Egy lány nehéz élete

11.

Reggel 6-kor csörgött az órám, ami annyit jelentett hogy kelni kell mert suli. Nagyon izgulok hogy mi lesz. Gyors Felöltöztem, majd kifésültem a hajamat, majd lementem reggelizni.
- Szia anya!
- Szia kincsem! Hogy aludtál?
- Jól. Köszönöm. És te?
- Ó, én is :)
- Jó reggelt mindenkinek!
- Sziasztok srácok! Jöhet a közös ölelés!
Mikor ez megvolt leültünk reggelizni. Majd felmentem összepakoltam és vártam a fiúkat hogy elkészüljenek.
- Készen vagyunk! Mehetünk!
- Na végre! Azt hittem màr sosem végeztek!
- Jól van na!
Elindultunk, útközben rengeteget beszélgettünk, ami kifejezetten jól esett. Mikor beértünk , egyből rám jött a pánik hogy mi lesz velem.
- Nyugi hugica. Nem lesz semmi baj. Na gyere ide.
És jó szorosan megölelt. Annyira jó érzés volt. Egyből nyugottabb lettem.
- Csak viselkedj okosan, és ha kérdeznek akkor szépen válaszolj, Okés?
- Igen.
Végül bementem,és kerestem egy üres padot és leültem. Majd odajött hozzám egy lány.
- Szia, én Christi vagyok. Téged hogy hívnak?
- Szia, engem Marynek.
- Örülök hogy megísmerhettelek.
- Én is.
- Ülhetnek melletted?
- Persze, legalább nem leszek egyedül.
- Nyugi nem leszel egyedül, majd megismered a többieket, és hidd el hogy jó lesz. Kedvesek ők.
- Akkor Jó.
Bejött az osztályfőnök.
- Jónapot Kívánok!
- Jónapot Tanár úr!
- Elöször is had mutatkozzon be az új diákunk! Kijönne kérem?
- Igen. Sziasztok engem Marynek hívnak. Budapesten éltem, de volt egy kis családi zűr, és így nevelőszülőkhöz kerültem.
- Köszönjük Mary. Foglalj helyet. Szeretném tisztázni az osztállyal hogyha mégegyszer egy panaszt hallok, én nem tudom mit csinálok veletek! Szedjétek össze magatokat!
- Értettük Tanár úr! - mondták egyszerre.
- Na azért.
Így telt el az óra. A szünetben odaadta amik kellenek majd kiment. A többi óra unalmassan telt. Minden órán bekelett mutatkoznom. Már alig vártam hogy vége legyen az utolsó órának is. Kint megvártam a testvéreimet, és együtt indultunk haza.
- Na milyen volt az első nap? - kérdezte Adam.
- Őszintén? Borzalmassan unalmas.
- Na, miért?
- Mert minden órán bekelett mutatkoznom.
- Jaj Mary! Ez volt az első napod, a többi már normálissan fog telni.
- Aha. Ha te mondod.
- Mary, ne csináld ezt kérlek.
- Mit? Nem csinálok semmit.
- Hidd el hogy ha kijárod a sulit, jobb lesz az életed. Elég a 2-es szint, csak azt tartsd is meg. Rendben?
- Igen.
- Na ez a beszéd!
Miután hazaértünk, felmentem a szobámba, majd leraktam a cuccaimat, és lementem anyáékhoz.
- Sziasztok!
- Szia kincsem!
- Szia lányom!
- Milyen volt az első nap? - kérdezte anya.
- Hát, most még unalmas volt. Minden órán bekelett mutatkoznom.
- Tudod, ilyenkor azt szokták, más különben nem fognak megismerni. Ülj le azt hozom az ebédet.
- Rendben.
Közben a fiúk is leértek, és helyet foglaltak. Adam persze megint mellém ült. Olyan jó érzés tölt el ilyenkor. Mikor leült rám vigyorgott az 1000 wattos mosolyával, én meg csak lehajtottam a fejemet hogy ne lássa hogy elpirultam.
- Tudod, így is látom hogy elpirultál. :)
- Te olyan szemét vagy! Miért kell mindig zavarba hoznod?
- Áhá! Szóval bevallod hogy igaz.
- Te hibbant vagy!
- Itt is vagyok, válasszatok ami kell.
- Köszönöm -mondtam.
- Mondtam már hogy nem kell megköszönnöd.
- Nem baj, nálam ez már megszokás.
- Ja. Értem. Jó étvágyat fiatalok!
Miután megettem felmentem a szobámba, és ha hiszitek ha nem, de elkezdtem tanulni. Meg is lepődtem magamon. Miután egy órát tanultam, lementem a nappaliba, hátha van valaki lent. És hát ki volt lent? Hát persze hogy Adam. Lent ült és valami hülye filmet nézett.
- Szia Adam. Zavarlak?
- Te? Te sosem zavarsz. Gyere ülj le. Mi jót csináltál?
- Hát ha hiszed ha nem, tanultam.
- What? Te?
- Nyugi, én se ismerek magamra. - Okéé. No komment.
- Ha látnád a fejedet.
- Miért is? Mi a bajod a fejemmel?
- Az az értelmes fejed :D
- Jaj de vicces valaki.
- Tudom. A humor érzékem a régi :D
- Ó igen? Akkor te leszel a család bohóca.
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Ja nem.
- Bírom amikor mérges vagy :D
- Aha. Én viszont rohadtul nem, úgy hogy ne hozz ki a sodrombol még jobban. Mert te fogsz rosszul járni.
- Jaj de félek hercegnő.
- Nem vagyok hercegnő, hercegecske.
- Hú te lány.
- Hello mindenkinek!
- Szia Ákos. Mi újság veled? - kérdeztem.
- Semmi, most keltem fel. Veled mi újság?
- Tanultam, azt mivel unatkoztam így lejöttem Adamot boldogítani. Ugye Adam?
- Ja, de ahogy látom inkább én húzlak téged, mint te engem :D
- Aha, te csak azt hiszed. Álmodik a nyomor nálad! Ahogy látom :D
- Nem a nyomor álmodik hanem én.
- Ahh. Persze, te? Ne röhögtess már!
- Ti aztán elvagytok.
- Ugye? Imádom idegesíteni. Ugye kis herceg? :D
- Ja persze királylány.
- Nagyon jó a műsor. Mindjárt hozok popcornt. :D
- Ide Figyelj Ákos, ha nem akarsz úgy járni mint Adam akkor inkább maradj csendben. Okés?
- O-oké, csak ne nézz így. Komolyan mondom ha lehetne a szemeddel ölni, akkor én már halott lennék.
- Ez van.
A beszélgetést a telefonom csörgése zavarta meg.

Telefon beszélgetés:

Anya: Szia Mary, ne tedd le, hanem várd meg míg elmondom amit szeretnék.
Én: Okés, mondjad. De gyorsan.
Anya: Szeretném ha eljönnél, és beszélnénk. Nagyon hiányzol nekünk. Kérlek! Nem kell ide költöznöd, csak tartsuk a kapcsolatot.
Én: Tudod anya, ilyenkor màr könnyű beszélni. Nem gondolod hogy ezzel már elkéstél egy kicsit? Bocs, nagyon?
Anya: Tudom, ezért is akarok veled beszélni. Légyszíves és gyere el. Csak egy fél órára.
Én: Jó elmegyek de tényleg csak egy fél órára. Holnap mikor jó neked?
Anya: Suli után átjöhetsz.
Én: Okés, akkor holnap találkozunk.
Anya:Jaj de jó, köszönöm neked.
Én: Ne örülj annyira, és ha lehet ne szállj el magadtól! Mert ettől még nem fog megváltozni semmi.
Anya: Majd azt meglátjuk. Na szia holnap várlak.
Én: Okés, szia!

Telefon beszélgetés vége.
- Anyud volt az?
- Igen. Azt akarja hogy holnap menjek át hozzá beszélni.
- És? Belementél?
- Igen, végülis még is csak az anyám. Holnap suli után találkozok vele.
- Értem. Veled menjek?
- Minek? Nem óvodás vagyok akinek fogni kell a kezét!
- Jól van na! Nem kell egyből leórdítanod a fejemet. Csak megkérdeztem.
- Jó, bocs hogy bunkó voltam, csak....
- Nem kell magyarázkodnod. Tudom hogy nehéz ez neked, de tudd hogy mi itt vagyunk neked, és bármikor segítünk csak szólj.
- Köszi. Majd egyszer talán feldolgozom a történteket,de most még valahogy nem megy.
- Figyelj, egy ilyet elfelejteni lehetetlen, max csak enyhíteni tudod a fájdalmat, de ez mindig megfog maradni legbelül.
- Igazad van. Most felmegyek ha nem baj.
- Nem baj. Nyugodtan, ha bármi baj van, vagy csak beszélgetni szeretnél, minket megtalálsz. Rendben?
- Igen,köszönöm nektek. Egy ölelést kapok?
- Srácok gyertek! Mary ölelést kér!
- Jövünk! Itt is vagyunk! Nagy ölelés!
Olyan jó érzés amikor tudod hogy ennyien szeretnek, és foglalkoznak veled. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik , és else tudom mondani, hogy amióta itt vagyok mennyi mindent változtam. Persze jó irányba. Most érzem azt hogy végre boldog vagyok, és szeretném ha ez így is maradna. Felmentem a szobámba majd ledőltem az ágyamra, és elkezdett az agyam cikázni mindenen. Mikor megnéztem az időt este fél 7-et mutatott. Te jó isten elég sokat gondolkoztam. Feltápászkodtam az ágyról majd lementem. Már anyuék is hazaértek.
- Sziasztok!
- Szia kincsem! Hogy vagy?
- Jól. Fogjuk rá.
- Mert? Történt valami?
- Felhívott anya.
- Igen? És mit mondott?
- Hát hogy holnap suli után menjek át hozzá beszélni.
- És beleegyeztél?
- Igen,mert addig úgy se hagy békén.
- Jól van, de ha bármi baj van azonnal hívsz. Rendben?
- Igen.
- Mindjárt csinálok vacsit, azt eszünk.
- Okés, addig felmegyek a szobámba.
- Rendben.
Felmentem majd leültem, és elővettem a telómat. Felmentem facekra, megnézem az üzeneteimet, majd leraktam, és ledőltem az ágyra. Valaki kopogott, én meg szóltam hogy jöhet.
- Szia Mary. Nem zavarlak?
- Szia Zoli, nem zavarsz. Veled még úgy se nagyon beszéltem.
- Igen, és bocsi, csak sok a tanulni való. De most van időm.
- Az jó. És mi újság veled?
- Hát most van egy csaj aki tetszik, de nem merem neki elmondani, mert félek hogy elutasít.
- Próbáld meg, hátha sikerül. Ha nem akkor sem kell kétségbe esni, akkor majd találsz másikat.
- De nekem ő tetszik.
- Jaj Zoli, ne legyél már ilyen gyerekes!
- Héj!! Kikérem magamnak! Nem vagyok gyerekes.
- Ha látnád magadat, szerintem szakadnál saját magadon.
- Ja persze.
- Jaj ne durcizz már, inkább gyere ölelj meg.
- Gyerekek! Gyertek vacsizni!
- Akkor menjünk.
Lementünk majd leültünk. Anya hozta a vacsit majd ő is leült. Miután megettük, mindenki ment a dolgára. Én felmentem és elmentem letusolni,meg hajat mosni. Mikor végeztem becsavartam magamat a törölközőbe majd bementem a szobába, és felöltöztem. Végül megszáritottam a hajamat, és bebújtam az ágyba.

Sziasztok íme az újabb rész. Remélem tetszik, ha igen hadj nyomot magad után.
Niki