Ez egy olyan történet amely a farkas világról szól.
Nem szeretnék előre elárulni semmit.
Ha tetszik a történet akkor csillagozzátok.
A helyesírási hibákért előre is bocsánat.
U.i.: Az eredeti Teen Wolf-tól nagyban eltér. Szóval nem kopi! 😝 😝
Derek közelebb húz magához és átkarolja a vállam. -Én mindenhová elkísérlek, ahova csak akarod, mindig veled leszek, történjék bármi.-nyom egy puszit a hajamba. Derek haza kisér, de nem marad velem. Még megbeszéljük hogy holnap a házához megyek tízre.
Nemrégen keltem nagy nehezen felkelek és a szekrényemhez lépek. Kiveszek pár ruhát és a fürdőbe megyek. Felkötöm a hajam és gyorsan lezuhanyzom. Kilépve a víz alól megtörlöm magam és felveszem a ruháim.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem spiláztam túl az öltözékem. Kibontom a hajam és gyorsan megfésülöm, felteszek egy alap sminket is. -Ééés kész!-teszem le a szempillaspirálom. Lemegyek a konyhába, elveszek egy almát az asztaltól. Miközben beleharapok Stilest keresem, de nem tudom hogy hol van. Este még itthon volt, egyre többet tűnik el szó nélkül. Vállat rántok és elindulok Derekhez. Viszonylag hamar odaérek, ő már kész van és kint vár. Adok neki egy csókot és már indulunk is. Hamar a temetőbe érünk, túl hamar. De nem volt mit tennem, veszek két szál virágot. Egy pár lépés választ el a szüleim sírjától. Áll ott valaki, fekete kapucnis pulcsit és farmernadrágot visel. Megvárjuk amíg elmegy, a szüleim sírjára rakom a virágokat, de nem hagynak nyugodni a gondolataim. Csak azon az alakon jár az eszem. Megelégelve a fölösleges gondolkodást utána indulok. Dereket otthagyva próbálom beérni a lemaradásom. Persze ő nem érti hogy most hova megyek, de valamilyen szinten tudja mit akarok. A kapucnis alakot egy házig követem. Scott háza. Nem vagyok benne biztos hogy én be akarok oda menni. De már mindegy. Összeszedve össze bátorságom bekopogok. Ugyanolyan ruha van rajta mint a temetőben lévő alakon. -Szia.-próbálok nyugodt maradni. -Szia, hát te?-mintha semmi sem történt volna. -Beszélhetünk?-kérdezem halkan. Tudom hogy nem mond nemet, de nincs erőm hangosabban beszélni. -Persze, gyere be.-áll el az ajtóból. -Na jó. Nem cicózom. Mit kerestél a szüleim sírjánál?-csapok a lecsóba. Fölösleges hebegnem habognom össze vissza. Csak választ akarok minél hamarabb. -Hát tudod, nem csak a te szüleid.-mondja kicsit zavartan. -Mi?.. Most csak viccelsz? Ugye?-félelem de felismerés hallatszik a hangomon. Nem lehet hogy Scott a bátyám. -Nem, nem viccelek. Igazából a bátyád vagyok.-mondja félve. Fél tőlem, a reakciómtól. Fokozatosan önt el a pánik, kiakadok. Elindulok az ajtó felé, Scott értetlenül néz utánam. Azonnal ahogy kilépek az ajtón teljes erőmből futni kezdek. Valahol megállok és térdre rogyva sírni kezdek. Ennyire emlékszem.
