Semmi Sem Az Aminek Látszik

2/7 rész

Az érettségink remekül sikerült. Főleg úgy, hogy  véletlenül ha nem tudtunk valamit akkor segítettünk egymásnak. Tudjuk hogy  ez csalás, de nem nagyon érdekel. Azon agyalok már napok óta hogy mi lesz velünk egymás nélkül. Andyvel nem lehetünk mindig egymás mellett. Lehet mindent megoldunk egyedül is, de lehet hogy nem. Félek, két év után most először félek. Attól hogy mi lesz velem Andy nélkül. Sőt mi lesz velünk egymás nélkül. Jövőre mind a ketten egyetemre megyünk. Én a...
-A föld hívja Lexit. Lexi itt vagy.-lengeti előttem a kezét Zeck.
-Mi? Bocsi elbambultam.-rázom meg a fejem.
-Azt vettem észre. Amúgy azt kérdeztem hogy nem jössz el ma egy buliba?-karolja át a vállam.
-Szerintem én most ezt kihagyom.-viszonzom átkarolását.
-Naaa! Ne már! Tök jó lesz.-nyaggat.
-Majd máskor.-adok neki egy puszit.
-Akkor én sem megyek.-puszil meg most ő.
-Te tudod.-rántok vállat.
Bár elég nehézkesen sikerült, de mégis összehoztam.
-Nem jössz be?-állok meg a házunk előtt.
-Ha bemegyek holnapig ki sem jövök.-mosolyodik el.
-Remek, pizsi party.-kezdem el befelé rángatni.
-Ne rángas már te lány!-csap a fenekemre.
Megfordulok és rámorgok.
-Jól van nem kell megenni.-emeli fel védekezően a kezeit.
Fogaim visszahúzom és már vörös szemeim is újra a régiek. Igen vörös, azért mert Andyval különlegesek vagyunk. Ikrek és ráadásul fehér és fekete farkas.
-Na min gondolkozol?-vetődik az ágyamra.
-Andyn... Tudod Californiába megyek tovább tanulni, de ő még nem tudja és nem tudom hogy fog reagálni rá.. kérlek te se mond el neki.-Zeck ledöbben.
-Mégis mikor akartad elmondani?-hallom hátam mögül Andy hangját.
Hirtelen fordulok meg ijedtséggel a szemeimben.
-Andy én szólni akartam!-mondom szinte azonnal, de már nincs az ajtóban.
Visszanézek Zeckre aki bólint és kis idő után megszólal.
-Ne csak állj ott! Menj utána!-lök meg.
Szinte azonnal megtalálom Andyt. Jó hogy kötődünk egymáshoz.
-Utálom a kötődést ami köztünk van.-motyogja.
-Andy én saj...-állok mellé.
-Nem Lexi! Mikor akartad elmondani? Egyáltalán mióta tudod?-rúg el egy követ.
-Két hónapja.. fél éve felvételiztem és két hónapja tudom hogy felvettek.-hajtom le a fejem.
-Nah szép!-méltatlankodik.
-Andy én tényleg szólni akartam.-folyik le egy könnycsepp az arcomon.
-Nagyon sajnálom.-fordulok meg.
Lassan elindulok kifelé az erdőből a könnyeim marják az arcom. Miért? Miért pont velem történik rossz? Nincs sok időm gondolkodni mert elérek egy dohány boltot. Bemegyek és köszönök a pult mögött álló pár évvel idősebb férfinak.
-Nem vagy túl fiatal még?-mér végig.
-Nem, egy hónapja töltöttem a tizennyolcat.-előveszem a személyigazolványom.
-Tessék.-nyomom a kezébe a kis kártyát.
-Jól van.-adja vissza.
-Mit adhatok?-könyököl a pultra.
-Egy üveg whisky-t és valami jó erős cigit.-nézek szét.
-Tessék. 7865 forint lesz.-lecsapom a pultra a pénzt és kirongyolok a boltból.
Ahogy kiérek az ajtón keserves sírásba kezdek. Kibontom a whisky-t és jól meghúzom. Az enyhén barnás folyadék végig marja a nyelőcsövem. Soha nem voltam az aki annyira részegre itta magát hogy ne tudna magáról. Persze, ez vérfarkasként némileg nehéz. A cigiről leszedem azt a vaccak zacskót és már ki is veszek egy szálat. Az alkoholos üveget a két térdem közé teszem míg meggyújtom a cigit. Meghúzom még párszor az üveget. Már érzem a maró lötty hatását. Tompul a mozgás képességem és a látásom is homályos. Mondjuk az utóbbi a könnyeim miatt van. Kiiszom az utolsó csepp alkoholt az üveg aljárol. Még elbotorkálok pár métert, de térdeim megremegnek. Tehetetlenül csuklom össze a járdán. Még hogy a vérfarkasok nem lehetnek részegek. Ezzel a gondolattal nyel el a sötétség.

Pár órával később

A szobámban ébredek. Felállok és az ablakhoz sétálva rágyujtok egy száll cigire. Befele fordulok és körbenézek a szobámba, fogalmam sincs hogy kerültem haza. Elbambulva meredek az ágy sarkára, szinte már nyílik is az ajtó. Andy lép be rajta, mély levegőt szívok és fokozatosan fújom ki. Még egyet beleszívok a cigimbe aztán elnyomom az ablakpárkányon és lepöckölöm a kertbe. 
-Lexi...Nagyon mérges vagyok rád! Még egyszer ilyet ne csinálj!-ölel meg.
-Én annyira sajnálom.-kezdek keserves zokogásba.
Mi lett velem? Hogy lehetek ilyen gyenge. Teljes mértékben összezuhantam...