Semmi Sem Az Aminek Látszik

2/10 rész

Sablonosan telnek a napjaim, minden egyes nap itt vagyok Kaliforniában. Mivel nincs értelme hazamennem, csak rosszabb lenne tőle. Anyával sem Andyvel nem tartom a kapcsolatot. Anya egy ideig hívogatott, aztán rájött hogy felesleges úgysem veszem fel a telefont. Andy... Nem tudom mi van vele, lehet hogy még mindig haragszik rám, sőt több mint valószínű..
Majd egyszer kiderül..
A suliban folyamatosan változik a ,,posztom''. Már szinte én vagyok a legmenőbb, főleg hogy még a foci csapatban is benne vagyok. Mondjuk ez vérfarkasként nem nehéz, inkább arra kell odafigyelnem hogy ne legyek feltűnően jobb mindenkinél. A ribancok kezdenek leértékelődni, már nem tapadnak utánuk úgy a srácok. Mennyi hiszti szokott lenni emiatt. Egy pár srác mindig legyeskedik körülöttem, de vagy nem figyelek rájuk vagy lerázom őket. Davenek is megmondtam hogy ne szóljon hozzám. Hagyjon békén.
Elegem van már ebből a tömegből ami mindig figyel. Jó az önuralmam ezért még nem téptem szét őket. Mindenki mindig engem figyel. Most is, éppen szünet van és én egy fa alatt olvasok. Kicsit felpillantok úgy hogy ne látszódjon nagyon. Ahogy sejtettem, mindenki az udvaron van és engem néz. Vissza nézek a könyvbe. Összecsapom a könyvet és felállok. Hirtelen mindenki elfoglalja magát valamivel vagy valakivel. Ahogy behaladok az épületbe neki megyek pár embernek a vállamal, de nem nagyon kell lökdösődnöm. Szinte két oldalra húzódnak, ezzel utat képezve nekem.
Végig sétálok a két csoport között. Öt perc múlva kezdődik az utolsó órám. A hetedik órám. Végre vége a napnak. Még egy évet ki kell bírnom ezekkel a barmokkal. Tetováló leszek. Mint anya. Lexi ne gondolj rá. Morgolódva megyek a terem felé.
-Lexi várj már.-hallok egy ismerős hangot.
Megtorpanok. Nem merek hátra fordulni, de valahogy mégis megteszem. Andy jön utánam nagy léptekkel. Futva indulok meg felé. A nyakába vettem magam. Hirtelen meglepődik, de szinte azonnal vissza ölel.
-Andy.-suttogom a vállába.
Mögöttünk összesúgnak nem is kevesen, szinte mindenki.
-Hagyjatok már békén! Miért nem foglalkoztok a saját dolgotokkal?-ordítom el magam.
Hirtelen csend lesz és mindenki szépen lassan bevonul az órájára.
-Te hogy kerülsz ide?-fordulok vissza ikrem felé.
-Zeck mondta hogy találkoztatok. Muszáj volt megnéznem hogy mennyit változtál. Na meg persze hiányoztál is.-ölel meg még egyszer.
Nem mondok semmit. Tudom hogy azt kéne mondanom -te is hiányoztál-, de nem megy. Pontosabban nem akarom. Szeretem őt, de még neki sem mondom el mit érzek.
-Te lány neked nincs meleged?-puszilja meg a homlokom.
Meg sem várja válaszom. Egyből lerántja rólam a hosszú ujjú felsőm. Ami alatt szerencsétlenségemre egy cropp top van.
Egyből észre veszi vágásokkal teli karom. Körbe nézek, szerencsére senki nem lézeng a folyosón. Már percek óta becsengettek.
-Lexi.-szólít meg Andy.
-Miért kellett megjelenned?-suttogom.
Nem nézek rá, amilyen gyorsan csak tudok elfutok mellette. Egyenesen a kolesz szobába, elvileg Davenek még órája van. Sejtésem beigazolódik amikor egy üres szoba fogad. Kiveszek a szekrényemből egy bőrkabátot. Felvéve az említett ruhadarabot indulok ki. Andy a folyosó végén van. Ahogy meglát szaladni kezd felém. Elindulok a másik irányba. Kinyitom az ablakot és kiugrom rajta. Simán landolok, egyből a motorom felé veszem az irányt. Felszállva az említett tárgyra szélsebesen indulok el. Nem tudom hova megyek, csak hajtok céltalanul..