Egy lány nehéz élete

25.

Megtörtént, megtörtént az amire minden lány vár. Remélem hogy jó döntést hoztam, és nem fogok csalódni benne. Szeretem és nem akarom elveszíteni. Mindig mellettem van, ha baj van, ha nem. Reggel fáradtan keltem, na vajon miért? Szerintem ti is tudjátok. Mivel lusta voltam felkellni, így vissza aludtam. Ugy sincs ma suli, és mára nem terveztem semmit, így inkább egésznap lustálkodok. Adam már nem volt mellettem. Gondolom lement kajálni. Én meg fogtam magam és vissza aludtam.

Adam szemszöge.....

Nagyon jó volt az este Mary-vel. Nem gondoltam volna hogy beleegyezik. Reggel mikor felkeltem Mary még békésen aludt, valószinüleg elfáradt. Adtam neki egy puszit majd elmentem felöltözni, és lementem kajálni. A többiek már lent voltak.
- Sziasztok.
- Szia, Mary-t hol hagytad?
- Alszik. Szerintem ma nem fog felkelni.
- Hm, mit csináltatok az éjszaka? - kérdezte Zoli.
- Hát figyelj, az a kettőnk dolga.
- Ajha, akkor már mindent tudok.
- Aha.
- Miről maradtunk le?-Kérdezték anyumék.
- Nyugi anya semmi olyanról.
- Ne hidj neki anya, tuti megfektette Mary-t.
- Na jó elég!! Egy: Zoli te ne szolj bele a másiknak a magán életébe. Kettő: Adam te meg csak módjával, és normálisan, mert ha összetöröd a szívét, akkor véged! Világos?!
- Igen értettem.
- Na, akkor jó. Téma lezárva. Most mar akkor ehetünk?
- Igen.
- Akkor jó.
Megreggeliztem majd felmentem megnézni Mary-t hogy fel-e kelt már. De még nem. Ugyanúgy feküdt. De mivel én nem voltam fáradt így irtam neki hogy elmentem majd jövök, azt el is indultam. Hogy hova? Azt én se tudom. Kellett egy kis kikapcsolódás így elmentem egy jó szórakozóhelyre. Elöször csak egy pohárral ittam, azt jött a többi. Majd mentem táncolni, és utána már képszakadás. Felakartam kellni, de nem bírtam kinyitni a szememet. Hallottam hangokat de azokat sem értettem.

Mary szemszöge....

Mikor felébredtem síri csend volt. Mindenki elment? Vagy mi a franc? Feltápászkodtam majd felöltöztem majd zsebre ragtam a telómat, de volt ott egy cetli is. Adam írta: Szia hercegnőm, mivel nem akartalak felkelteni így elmentem az egyik haveromhoz. Ígérem sietek haza. Puszil: Adam.

Leraktam a papírt majd lementem megnézni hogy a többiek hol vannak.
- Halihó! Van itthon valaki?
Semmi válasz nem jött. Hol a francba vannak? A konyha pulton is volt egy levél. Mi a franc. Na mindegy, gyors elolvastam.

Szia Mary, mivel tudjuk hogy alszol ezért nem akartunk felkelteni. Mi apáddal elmentünk dolgozni, Adam valahova elment. Zoli is, ugy hogy ne ijedj meg ha egyedül leszel. Puszilunk: Anya, és apa.

Szóval mindenki elment valahova csak é rohadok itthon. Hát oké. Már csak az a kérdés hogy Adam hol van. Gondoltam felhívom, mert nem akarok egyedül lenni. Fel is vette nagy nehezen.

Mary: Szia hercegem. Merre vagy? Unatkozok itthon, mindenki elment.
Adam: Sz-szia. Nem-so-ká-ra m-megyek h-haza.
Mary: Jézusom, mi van veled? Hol vagy?
Adam: A sz-szó-ra-kozó he-helyen. 
Mary: Ne mozdulj onnan, mindjárt érted megyek.
Adam: Okés.

Letettem a telómat, majd gyorsan felhúztam a cipőmet és siettem ahogyan tudtam. Mikor odaértem megláttam Adamat ahogyan eszméletlenül feküdt a földön.
- Uramisten, mi a jó franc történt veled?
- Ne...
Nem tudta elmondani mert elájult. Azonnal hívtam a mentőket. 5 perc alatt ide is értek.
- Jónapot hölgyem. Mi történt?
- Fogalmam sincs. Felhívtam és dadogvva beszélt. Még az a szerencse hogy eltudta mondani hogy merre van. De szerintem bepiált.
- Értem. Akkor most bevisszük, ön is jöhet ha szeretne.
- Igen.
Beültünk majd mentünk is. Mikor odaértünk én leültem és vártam hogy mi lesz. Jött is egy orvos.
- Jónapot.
- Jónapot. Megint maguk. Csak most fordítva.
- Hát igen, nálunk mindig történik valami.
- Azt észre vettem. Na, az a helyzet hogy a barátja egy részt túl sokat ivott, másrészt pedig különböző drogok voltak a szervezetébe. Valószínüleg amikor kérte az italokat akkor keverték bele neki. - És meggyógyul?
- Igen, kimostuk a gyomrát. Szerencsés fickó hogy ilyen barátnője van.
- Köszönöm. Bemehetek hozzá?
- Persze, nyugodtan.
- Köszönök mindent.
- Semmiség, hisz ez a feladatom. 
Bementem majd leültem a székre, és vártam hogy felébredjen. Fél óra telt el és még mindig nem kelt fel. Közbe bealudtam.

Adam szemszöge...

Fájt a fejem, a szemeimet alig tudtam kinyitni. Valaki rajtam feküdt. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, majd megláttam Mary-t. Hogy kerültem ide? És Mary miért van itt? Annyi minden járt a fejembe, hogy inkább abbahagytam mielött még megbolondulok. Inkább néztem Mary-t aki olyan aranyosan aludt, hogy nem akartam felkelteni. Így csak simogattam a fejét. Elkezdett mocorogni, és felkelt.
- Szia hercegnőm.
- Szia hercegem. Hogy vagy?
- Fáj a fejem. Mi történt? - Hát azt én tudjam? Nem én mentem el bulizni. Az volt a szerencséd hogy elmentem érted. A másik meg hogy azt irtad hogy az egyik haverodhoz mész.
- Sajnálom, nem akartam neked hazudni, csak-csak nem tudom. Hülye vagyok tudod, és ez ellen nem tudok mit tenni.
- Ígérd meg nekem hogy többet nem fogsz hazudni.
- Ígérem. Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem akarlak nyugi.
Közbe bejött egy orvos.
- Jónapot. Felébredt, ahogy látom. Hogy érzi magát?
- Jobban, csak nagyon fáj a fejem.
- Mindjárt adok fájdalom csillapítót, azt csinálunk még pár vizsgálatot. És ha minden rendben lesz akkor mehet haza.
- Köszönöm.
Kiment az orvos, én meg csak ültem és nem tudtam mit mondani. Annyi mindenen járt a fejem, hogy már azt se tudom hogy fiu vagyok-e vagy lány. A nagy gondolkozásomból Adam zökkentett ki.
- Mi a baj hercegnőm? Ennyire haragszol?
- Nem dehogy is. Csak annyi minden kavarog a fejembe.
- Ha nyomja valami a szívedet akkor mond el nyugodtan. De ne rágódj rajta.
- Semmi komoly,csak a jövönkről gondolkozok.
- Igen?
- Igen, vagy nem lesz? Mert akkor még most szólj létszi.
- Nem azért kérdeztem, ne értsd félre. Hanem mert én is már sokszor gondolkoztam rajta.
- Az jó. És neked mik a terveid?
- Hát elég sok tervem van. De.
- Mi de?
- Nem mondom el hogy mik a terveim.
- Igen,?
- Aha.
- Jó akkor én sem.
- Nem is kell majd a végén összehasonlitsuk. Kiváncsi leszek hogy egyre gondolunk vagy sem.
- Ez majd csak akkor fog kiderülni. Addig is csak találgathatunk.
Közbe megérkezett az orvos.
- Jónapokat, meghoztam a gyógyszert.
- Köszönöm doktorúr.

Sziasztok, itt az ujabb rész. Ha tetszik nyomj egy voitot, vagy kommentelj.
         Üdv: Nikcsu