Semmi Sem Az Aminek Látszik

14. rész

Ahogy visszaérünk Derek elmegy zuhanyozni, utána én is, így már tisztán fekszünk egymás mellett. Borzasztóan hosszú napom volt, így csak reménykedem hogy Derek karjaiban a rémálmok elkerülnek.

Felriadok, Dereket kezdem keresni kezeimmel, de már nincs mellettem. Elindulok a földszintre, de házban sincs. Elindulok keresésére, bárhol megismerném az illatát. Egy réten találok rá, nem messze a háztól. Egy vadásszal áll szemben, nem bújok ki a rejtekhelyem mögül.
-Hát Derek, örülök hogy látlak!-vigyorodik el Kate.
Választ viszont nem kap.
-Szóval nem szólsz hozzám? Kár.. pedig a múltkor Mayával is olyan jól elbeszélgettünk..-sétál Derek előtt.
-Őt hagyd békén! Van elég baja!-morogja.
-Tudom drága, a halott szülei bla bla bla.. nem tudom hogy mondta-e, de az is én voltam!-suttogja egészen közel Derek füléhez.
Derek kezei ökölbe szorulnak, de nem csak neki. Akaratomon kívül hangosabban veszek levegőt, valószínűleg ezt már Derek is észreveszi. Kate viszont egyenesen rá szegezi a fegyverét. Gondolkodás nélkül ugrok elé.  Három golyót kapok, egy hatalmas ordítás közepette térdre rogyok. A szám elé kapom a kezem, vér. Köhögni kezdek, borzalmasan fáj. Derek dühből neki ugrik a vadásznak, de Argent meglép, ami talán jól is jön, mert egyre kevésbé bírom nyitva tartani a szememet. Derek ezt látva azonnal felkap és futni kezd velem a karjaiban. Nem tudom hova megyünk, mert egyszer csak elsötétül minden. Még hallom Derek hangját, aztán kép szakadás.
-Ne! Ne! Ne! Kérlek ne hagy itt!-szorít kicsit magához.
Két forró könnycseppet érzek meg a mellkasomon, a szemeim kipattannak és Derek arcára teszem a kezem.
-Szeretlek.-suttogom.
Egyre lassabban veszem a levegőt, és már a világot sem érzékelem magam körül. Feketeség vesz körbe, amíg meg nem látok két alakot. Anya és Apa.. oda futok hozzájuk és negölelem őket. Ahogy szólásra nyitom a szám köddé vállnak én pedig felébredek. Azonnal felülöl, amit meg is bánok. Egy hatalmas ordítás hagyja el a szám. Az ajtón azonnal  beront Derek és Dr. Deaton. Segítenek lassan és óvatosan visszafeküdni hogy ne fájjon annyira. Dr. Deaton azonnal átnézi a sebeim, Derek pedig a kezem fogja. Ahogy felébredek beindul a gyors gyógyulás. Mint kiderült több óráig nem voltam magamnál és egyszer konkrétan meg is haltam. Valószínűleg akkor láttam a szüleimet.. Éjszakára még bent kell maradnom, Dereket viszont elküldöm, neki is pihennie kell. Igaz pihennem kéne, de ehelyett Alannek segítek.
-Már egy ideje azon gondolkozom hogy hogyan lehetséges az hogy csak tizenhat éves koromban változtam át..-kezdek bele.
-Ez igazából végtelenül egyszerű. Vagy azért következik be későn mert ez a családra jellemző, vagy azért mert még nincs kialakulva a farkas formád. Ez általában a fehér farkasoknál fordul elő, tizenhat éves kor elérése az utolsó lehetőség az átváltozásra. A fehér bundát ki kell érdemelni, akinek ez nem sikerült, az soha nem fog átváltozni. Egy idő után a gyors gyógyulása és az ilyesféle dolgok is elmúlnak. Gondolom erről mesélt Scott, ti átváltozás előtt is képesek vagytok arra amire most Derek vagy Scott. Jobb a hallásotok, látásotok, szaglásotok, és valamennyivel gyorsabbak is vagytok. Bizonyos ősi legendák úgy tartják hogy a fehér farkasok az természet egyensúlyáért felelnek. Mások pedig úgy hogy a hófehér bunda a halál hírnökét rejti. A szkeptikusok szerint veszélyt jelentetek ránk.-fejezi be mondandóját.
-És maga szerint mit jelent?-teszem a helyére az időközben kezembe akadt könyvet.
-Szerintem ez döntés, te döntöd el hogy melyik oldalra állsz. Hiszen ti önmagatokban omega vagy bétaként és sokkal erősebbek vagytok mint az átlag, de alfaként, szinte legyőzhetetlenek. Tudod meglepően ritka az hogy egy családom belül két igaz alfa legyen, de te és Scott nagyon is különlegesek vagytok. Együtt bármire képesek lennétek, de persze csak a jó cél érdekében, Scott bárkivel szembeszáll a barátaiért és a szeretteiért.-bólint egy aprót.
-Én nem vagyok alfa..-nézek rá értetlenül.
-Még nem vagy, de nagyon jó úton haladsz, nehéz út, de Scott is végigvitte.-mosolyodik el.
-Te honnan? Honnan tudod hogy Scott és.. és én testvérek vagyunk?..-nézek rá hatalmas szemekkel.
-Meglepően sok mindent tudok!-nevet fel.
-Későre jár, menj pihenni, az irodámban leszek!-hagy egyedül.

Derek viszonylag korán értem jön, elköszönünk Deatontől és haza indulunk. Stiles ismét nincs itthon, egyre jobban aggaszt a folyamatos eltűnése.. Felmegyünk a szobámba és egy gyors zuhany után Derekhez bújva fekszek az ágyon. Most érzem az elmúlt napok fáradtságát, egy hangos sóhaj kíséretében még közelebb bújok Derekhez. Nyugtatóan a hátamat kezdi simogatni.
-Nincs semmi baj, én itt vagyok neked!-nyom puszit hajamba.
Pár percig csendben fekszem, már majdnem sikerül elaludnom amikor valaki kopog a szobám ajtaján..