Egy lány nehéz élete

15.

Reggel nyűgösen kelltem, valahogy nem nagyon tudtam az éjjel aludni. Lementem majd leültem és bambultam magam elé.
- Szia kincsem. Mi ez a fej? Tán nem aludtál?
- Nem nagyon, valahogy ez a rémálom nem akar elmúlni.
- Majd kitalálunk valamit.
- Rendben.
Közben a fiúk is leértek.
- Szia anya! Szia Mary! Hogy aludtál?
- Szarul. Ti?
- Mi jól.
Miután megreggeliztünk, elindúltunk a suliba. Útközbe nem szóltunk egymáshoz. Mikor odaértünk elköszöntünk egymástól. Én bementem majd leültem a helyemre. Elég unalmasak voltak az órák, mindegyiken csak írtunk. Az utolsó óra után még vártam a fiúkat majd elindultunk haza együtt.
- Milyen volt a napod Mary?
- Elég uncsi, csak írtunk. És nektek?
- Nekem jól telt.
- Nekem is.
- Akkor csak nekem volt ilyen uncsi.
- Ezek szerint igen. Na de gyere, majd én feldobom a hangulatodat.
- Igen? és hogyan?
- Majd megtudod. Titok.
- Utálom a titkokat.
- Nem baj, akkor is az marad.
Miután hazaértünk felmentem majd leültem az ágyamra. Közbe valaki kopogott.
- Gyere! - mondtam.
- Szióka!
- Szia, mi járatban?
- Készülj, 5-kor lent várlak.
- Hova megyünk?
- Mondtam hogy meglepetés. Aki kíváncsi hamar megöregszik.
- Haha! Nagyon vicces vagy!
- Tudom.
Miutàn kiment, gyors kerestem ruhát, majd lefeküdtem aludni. De elöször beállítottam az ébresztőmet, nehogy elaludjak.

16:30:
Hallom hogy csörög az órám. Gyors kinyomtam, majd elkezdtem készülődni. Elment zuhanyozni, meg hajat mosni. Utàna felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat, majd csináltam egy laza kontyot. Végül raktam fel egy kis sminket, és így késznek is nyílvánitottam magamat.

Lementem majd vàrtam hogy lejöjjön Adam. Mikor már majdnem elindultam volna, akkor jött létre Adam.
- Váó! Jól nézel ki.
- Köszönöm. Te meg gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
- Akkor indulhatunk?
- Hát persze! Már kíváncsi vagyok hogy hová megyünk.
Az út csendben telt. Mikor már majdnem odaértünk bekötötte a szememet.
- Most én foglak vezetni, csak pár lépés és ott vagyunk.
- Rendben.
Szép lassan odavezetett. És levette a kendőt a szememről.

- Azta! Ez- Ez gyönyörű!
- Tényleg tetszik?
- Igen! Ez valami káprázatos. Köszönöm neked. Most sikerült meglepned.
Kivitt a partra, ahol rózsa szirmokból volt kirakva az út, ami egyenesen egy sátorhoz vitt. Mikor bementem nem jutottam szóhoz.
- E-ezt mikor? És hogy?
- Tudod, erre már régóta készültem, és most hogy kész lett elhoztam a leggyönyörűbb lányt. - Én gyönyörű? Na ne viccelj.
- Figyelj, hidj amit akarsz. Az én szemembe mindig te leszel a legszebb. Most inkább gyere és ülj le.
- Köszönöm.
Miután elfogyasztottuk az ételt, és ittunk pár pohár bórt, sokat beszélgettünk. Aztán elővett egy dobozt.
- Lennél a barátnőm?
- Ö, ö.
- Figyi ha nem akkor sem fogok megharagudni.
- De igen. Most nagyon boldoggá tettél. El sem hiszem.
- Akkor ezt igennek vegyem?
- Igen.
Beleugrottam a nyakába, annyira boldog vagyok most. Még sosem voltam ennyire boldog. Egy ideig ott öleltük egymást, majd megcsókolt. Hihetetlenül jól csókol.

Levegőhiány miatt elváltunk.
- Ígérem hogy mindig melletted leszek, és sosem hagylak cserben. Szeretlek <3
- Én is szeretlek <3
Közben elindultunk haza. El sem hiszem hogy Adam a barátom lett. Mikor hazaértünk, én felmentem,elmentem zuhanyozni, majd lementem vacsizni.
-Szia anya!
- Szia kincsem! Merre voltatok?
-  Képzeld anya, Adam elvitt randevúzni, és így most már a barátnője vagyok.
- Hogy mi? Adam?
- Igen. Miért? Tán baj?
- Nem, dehogy is. Csak Adamnak még sosem volt barátnője.
- Akkor ez azt jelenti hogy én vagyok neki az első?
- Igen. Úgy hogy nagyon becsüld meg.
- Megfogom, ígérem.
- Akkor jó.
Miután megettem a vacsorát, elköszöntem anyától. Apától sajna nem tudtam mert ő dolgozik. Felmentem, fogat mostam, majd lefeküdtem aludni. A többiek már aludtak úgy hogy próbáltam csendbe lefeküdni.
- Héj Mary!
- Igen? - suttogtam.
- Gyere feküdj mellém.
- Rendben. Jóéjt. Szeretlek <3
- Én is téged <3 Álmodj szépeket. - Te is.
Átkarolt, és így aludtunk el.