy felnőjjek.-még mindig röhögve kisétált a szobából. Sóhajtva kikelek az ágyból és a szekrényhez lépek.
Mai outfit-em ⬇⬇
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Amint felöltözök lemegyek a konyhába, szerencsémre Stiles éppen tojást süt. Ahogy kirakja a tányérra elfordult, de szinte azonnal vissza, tudta hogy ezt nem kellett volna. Villámgyorsan felkapom a tányért és elindulok fel a szobámba vele. -És akkor nekem kéne felnőnöm?-kiabál utánam. -Igen, neked.-válaszolok. Stiles nagy panaszkodás közepette neki áll egy újabb adag rántottának. Ahogy végzek lerobogok a lépcsőn és a mosogatóba rakom a tányérom. Majd Stiles elmosogat. Felmengyek a szobámba és felteszek egy alap sminket. Újra a földszint felé veszem az irányt, Stiles a kanapén ül és nagyban tömi a fejét. -Szia, elmentem.-intek egyet. -Hova mész?-értetlenkedik Stiles. -Derekhez.-azzal kilépek az ajtón. Igazából nem akarok hozzá menni, de ez jutott először eszembe. Végülis mindegy ha már oda megyek, legalább jó kis séta lesz.
A lehető leglassabban haladtam, így húsz perc kellett mire elértem Derekhez. Kint ül a lépcsőn és maga elé bámulva mered a semmibe. Még soha nem láttam őt ilyennek. Leülök mellé és a hátára teszem a kezem. -Minden rendben?-keresem a tekintetét, de csak lehajtja a fejét. Csendben, alig észrevehetően megrázza fejét. Vállai megrázkódnak és arcát hatalmas tenyereibe temeti. -Meghalt a húgom...-suttogja szinte alig hallhatóan. Kis idő múlva felém fordul, óvatosan letörlöm a könnyeit az arcáról. A kezem az arcán pihentetem és ő közelebb hajol. Meg akar csókolni, de elhúzódom, magam sem tudom miért. Meglepődik a reakciómon. De reagálni már nem érkezik mert most én csókolom meg őt. Szinte szikrázik a levegő körölötünk. Már régóta tudom hogy milyen érzéseket vált ki belőlem, de eddig még nem vallottam be senkinek. -Szeretlek.-suttogja. -Én is.-az arcához hajolok és nyomok rá egy puszit. -Gyere menjünk be.-mondom már rendes hangerővel. Ahogy felállok szélsebesen száguld felém egy nyíl és el is talál. Egyből a hasamhoz kapok és kihúzom belőle az idegen tárgyat. Derek egyből felkap a földről, ahova időközben estem és besiet velem a házba. Ahogy letesz a kanapéra minden elsőtétűl.
A szobámban ébredek egy melltartóban. Mondhatom eléggé zavarba jövök, és egyből meg is pillantom Dereket. Ahogy meglátja hogy felébredtem oda jön hozzám és megölel. -Már féltem hogy soha nem ébredsz fel.-mondja boldogan. -Miért, meddig voltam ájult?-kérdezem még mindig kómásan. -Egy hétig.-motyogja. Érzelemmentes arcán meglepődök. Fáj hogy ezt minden érzelem nélkül közölte. Hirtelen benyit Stiles Derek pedig elhagyja a szobám, szerintem a házat is. Stiles megköszörűli torkát és elém rak egy tálca kaját. -Szóval, te meg ő?-hajtja le a fejét.
