Semmi Sem Az Aminek Látszik

2/11 rész

Már egy ideje csak megyek. Olyan szabadnak érzem magam. Nem akarok megállni, szabad akarok maradni. Már jócskán sötét van, de nem érdekel. Monoton hajtok át az éppen pirosra váltó lámpán. Páran rám dudálnak, de kit érdekel? Engem biztos hogy nem. Arcomról észrevétlenül folynak a könnyek. A sisaktól senki sem látja. Az erdő szélén megállok. Leszállok a motorról és térdre rogyok. Leveszem a fejemről a sisakot. Erőtlenül a földre ejtem. Zokogni kezdek.

-Soha nem leszel elég jó senkinek.-suttogja egy hang.
-Mindenki utál.-folytatja.
-Nem ez nem igaz!-rázom a fejem.
-Utálnak! Mert nem vagy olyan mint ők. Ki nem állhatnak! Gyűlőlnek! Mindenki, még Andy is! Soha nem szeretett, utálja hogy ikrek vagytok! Azt kívánja bárcsak soha nem születtél volna meg!-egyre hangosabb a hang.
-Nem! Ez nem igaz! Hagyj békén!-ordítom teli torokból.
-Utálnak, utálnak! Egyenesen gyűlőlnek téged! Ki nem állhatnak! Undorító és ronda vagy!-folytatja a hang.
-Hagyj már békén! Ez nem igaz! Hazugság!-szorítom a fülemre a kezem.
-Shhh! Semmi baj..-ölel át valaki hátulról.

Dave szemszöge

Így olyan törékenynek látszik, és az is, csak nem mutatja. Megtört. Fájdalmasan zokog karjaim között. Mind két kezével alkarom szorítja, melyek mellkasa előtt vannak összefonva. Mintha fuldokolna. Nem is ismerem, de mégis fáj őt így látni. Én próbálok vele barátkozni. Ő annyira más.. Kívül kemény lány, de belül összerört és sebzett. Nem tudom miért nem enged közel magához senkit. Annyira csodálatos, hogyha nem lennék olyan mint a kályha még én is bele tudnék szeretni.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj!-belepuszilok a hajába.
A múltkor az a srác a plázában ő is felzaklatta, most ez a másik srác is. Nem tudom kik ők, de úgy érzem Lexi múltjához van közük, nem is kicsit. Inkább nem feszegetem a témát. Senki sem tud róla semmit. Nem beszél soha senkivel.
Már csak szipog, de nem segít az hogy esik az eső. Lexi az eget nézi.
-Nem fogom megkérdezni mi történt. Majd elmondod ha akarod, de most menjünk vissza.-súgom a fülébe.
-Ne! Csak oda ne..-könyörög.
-Jól van. Gyere én vezetek.-húzom fel a földről.
Szó nélkül hagyja. Felülök a motorra ő meg mögém. Átnyúl a kezem alatt és és mellkasomnál össze kulcsólja kezét. Fejét hátamnak dönti. A sisakot felveszem. Megfogom Lexi kezét és lejjebb csúsztatom hasamra. Kezét jobban derekam köré fogom. Erősen kapaszkodik. Gondolom mindig ő vezetett ezért ez még szokatlan neki. Indítok, a motor szinte kilő. Egy közeli motelhez hajtok. Lexi útközben elaludt, csodálom hogy nem esett le. Valami hihetetlen ez a lány. Kezembe veszem az alvó lányt, mintha tollat vinnék. Biztos vagyok benne hogy nem eszik rendesen. A recepciós pulthoz sétálok az alvó csodával a kezemben. A pultnál egy szőkített hajú kurva akarom mondani lány áll.
-Egy szobát szeretnék.-mondom azonnal.
-Én meg téged.-villant felém egy szerinte szexi mosolyt.
Elém rak egy szobakulcsot majd kacsint egyet. Szemforgatva veszem el a kulcsot. A lifthez sétálok és felmegyek a harmadikra. Benyitok a szobába. Ahhoz képest hogy egy motelben vagyunk elég szép. Lerakom Lexit az ágyra. Leveszem róla a polóját és a nadrágját. A testét vágások borítsák. Elszörnyedek. Ez a gyönyörű lány ennyit szenvedett volna?.. Ennyi fájdalom érte?..
-Mennyit szenvedhettél már?...-suttogom magam elé.
Leveszem a pólóm és ráadom Lexire, gondosan betakargatom. Leveszem nadrágom és bebújok mellé. Átölelem. Mocorog egy kicsit. Oldalára fordul. Kezeim maga köré csavarja. Fejem nyakhajlatába fúrom. Lehunyom szemeim és átadom magam az álmok világának.