Semmi Sem Az Aminek Látszik

7. rész

Csendben sétálunk hazafelé, amikor meglátok egy ismerős arcot. Scott velünk szemben jön. Vajon hol volt eddig? Olyan sok kérdésem lenne, de valószínűleg választ nem kapok. Derek kezét fogva közeledünk Scotthoz. A velünk szembe jövőnek egyből feltűnik és hatalmas vigyor kerekedik az arcán.
-Szia, hát te?-kérdezem kiváncsian.
-Sziasztok, tudod unalmas egy helyen sokáig, fő a változatosság.-neveti el magát.
-Látom ti is változtattatok.-nevet tovább.
Közelebb bújok Derekhez. Egy aprót bólintunk mind a ketten. Scott csak mosolyogva figyel minket pár másodpercig.
-Na jól van gyerekek, majd még beszélünk, de nekem most mennem kell. Vigyázzatok magatokra, sziasztok!-ezzel int egyet és elindul.
-Szia.-köszönünk egyszerre Derekkel.

Nemrég értünk haza, már tizenegy óra is elmúlt. Még elmentünk az erdőbe sétálni ahelyett hogy egyből haza jöttünk volna. Stiles már alszik, így csendben közelítjük meg a szobámat. Ledobom a táskámat és a kabátomat a földre. A szekrényhez lépek és kiveszek belőle egy nagy pólót és bugyit.
-Elmegyek zuhanyozni, ha gondolod zuhanyozz itt bent, keress ruhát a szekrényben.-nyomok puszit arcára.
Gyorsan lezuhanyzom, és magamra kapva a ruháimat visszamegyek Derekhez. Csak nekem van saját fürdőm a szobámhoz, nehéz volt kiharcolni Stilesnál, de viszonylag hamar rájött hogy nincs esélye ellenem. Ráadásul akkor még ember volt, én meg vérfarkas, bár kezdő, de vérfarkas. Ahogy kilépek a fürdőből megcsap a hideg levegő, hirtelen kiráz a hideg, de nem tart sokáig. Visszasietek Derekhez, aki az ágyamon ül immár letusolva. Mélyet szippantok a levegőből és vigyorogva közelítem meg. Az ölébe ülök és  megcsókolom, majd szorosan megölelem. Átkarolja a derekam és közelebb húz magához. Addig ügyeskedik amíg feljebb nem tud ülni az ágyon, amint sikerül neki velem együtt hátradől. Kevés fészkelődés után elhelyezkedem kényelmesen és pillanatok alatt elalszom.

Reggel van, Derek már nincs mellettem. Még percekig csak forgolódok, mire rászánom magam hogy kiszálljak az ágyból. A szekrényhez lépek, felveszek egy edző melltartót és egy futó nadrágot. Lemegyek a konyhába Stiles éppen a kávéját issza.
-Nem láttad Dereket?-kérdezem aggódva.
-De, nem olyan rég ment el.-rántja meg a vállát Stiles.
-Hmm hát oké.. Én elmegyek futni, szia.-és már indulok az ajtó felé.
-Okés, szia- int egyet.
Az erdő mellett futok, nem vágyok tömegre. Utálom az embereket. Ez az évek alatt mit sem változott. Már percek óta futok, de csak Derek jár az eszembem. Vajon miért ment el? És hirtelen meglátom. Megértem miért lépett le.. A lábaim földbe gyökereznek és még levegőt is elfelejtek venni. Derek ott ölelget egy lányt..