Egy lány nehéz élete

24.

-Te az enyém maradsz örökre.
- Köszönöm. Köszönök neked mindent. Hihetetlen egy pasi vagy.
- Én?? Dehogy is! Azért ennyire ne túlozzunk.
- Ez nem túlzás mucikám, ez csak az igazság.
- Aha. Ha te mondod. Na gyere inkább enni.
- Ahj, de nincs kedvem.
- Ez nem kedv kérdése! Jössz enni és kész.
- Nem!
- Miért csinálod ezt folyton?! Egyszer az életbe hallgatnál ránk! Segíteni akarunk neked de te folyamatosan elzárkózol! Miért?
- Menj el.
- Nem. Nem fogok addig amíg választ nem kapok!
- Hadjatok már békén a k....a életbe! Menj ki! Ugy sem fogok válaszolni!
- Jó,hátha te így akarod akkor bunkóz magadba!
Hülye vagyok, mindent elbaszok, de hát az én életem már csak ilyen. Adam kiment, majd bevágta maga mögött az ajtót, és elment. Most őt is sikerült megbántanom. Csak feküdtem az ágyba, és néztem ki a fejemből.

Adam szemszöge. ...

Nem értem miért csinálja ezt folyton, hiába akarok neki segíteni, folyton elküld a p....a. Sajna csodákat nem tudok tenni, de hátha ő így akkor én is így. Lementem anyumhoz, hátha ő tud segíteni.
- Szia anya.
- Szia. Baj van?
- Igen. Már nem tudom hogy mit csináljak.
- Mary? Vele van baj?
- Igen.
- Jár a kezelésekre?
- Elvileg jár, de én kezdem ugy êrezni hogy nem.
- Akkor már biztosan hívott volna.
- Vagy nem. Inkább elmegyek és személyesen megkérdezem. Ha Mary kérdezné hogy hol vagyok, akor az egyik haveromnál.
- Rendben. Szia.
Levettem a kocsi kulcsot, és elindultam a szpchiológushoz. Mikor odaértem bekopogtam, majd vártam hogy ajtót nyisson.
- Szia Adam.
- Jónapot. Bejöhetnék egy percre?
- Persze gyere. Miujság erre felé?
- Mary jár hozzád?
- Nem. Már lassan egy hónapja nem jár. Azt mondta hogy már jól van, és hogy nem kell neki már járnia.
- Hát ezt nem hiszem el! Hazudik, bezárkózik, bunkózik! Miért?!
- Tudod, az a baj hogy egymás után érték a traumák, és ezt már nem fogja tudni feldolgozni. De lehet hogy majd idővel elfelejti, de az is lehet hogy nem.
- Csak az a baj hogy nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. De így se jó.
- Hadj neki időt, ha egyedül akar lenni akkor hagy legyen, ha pedig veled akkor élvezd ki. De ne akard ráerőltetni, mert az csak rosszabb lesz.
- Köszönöm a tanácsokat. Ígérem megfogadom, és ha valóban beválik akkor végre boldogak lehetünk.
- Szurkolok nektek. Sok sikert.
- Köszönöm, viszontlátásra!
- Szia!
Kimentem majd beültem az autóba, és elindultam haza. Mikor haza értem levettem a cipőmet, majd bementem a konyhába.
- Sziasztok!
- Szia! Miujság?
- Semmi különös. Veletek?
- Semmi. Mary lejött enni nagy nehezen.
- Na az jó. Legalább valami jó hír.
- Miért baj van?
- Hát, úgy is mondhatni.
- Na mesélj.
- Khm, inkább majd négyszemközt.
- Ja okés. Gyere ülj le te is enni.
Leültem, pont Maryvel voltam szembe.
- Szia, jobban vagy?
- Aha.
- Haragszol?
- Nem.
Nem is kérdeztem tőle mást, nehogy rosszabb legyen a helyzet. Miután megebédeltem, felmentem a szobámba majd ledőltem.

Mary szemszöge......

Nem tudtam mit szólni, borzalmassan éreztem magamat. Hülye voltam, pedig szeret engem, de ez nem olyan könnyű. Egyszerűen nem tudom elfelejteni ezeket a szörnyű dolgokat. Megprobálok megváltozni, és elfogadni mások tanácsát. Mivel hülyén éreztem magamat, így bekopogtam Adamhez.
- Gyere!
- Szia, aludtál?
- Nem, dehogy is. Gyere be.
- Beszélhetnénk?
- Persze. Ülj le.
- Figyelj, én nagyon sajnálom amit reggel tettem, hülye voltam. De most megfogadtam hogy hallgatok a másikra. Sajnálom.
- Semmi baj, de akkor most már ígérd meg hogy ha mondok valamit azt nem azért teszem mert nem szeretlek, hanem azért mert szeretném ha végre boldog lennél. Rendben?
- Igen. Akkor megbocsátasz?
- Eddig sem haragudtam rád. Na gyere ide, már annyira hiányoztál.
Olyan jó érzés volt megölelni, már nagyon hiányzott ez az érzés.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is. Aludjunk egyet.
- Rendben.
Lefeküdtünk majd el is nyomott az álom. Arra keltem fel hogy ricsaj van. De vajon ki a jó isten ordibál ilyenkor? Adam is eltünt mellőllem. Azt hiszem hogy lemegyek és megnézem. Mikor lementem ott volt egy pasas és Adam is. Egymással ordibáltak. Vajon ki lehet ez? Mert itt még egyszer sem láttam. Gondoltam szólok nekik hogy egy kicsit halkabban kiabáljanak.
- Adam!
- Szia Mary, neharagudj nem akartalak felkelteni.
- Ki ez a csávó, és miért ordítoztok egymással?!
- Figyelj hercegnőm, ez egy hosszú történet.
- Ráérek.
- Majd ha elment mindent elmondok. Csak most arra kérlek hogy menj vissza. 5 perc és én is ott leszek. Rendben?
- Igen, akkor várlak.
Felmentem majd leültem és vártam hogy jöjjön. Addig felmentem a közösségi oldalakra majd leraktam. Már majdnem álltam volna fel hogy megnézzem hogy mit csinál mikor nyílt az ajtó, és bejött Adam.
- Na végre, azt hittem hogy már kinyírtátok egymást.
- Nem. Ha nagyon szeretnéd tudni hogy mi volt ez az egész akkor elmesélem röviden.
- Igen hallgatlak.
- Tudod én régen nem voltam ez a jó fiú, mert sajna minden hülyeségbe benne voltam, de akkor még nem tudtam hogy következményekkel jár. Az előző sulimból kivágtak, így átkelett mennem egy másikba. Ott már probáltam normálisan viselkedni, de sajna ott is a rossz fiút játszottam. Akkor anyám azt mondta ha nem fogok változni akkor kirak a házból és megyek ahova akarok. Ez idáig oké is, megfogadtam és be is tartottam, csak hogy a többiek akikkel ezeket csináltam, azt mondták ha nem váltok vissza rosszfiúba akkor tesznek róla hogy ne legyen barátnőm. Csak hogy most te itt vagy nekem, és ez kiderült.
- És? Most szakítanunk kell?
- Kéne, DE! Nem adom meg neki azt az örömöt, mert te az enyém maradsz örökre, és senki de senki nem állhat közénk, még ez a szemétláda sem! Ês igen ezért kiabáltam vele.
- Figyelj ha nagyon muszáj akkor szakitsunk, majd valahogy túlélem.
- Na azt már nem! Nem hagylak el sosem! Azt most megmondom neked! Szeretlek, és ez így is marad ÖRÖKRE!!!
- Szeretlek <3 Hihetetlen vagy.
- Én is szeretlek <3
- Nézzünk filmet.
- Okés. És mit szeretnél?
- Az mindegy.
- Oké akkor én elindítom a filmet, te addig hozzál nasit.
- Rendben.
Lementem nasiért, addig Adam kapcsolt valamilyen filmet. Felmentem, majd lefeküdtünk az ágyba és néztük a filmet. A második film felénél bealudtam, mikor felébredtem Adam nem volt itt. Kikeltem majd megakartam nézni hogy hol van, de pont akkor jött be.
- Szia hercegnőm. Felkeltél?
- Igen. Hány óra van?
- 8:20. Miért?
- Atya ég. Akkor viszont lemegyek kajálni majd elmegyek fürdeni és lefekszem aludni.
- Rendben.
Megvacsoráztam majd elmentem zuhanyozni, és bedőltem az ágyba.
- Tudod már egy ideje kérdezni akarok tőled valamit.
- És mi lenne az?
- Tudod te egy gyönyörű lány vagy, és már régóta együtt vagyunk, és...
- Leakarsz velem feküdni, ügye?
- Igen. De ha nem akarod akkor nem muszály.
- De szeretném.
- Biztos?
- Igen. Szeretlek!
- Én is.