Semmi Sem Az Aminek Látszik

20. rész

-Szia Vivi, ma eljössz velem valahova?-nézek  könyörgően munkatársamra.
-Persze hova megyünk?-érdeklődik.
-Az titok.-válaszolom.
A nap elég hamar eltelik, pedig nem hittem volna hogy egyáltalán túl élem ezt a napot is. Már a cuccunkat szedjük össze.
-Na mehetünk?-érdeklődik izgatottan.
-Aham.-válaszolom.
Az erdő melletti parkba megyünk ami nem messze van tőlünk.
-Most mutatok valamit, mert megbízok benned. Kérlek ne síkolts és ne mond el senkinek.-értetlenül néz rám.
-Mit tudnál mutatni ami miatt kiborúlnék?-érdeklődik.
Elkuncogja magát majd figyelmét újra nekem szenteli.
-Hosszú lenne elmagyarázni, inkább megmutatom.-bólintok.
Térdre ereszkedem és szépen lassan átváltozom, felemelem a fejem és figyelem Vivi reakcióját. Nyugodtan áll és figyel, közelebb lépkedem hozzá. A fejem a lábának dörgölöm. Ő lehajol hozzám és elkezdi simogatni a fejem. Fura érzés, de jól fura. Meg tudnám szokni. Elkezdek hátrálni és visszaváltozom.
-Köszönöm hogy nem ijedtél meg.-hajtom le a fejem.
-Figyelj, vannak olyan barátaim akik szintén vérfarkasok, szóval már nem ijedek meg.-jön közeleb és megölel.
Elkezdünk hazafelé sétálni, sokat beszélünk útközben. Végül el kell válnunk egymástól. Egyedül sétálok tovább. Amikor oda érek Derek áll a bérház ajtaja előtt. Nem nézek rá, egyszerűen csak elsétálok mellette. Ő persze jön utánam. A kezem után kap és szó nélkül maga felé fordít, hirtelen lecsap ajkaimra. Heves csókját azonnal viszonozom. Már hiányzott puha ajka, de ez nem mehet így. Elválok tőle, kicsúszom karjai közül és elkezdek felfelé rohanni. Út közben a könnyeim is elerednek. Félek hogy elesek, de mégis úgy rohanok mint még soha életemben. Ahogy belépek a lakásomban bezárom az ajtót, majd neki dőlve lecsúszok a földre. Zokogni kezdek, nem bírom visszafogni a könnyeimet. Ott, az ajtónál kuporogva nyom el az álom.

Reggel van, úgy nézhetek ki mint a mosott szar, és úgy is érzem magam. Az ajtó mellett keltem, ahol tegnap elnyomott az álom, nem volt túl kényelmes.

Mai Outfit-tem.

Mai sminkem

A sminkem kiegészítése érdekében egy fekete rúzs tettem fel. Nagy nehezen levonszolom magam a munkahelyemre. Még annyi életkedvem sincs, mint tegnap. Ami amúgy tegnap is egyenlő volt a nullával.
-Jó reggelt!-morgom az orrom alatt.
-Mi van veled Mo? Elég szarul nézel ki!-húzza el a száját Vivi.
Egyből ezzel indítani, mondhatom jól esik.

Ma a nap nagyon lassan telik, nem is volt olyan sok vendég mint szokott lenni. Sok volt a szünet, így sikerült elszívnom egy doboz cigit. Ilyen még nem nagyon volt, de úgy tűnik rákaptam a cigire. Igazából nem igazán szenvedély, csak önpusztítás. Bár semmi haszna mivel vérfarkas vagyok. Egy fáradt sóhaj kíséretében lépek ki a szalonból egy szál cigi kíséretében. Már majdnem a lakásomon vagyok, amikor megállok az ajtó előtt halk lépteket hallok bentről. Ilyen tök mindegy mi lesz alapon belépek, de ami ott fogad. Az valami csodálatos.. de mit reagáljak rá...?