Semmi Sem Az Aminek Látszik

22. rész

Nem tudom mennyi lehet az idő, olyan 11 órára tippelnék. Felállok és haza indulok, még szerencse hogy van nálam lakáskulcs, de nem akarok az ajtón bemenni. Inkább az ablakomon mászom be. Átöltözöm és lemosom a sminkem, majd bebújok a puha ágyba. Az álom hamar magával ránt.

Arra kelek hogy valaki figyel, ahogy kinyitom a szemem Stilest pillantom meg.
-Jó reggelt!-mosolyodik el.
-Öhm neked is? Mit keresel a szobámban?-húzom fel a szemöldököm. -Csak bocsánatot akarok kérni a tegnapiért..-hajtja le fejét.
-Semmi baj, nem haragszom!-ölelem meg.
Stiles kimegy a szobámból én meg elmegyek zuhanyozni. Egy törülközőben lépek a táskám elé, kiveszek pár dolgot és felöltözöm.

Mai Outfit-tem ⬇ ⬇

Mai sminkem.

Felteszek egy fekete matt rúzst és leindulok a konyhába, ahol Stiles fogad kávét szürcsőlgetve.
-Veled meg mi történt?-kérdezősködik.
-Hmm, miért?-értetlenkedem.
-Ez a színes haj most meg ez a stílus.-válaszol.
Igen, tényleg változtam, de nem túl sokat. Erőteljesebben sminkelek és sokkal több fekete ruhám van, a gyönyörű Steel tizenöt soros csodámról ne is beszéljünk. Nyáron sem lehet levenni rólam.
-Talán baj?-húzom fel a szemöldököm.
Nem értem Stiles viselkedését, valami megváltozott.
-Ez nem az a Maya aki pár hónapja voltál.-magyarázza.
-Az a Maya meghalt...ő már nincs többé. Változtam, nem is kicsit, de a fájdalom ezt teszi az emberekkel. Nem érdekel a véleményed, ha ennyire kötekedni akarsz valakivel, kérlek ne velem.. nincs kedvem még veled is veszekedni! Inkább megyek..-fordulok ki az ajtón egy bögre kávé kíséretében.
Visszamegyek a szobámba. Le kell hogy nyugodjak. Magamhoz veszem a táskámat és kimászok az ablakon. Céltalanul szelem az utcákat, valahol csak kilyukadok..

Tegnap este már összepakoltam mindenem, ma mennem kell vissza. Két óra múlva indul a gépen, szóval sietnem kell. Leviszem a táskáimat és Stiles nyakába borulok.
-Vigyázz magadra! Majd még jövök..-suttogom vállába.
-Te is! Szeretlek!-szorít meg.
Pár másodpercig ledermedek, de végül én is szorítok ölelésemen és válaszolok.
-Én is téged Stiles!-simítok hátára.
A repülőtér felé már szinte futok, egy óra legalább kell hogy minden meglegyen. A jegyet már előre foglaltam és fizettem neten keresztül, gondoltam hogy késésben leszek, na meg így sokkal egyszerűbb. Igazából nem békültünk ki Stilesal, már ha a tegnapi veszekedésnek számított, de ez nem változtat azon hogy mennyire szeretem őt. Próbáltam nem gondolni Derekre sem. Egyszer láttam őt, azóta sem keresett. Magam sem tudom hogy ennek örüljek-e..