Semmi Sem Az Aminek Látszik

+különkiadás

-Lexi, Lexi.-sziszegi valaki.
-Andy?-kérdezek halkan.
-Nem Lexi, nem talált..-hallom újra azt a fura hangot.
-Ki vagy?-teszek fel újabb kérdést.
-Hol vagyok?-kérdezek még egyszer.
Nem kapok választ.
-Válaszolj! Kérlek.-zokogom el magam.
-Andy!-látom meg ikrem.
Futok felé ahogy csak tudok. Vagyis futnék, ha tudnék. Lábaim sebesen teszem egymás után, de meg sem mozdulok.
-Andy! Segíts! Kérlek segíts!-kiáltok újra.
Az említett személy felém fordul. Lassan, mintha milliónyi ideje lenne. A látvány megrémiszt. Ez nem Andy.
-Mit tettél a testvéremmel?..-suttogom.
-Én semmit sem tettem vele, ez te voltál.-válaszol végre az ismeretlen hang.
Teste cafatokban lóg. Szemeiből folyik a vér. Úgy ahogy szájából is.

Hangosan zihálva ébredek egy kórházi ágyon. Ijedten nézek körbe. Zeck az ágyam mellett ül. Alszik. Szegény elég kimerült lehet. Egy orvos lép be. Kérdezget, de nem nagyon tudok figyelni rá. Idő közben Zeck is felébred.
-Zeck, mi történt? Hol van Andy? Mi van vele?-szegezem felé a kérdést.
-Lexi, jól vagy?-néz rám furcsán.
-Mi van Andyvel?-teszem fel újra a kérdést.
-Lexi, Andy már rég meghalt..-suttogja.
-Nem emlékszel?-kérdez ő.
-Ez nem igaz! Mi van Andyvel? Hol van? Látni akarom őt!-kezdek ordítozni.
Egy csapat ápoló ront be, és fog le.

Írói szemszög

Lexit őrültnek bélyegezték. Pedig ő csak válaszokat akart.. Csak azt akarta tudni hogy mi lett Andyvel.. De senki sem válaszolt neki.. Senki sem tudott neki válaszolni.. Ezért csak annyit mondtak neki hogy meghalt..De vajon miért? Miért nem tudtak választ adni Lexinek? Azért mert Andy soha sem létezett.. Lexynek az agyszüleménye volt. Évek óta kómában volt. Az őrültséget választotta épp elméje megtartásához.. Ami így sem sikerült neki.. Olyan valóságos volt a kitalált világa hogy az magába szippantotta... Pedig ha tudná hogy mennyire igaz amit álmodott.. de Andy nem halt meg, egyszerűen csak eltűnt, lelépett. Ez talán jobban fájt volna Lexinek, mint az hogy meghalt. Mert az hogy még él, de elhagyta őt nagyobb fájdalmat szült volna, mint szépen csendben elfogadni a halálát..