Semmi Sem Az Aminek Látszik

2/3 rész

-Derek! Maya..-kezd bele Deaton.
-Bögd már ki! Kérlek..-sürgetem.
-Túléli.-mondja azt a szót amit hallani akartam.
-Hála az égnek.-könnyebülök meg.
Nem tudom mit kezdtem volna Maya nélkül. Utána mentem volna.
Idő közben Dr. Deaton kimegy és Mayával hagy kettesben. Nem tudom meddig figyeltem őt, de ébredezni kezd.

Maya szemszöge

Mellkasom még mindig fáj, de már nem annyira mint legutóbb. Lassan nyitom ki a szemem és szokom a gyenge fényt. Derek észreveszi hogy ébredezem, arcán egy pici mosoly terül el.
-Mi ez a mosoly?-kérdezem rekedt hangon.
-Meg fogsz gyógyulni.-egy halvány mosoly terül el arcomon.
-Fáj még a mellkasod?-mér végig.
-Elviselhető.-nézek a szemébe.
-Neked az vagy másnak is?-kérdez rá.
-Nekem az.-mondom határozottan.
A kezemért akar nyúlni, tudom hogy a fájdalmam akarja elvenni így inkább elrántom a kezem.
-Derek, ne!-jelentem ki.
-Én csak segíteni akarok.-simítja meg az arcom.
-Tudom.-fogom meg az arcomon lévő kezét.
-Szeretlek.-nem válaszolok csak elmosolyodom.
Beszélgetünk, egyszer csak Dr. Deaton lép be leellenőrizni. Ma délután már haza mehetek. Hosszas gondolkozás után eszembe jut hogy miért vagyok itt. Ki akarok rohanni a világból. Eltűnni és nem szólni senkinek, egyszerűen csak új életet kezdeni. A fájdalmat itthagyni és jó messze futni tőle.
Itt van Ő legszívesebben most előle is elfutnék. Mindenkitől aki a múltam része. Van egy ötletem, elhúzok Európába az elég messze van. A gondolkodásomból Derek szakít ki.
-Min gondolkozol?-néz szemeimbe.
-Semmi fontosan.-felelem higgadtan.
-Annyira utálom hogy nem látok bele a fejedbe.-vágja be a durcit.
-Tudom, de ez van, ezt dobta a gép.-csíntalankodom.

Az idő csak úgy repül, most öt óra van és épp Stileshoz tartok búcsúzni. Igen búcsúzni, visszamegyünk L.A.-ba. Stilesnál hamar eltelik az idő, olyan szinten hogy majdnem lekéssük a gépet.

Már nyolc óra és most szállunk fel a repülőre Derekkel.
Hosszú útnak nézünk még elébe.. Valószínűleg az alvást fogom választani figyelemelterelés képpen.

2 nap múlva

Ma Derek korán elmegy dolgozni, és későn is jön. Ez a tökéletes alkalom arra hogy elmenjek.

Ahogy megkezdődik az ebédszünet haza indulok és összepakolom a fontosabb dolgokat. Egy nagy bőröndöt és egy kézitáskát pakolok tele, ami szintén elég nagy. Már indulok is a reptérre. Európába megyek azon belül Magyarországra. Sok gondolkozás után eszembe jutott hogy van ott egy örökölt házam. Valamikor a nyelv is folyékonyan ment, de ma már alig jut eszembe bármi is belőle. Hét óra út áll előttem, szóval jó alvást nekem. Mire oda érek ott éjfél lesz. Ami azt jelenti hogy egy közeli motelben fogok aludni. Király.

Éjfél

Most szállok le a gépről. Összeszedem a csomagjaim és már megyek is a motelbe. Amit előre lefoglaltam, gondoltam arra hogy nem lesz kedvem ilyenkor utazgatni. Ezt az egy éjjelt kibírom itt is.

Öt évvel később

Öt év telt el mióta eljöttem L.A.-ból. Derek a mai napig hívogat és sms-ezik, de még senki nem talált meg. Normális életet élek, dolgozom néha bulizom. Kezdek olyan lenni mint egy normális ember.

Mostani én ⬇⬇

Sokszor még most is felejteni akarok. Nincs nap hogy ne gondoljak Derekre vagy Stilesre. Azóta sem vettem le az eljegyzési gyűrűm. Rengetegszer már elviselhetetlen a hiányuk, de próbálom tartani magam.
Nagy nehezen arra jutok hogy elmegyek Beacon Hills-be. Igen biztos hülyének gondoltok. Hogy miért megyek vissza ha el akarom felejteni? Egyszerű. Azért megyek vissza mert nem tudok felejteni.

A 11 óra repülő útból már csak fél óra maradt amit a gondolataimba merülve töltök el.

1 órával később

Itt állok Beacon Hills-ben, pontosabban Stiles háza előtt. Bekopogok. A szívem a torkomban dobog és a kezem úgy remeg mint a nyárfa levél. Hamar nyílik az ajtó és Stiles mér végig.
-Szia, miben segíthetek?-istenem semmit sem változott.
-Szia Stiles.-értetlen pillantásokat kapok.
-Honnan tudod a nevem?-értetlenkedik.
Tipikus Stiles.
-Stiles én vagyok az. Maya. Már meg sem ismersz?-meglepődik,tisztán látom arcán.
-Maya?-bólintok.-Annyira megváltoztál.-ölel meg.
-Tudom Stiles, de már ilyen vagyok.-mondom neki.
Bemegyünk és beszélgetünk. Nem kell sokat várnom és Derek is szóba kerül.
-Ha már itt járunk, nem tudod mi van vele?-érdeklődök életem párja után.
-Most itt van Beacon Hills-ben.-válaszol.
-Lehet meg kéne látogatnom..-motyogom az orrom alatt.
-Nem ártana.-húzza el a száját Stiles.
Lassan felállok és betolom a széket amin ültem. Stiles kikisér az ajtóban és egy ölelés kíséretében utamra enged.
-Szia.-köszönök el.
-Szia.-nyom puszit arcomra.
Hamar Derekhez érek, csöngetek és nyílik az ajtó. Szinte már furán nyugodt vagyok. Ismerős érzés kerít hatalmába. Mintha itthon lennék. Derek áll az ajtóban és engem méreget. Nagyot nyelek és köszönök.
-Szia Derek.-köszönök neki.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezi.
Felmutatom a gyűrűm és már tudja is hogy ki vagyok.
-Maya?-bólintok egy aprót.
-Hogy-hogy itt vagy?-ölel meg.
-Nem tudom, csak azt éreztem hogy jönnöm kell..-mosolyodom el halványan.