Semmi Sem Az Aminek Látszik

21. rész

Ami ott vár rám valami ámulatos. Derek a szobámba térdel, szépen fel van díszítve a lakás. Lassan Derek elé lépkedem és már el is kezdi mondandóját.
-Maya Hart megtisztelsz azzal hogy hozzám jössz feleségül?-szemei csillognak az örömtől.
Előtte állok és boldog vagyok, nagyon boldog. Mégsem tudok neki igent mondani.
-Én.. Én.. nem tudom..-suttogom.
Összeszorul a torkom és nem kapok levegőt, pánikolok.. Elkezdek lefele rohanni, oxigén kell. Ahogy leérek szó szerint fuldoklom. Csodálkozom hogy a lábam nem adta még fel a szolgálatot. Derek mellettem áll és aggódva figyel, nem tudja hogyan tudna segíteni. Ahogy jobban leszek újra szaladni kezdek. Nem akarok itt lenni. Amint kiérek egy erdős részhez átváltozom és újra futásnak eredek. Nem tudom hogy merre csak megyek. El kell tűnnöm innen.
Egy helyen megállok, és visszaváltozom. Térdre rogyok és sírni kezdek, megállás nélkül fojnak a könnyeim. Egy darabig még sírok, majd letörlöm a könnyeim és felállok. "Kikapcsolom,, az érzéseim és úgy indulok vissza. Derek még mindig ott van. Én csak elkezdem letépni a díszeket. A szalagokkal együtt a törött szívem is a kukában landol. Derek egyszer csak dühösen feláll és elviharzik. Nem megyek utána. Bármennyire is szeretnék vele lenni, tartanom kell magam. Úgymond visszakapcsolom az érzéseim és fáradtan dőlök az ágyba. Hamar elnyom az álom.

Fájdalom árad szét a testemben, minden porcikám hasogat. Felállok és kibatyogok a fürdőbe.

Mai Outfit-tem ⬇ ⬇

Mai sminkem ⬇ ⬇

Meg egy fekete rúzst rakok fel. Lassan lépdelel lefele a lépcsőfokokon es átmegyek az úttesten.
-Szia Maya mi történt? Eléggé rosszul nézel ki.-jegyzi meg halkan Vivi.
-Tegnap Derek megkérte a kezem.-sóhajtok fel.
-És mit mondtál?-mosolya nagyobb lett az arcán.
-Azt mondtam neki hogy nem tudom utána meg elfutottam.-török ki hangos zokogásban.
Egész nap dolgozom, de mégis némán sírok. Sokan kérdezték mi a baj. Olyankor csak letörlöm a könnyeim és azt mondom ''nincs baj ''.  Egy hatalmas mosolyt erőltetek az arcomra. Vagy csak szimplán vállat rántok és folytatom a munkát.

Egy hónappal később...

Vettem ki 3 nap szabit és úgy döntök meglátogatom Stilest, ma hajnali kettőkor indul a gépem. Gyorsan összepakolom a fontosabb dolgokat és már indulok is a reptére. Egy órával hamarabb érkezek, így van időm mindenre felszállás előtt. Négy óra az út.

Jelenleg hét óra van és már Stiles háza felé tartok. Pár perc és meg is érkezem. Egy utazótáskával a kezembe gyűjtők erőt. Halkan bekopogok, pár másodperc múlva nyílt is az ajtó és Stiles fáradt arccal néz rám.
-Bocsi, de ki vagy?-értetlenkedik.
-Már meg sem ismersz? Tudom változtam, de pont te nem ismersz meg.-vágom be a durcát.
-Maya? Mit keresel te itt? Azt hittem soha többet nem látlak.-ölel meg.
-Hiányoztál, gondoltam meglátogatlak.-mosolyodom el.
Velem ellentétben Stiles arcáról fagy a mosoly.
-Szóval nem maradsz itt?-néz rám könyörgően.
-Nem, csak két napra jöttem, meg elvinni az itt maradt cuccaim.-kezdem a földet figyelni.
Sokat beszélgetünk, de én felmegyek a volt szobámba és össze pakolom a maradék ruhám. Már olyan öt óra lehet,  ezért lemegyek Stileshoz és megvacsorázunk, közben beszélgetünk.
-Te tudod mi van Derekkel? Mióta haza jött tőled, azóta teljesen zárkózott, alig mozdul ki..-a mondat végére elhalkul.
-Ami azt illeti...-vakarom meg a  tarkóm.
-Egy hónappal ezelőtt megkérte a kezem, de azt mondtam neki hogy nem tudom és elrohantam.-sütöm le a szemem.
-Maya hogy te milyen hülyeséget csináltál. Derek imád téged, te meg ezt csinálod vele.-oktat ki.
Még folytatja és folytatja, de viszonylag hamar betelik a pohár.
-Stiles fogd már be.-csapok az asztalra.
-Szerinted én nem szeretem Dereket? Állati nagy hülyeségnek tartom amit csináltam. Elkergettem saját magam mellől életem párját. Tudom mekkora baromságot csináltam, de már nem tudok változtatni rajta!-fakadok sírva.
Felállok és kirohanok. Az ajtóban Derek áll, épphogy egy pillantást vetek rá, és már megyek is tovább.
-Maya várj!-kiállt utánam.
Nem foglalkozom vele csak futásnak eredek. Ismét menekülök..