Engem Mary Anderson-nak hívnak. 17 éves vagyok. Az életem eléggé különleges, hogy miért,azt majd megtudjátok. Annyi mindenen keresztül mentem, hogy az már elképzelhetetlen. Voltam depressziós, de volt hogy fülig ért a szám. Normálisan bejártam suliba, de viszont a jegyeim nem voltak olyan fényesek, de engem az nem érdekelt, hisz az a fontos hogy a 2-es meglegyen. Ezt viszont a szüleim nem nézték jó szemmel, így megparancsolták ha nem tanulok, akkor 2 hónap szobafogság, de ez engem nem érdekelt, hisz most az miért jó ha az ember kitünő. Szerintem a szüleim sem voltak azok,akkor nem érzem hogy rám miért erőszakolják rám ezt az egészet. Mivel továbbra is a 2-et hoztam így 2 hónapig nem jöhettem ki a szobámból. Nem mehettem el bulizni, se a barátnőimmel nem lehettem. Ez miatt viszont mindenki megutált, a suliba mindenki elfordúlt tőlem. Borzalmas volt ez az egész. Aztán elegem lett a szüleimből, nem törődtek velem, egész nap kiabáltak velem, apám sokszor meg is vert. Így inkább megkértem a suli igazgatóját hogy segítsen,mert nem bírok tovább itt maradni a szüleimmel. De hogy értsétek elmesélem hosszabban.
Sziasztok, itt az újabb könyvem, remélem tetszik, ha igen hadj nyomot magad után. Pussz. Nikcsu
YOU ARE READING
Egy lány nehéz élete
RandomMary Anderson-nak hívnak. Budapesten élek a szüleimmel. Sosem voltam az jó gyerek,de nem is voltam rossz. Vagyis a kettő között. A suliba a jegyeim mindig 2-3-ak voltak,csak hogy ez a szüleimnek nem volt elég, ők azt akarták hogy kitünő legyek. Miv...
