Semmi Sem Az Aminek Látszik

2/2 rész

Épp most értünk Derekkel a házához. Most olyan három óra lehet, de mindegy is az idő. Voltunk boltba és vettünk pár dolgott. Főleg olyanokat amiket meg tudok csinálni főtt ételnek.

Derek nagy örömére ma húst eszünk, pontosabban makarónit. Míg én a konyhában bűvészkedek addig ő felmegy zuhanyozni. Hallom ahogy pár perccel később újra nyílik a fürdő ajtó. Derek lejön a konyhába és hátulról átölel. Fejét nyakhajlatomba fúrja és egyenletes légvételét egyenesen a nyakamba fújja.
-Derek ez csikiz.-nevetem el magam.
-Nem baj.-emeli meg a fejét.
Megfordulok az ölelésében és immáron szemben állok vele. A nyakam kezdi el behinteni apró forró csókokkal. Majd áttér ajkaimra, ahová óvatosan bejutást kér, amit én készségesen meg is adok neki.

A nap hátralévő részét kettesben töltjük, ami mondhatom romantikusnak ígérkezik. Jelenleg mellkasán fekve hallgatom egyenletes szívverését. Nemsokára engem is magával ránt az álmok világa...

Reggel van. Derek már nincs mellettem. Óvatosan megdörzsölöm szemeimet és próbálok felébredni. Kikászálódok az ágyból és felöltözök.

Mai Outfit-tem ⬇ ⬇

Mai sminkem ⬇ ⬇

Éppen összeszedem magam, amikor is valaki pont ráfekszik a csengőre. Lesietek ajtót nyitni, meglepetésemre Stiles áll az ajtóban.
-Szia.-köszönök neki.
-Szia Maya! Tényleg nagyon sajnálom a tegnapit, és sok boldogságot nektek. Addig én is boldog vagyok amíg te az vagy.-mondja.
-Óó Stiles.-ölelem meg.
-Amúgy hova készülsz?-mér végig.
-Megkeresem Dereket. Nem veszi fel, és már amikor felkeltem sem volt itthon.-lépek ki mellette.
-Elkísérlek.-mondja bólintva.
Bezárom a ház ajtaját és már indulunk is az erdőbe. Végig járjuk az erdőt, de Derek nincs sehol. Így megindulunk a közeli parkba. Ám ami ott fogad, arra nem számítottam soha életemben. Derek és egy csaj nyalják-falják egymást. Amint felfogom hogy mit látok kezem a szám elé kapom. Némán sírni kezdek, de legszívesebben most ordítani tudnék. Megfordulok és befutok az erdőbe.
-MAYA!!!-hallom Derek ordítását.
Gyorsabban kezdek futni, nem akarom hogy utólérjen. Egyszer csak valaki mellkason lő. Tudom jól hogy ki. Argent. Már csak pár métert tudok megtenni. Aztán egyszerűen összeesek. Fuldoklom hiába próbálok oxigént juttatni a szervezetembe, esélytelenek tűnik. Megszűnik minden. Egyetlen dolog van amit tudok csinálni. Látni. És hogy most mit látok? Egy női alakot aki fegyvert fog rám. Ahogy sejtettem, Argent áll a dolog mögött. Nem kell sok és valaki más is ide ér, az ő arcát már nem látom. Homályosulni kezd a látásom, majd minden elsötétül.

Nem tudom mióta vagyok ilyen kóma szerű állapotban. Az idő érzékemnek teljesen annyi. Valaki mindig mellettem ül és fogja a kezem. Néha még sírást is hallok. Ki akarom nyitni a szemem, de nem megy. Mérhetetlenül erős fájdalmat érzék a mellkasomban. Mintha valaki állandóan rajta ülne és összetörné a bordámat. Aggódó sóhajok és perzselő pillantások vesznek körül. Nem tudom mi történik odakint, és ettől megőrülök. Idegesít az hogy tehetetlenül fekszem és egyszerűen csak hánykódom a semmi közepén. Már vagy százszor próbáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Talán most sikerül.
-"Menni fog Maya." -kántálom magamban. Óvatosan megremegtetem pilláim ekkor kisebb mozgolodás támad és valaki megszólal...
-"Maya, gyerünk légy erős! Menni fog! Hiszek benned!"
Még erősebben fogják a kezem. Na még egyszer. Megrebbenek pilláim és már kicsit ki is nyitom szemeim. Ez addig megy amíg már nem okoz nehézséget kinyitni a szemem. Derek lehajtott fejjel ül mellettem. Gyengéden megszorítom kezét. Felemeli fejét, szemei pirosak a sírástól. Hirtelen a nyakamba borul és elsírja magát (???!!!).
-Ahh.-kapok a mellkasomhoz.
-Maya, minden rendben?-néz rám ijedten.
-Nagyon fáj.-zokogok fel.
-Máris hívom Dr. Deatont.-szalad ki.
Pár másodperc múlva vissza is jön  Dr. Deatonnal együtt.
-Hol fáj Maya?-áll melém.
-A mellkasom.-zokogok tovább az erős fájdalomtól.
Nem szoktam ilyet, de ez már elviselhetetlen. Rengeteget tűrök, de ez még számomra is elviselhetetlen. Megfogom Derek kezét és megszorítom teljes erőből. Tudom hogy fáj neki, de meg sem rezzen.
-Ó jaj.-siet Deaton az egyik polchoz.
Hoz porokat amiket a mellkasomra szór. Hamar elalszom tőlük.

Derek szemszöge

Dr. Deaton kihív magával hogy beszéljünk.
-Derek kicsi az esélye hogy ezt túl élje...-kezd bele.
-Nem fog meghalni! Ő a legerősebb ember akit ismerek. Az a lány aki odabent fekszik, túl fogja élni! Szükségem van rá, úgy ahogy mindenkinek.-mutogatok az ágyban fekvő lányra.
-Maya nagyon erős lány, de ő sem bír ki mindent.-folytatja.
-Ez nem igaz, eddig mindent kibírt! Megélte a poklok poklát, mégis itt van. Én tudom hogy ki fogja bírni. Ő mindenkinél erősebb.-jelentem ki.
-Ha holnapig nem kezd el gyógyúlni a seb, akkor sajnálom, de nem tudom meggyógyítani. Túl sok farkasölő volt azon a golyón. Az a mennyiség egy elefántot is helyben megölne. Kész csoda hogy még nem halt meg.-megy el mellettem Deaton.
Visszamegyek Mayához és vele töltöm a nap többi részét.

Újra eljön a reggel és Mayának egyre kevesebb ideje van, de én hiszek benne. Tegnap este Maya mellett aludtam el. Nemsoká jön Deaton megnézni a sebét. Az emlegetett meg is érkezik. Maya mellé lép és megnézi a sebet.
-Derek! Maya..