Egy lány nehéz élete

14.

Reggel kipihenten kelltem, már senkise volt a szobában, így feltápászkodtam majd gyors letusoltam, majd felvettem a ruhámat, végül lementem a konyhába reggelizni. Már mindenki ott volt.
- Sziasztok!
- Szia álomszuszék! Hogy aludtál?
- Köszönöm jól. Most nem volt rémálmom.
- Az jó. Gyere ülj le enni.
- Rendben.
Miután megreggeliztünk elindultunk a suliba. Az út csendben telt, senki nem szólt senkihez. Mikor odaértünk elköszöntünk egymástól.
- Héj, skacok!
- Igen?
- Ugye az ölelés nem marad el?
- Jaj tényleg, na gyere!
- Na jók legyetek. Óra után talizunk.
- Oksi. Szia!
- Sziasztok!
Bementem a terembe és leültem a helyemre majd lehajtottam a fejem és vártam a tanárt. Valaki elkezdett bökdösni.
- Mi van má?!
- Itt van a tanár! Aludni meg otthon kell.
- Nem alszok, csak lehajtottam a fejemet.
- Aha.
- Jó lenne ha elmennél inenn!
- Miért tán zavarok?
- Igen nagyon is.
- Akkor nem megyek el innen!
- Hogy te mekkora egy pöcs vagy!!
- Mary és John! Nem zavar hogy bejöttem?!
- De látom tanárnő! De John nem megy el innen!
- John! Ülj a helyedre! Most azonnal!
- Jó, jó, már megyek is!
Miután leült, a tanárnő elkezdte az órát. Kikaptuk a dogákat, nekem 4-es lett. Annyira boldog lettem. Eddig nagy ívben leszartam a tanulást most meg egész nap tanulok. Komolyan mondom nem ismerek magamra. A gondolataimat John szakította meg.
- Szevasz Mary!
- Cső! Mit akarsz már megint?
- Huha, durvul a kismacska.
- Takarodj már el innen!! Mi a f..t akarsz tőlem??!! Mert ha semmit akkor húzz el innen!
- És ha nem? Akkor mi lesz?
- Szeretnéd tudni?!!
- Hát persze!
- Hát oké, te momdtad! Ezt megfogod bánni!
- Ójha! Nagyon félek, már rettegek!
Erre teljes erőből pofán vágtam.
- Na?! Akarsz még?!!
- Te egy vadállat vagy! Eltörted az orromat.
- Mondtam hogy ne kezdj ki velem, de te nem hitted el! Most itt van tessék megkaptad! Remélem tanultál az esetből!!
Megfogtam magam és kiviharoztam. Elegem van, nem értem mire volt ez jó. Kimentem a friss levegőre, mert már sok volt ez a nap.
- Mi történt Mary?
- Elegem van! - nem bírtam tovább, elkezdtem sírni.
- Shh, nyugodj meg. Ki volt ez a balf...sz? Szétverem a fejét.
- John.
- Mit művelt?
- Ugye bementem az osztályba, és leültem a helyemre, majd a fejemet lehajtottam a padra. Ere odajött hozzám, és elkezdett idegesíteni, és miután bejött a tanár, még akkor sem ment el. Erre dühös lettem és pofán vágtam. Röviden ennyi.
- Azta! Nem semmi. Csak lássam meg azt a férget, leütöm én.
- Nem kell, már el rendeztem. Most megyek vissza órára, majd találkozunk. Szia Adam!
- Szia Mary.
Gyors megöleltem és visszamentem az osztályomba, majd leültem a helyemre.
- Mary!
- Igen?
- Mi történt hogy így megagyaltad ezt az idiótát?
- Nem elég hogy mellém ült, de akkor még basztat is! És miatta cseszett le a tanár!
- Nyomi egy gyerek! Ne is foglalkozz vele!
- Nem is akarok! Gyűlölöm!
Közbe bejött a tanár.
- Jó napot kívánok mindenkinek! - Jó napot kívánunk Tanár úr!
- Ki készült mára?
Kb 5-en tettük fel a kezünket.
- Most ez komoly? Jó akkor mindenki elővesz egy lapot, és amit felírok a táblára, arra kell választ adni. 10 percetek van rá.
Se több, se kevesebb.
Szinte mindenki üresen adta be a lapot, én egy csomó mindent írtam. A többi óra uncsi volt, de azért túl éltem.

Már a fiúkkal mentünk hazafelé, közbe beszéltünk egy csomó mindenről.
- Na és Mary, mi volt ez a nagy bunyó?
- Milyen nagy bunyó? Csak bevágtam neki egyet. Ha én elkezdek bunyozni akkor annak jó vége nem lesz.
- Eddig ezt az oldalakat még nem láttam, de már lassan kezdek tőled félni.
- Tudod, mindenkinek több oldala van, csak nem mindenki mutassa ki.
- Hát ha te mondod.
Miután hazaértünk, leültünk enni.
- Sziasztok drágáim. Csak nem éhesek vagytok?
- Deeee! - válaszoltuk egyszerre.
- Akkor hozom is az ételt.
- Mi jót főztél?
- Majd mindjárt megtudod.
- Ó nyami! Milánói spagetti! Az egyik kedvencem.
- Akkor eltaláltam.
- Igen.
Miután megettem, felmentem a szobámba. Most valahogy nem volt kedvem tanulni, így elfeküdtem az ágyamon. Mikor már majdnem elaludtam valaki kopogott.
- Gyere!
- Szióka! Csak nem aludtál?
- Csak akartam.
- Akkor nem zavarlak.
- Nem zavarsz, gyere be nyugodtan. Mi újság?
- Á, semmi. Csak hülyék az osztálytársaim.
- Nekem mondod? Látnád az enyimeket. Néha már úgy érzem hogy a diliházba vagyok.
- És veled mi újság?
- Semmi, elfáradtam.
- Ja! Biztosan a nagy verekedésben.
- Nem volt az nagy.
- Á nem, csak eltörted az orrát.
- Szar ügy, így járt. Mondtam neki hogy velem ne akarjon kötekedni, de nem hallgatott rám. És rohadtul nem szeretem ha felhúznak.
- Mary? Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Hát, ő. Hogy is mondjam.
- Jó gyorsan.
- Ha-ha. Szóval, történt valami mostanában veled?
- What? Miért kellett volna ?
- Nem, csak kérdem.
- Nem, nem történt semmi. De miért kérded?
- Mert olyan furcsa vagy mostanában, és nem csak én vettem észre, hanem többen is.
- Hát, nem tudom. Tudod az emberek idővel változnak.
- Igen azzal tisztába vagyok, de tudod nem ilyen gyorsan.
- Én ilyen vagyok. És kész!
-O-oké.
- Most mi van? Olyan hülyén nézel rám.
- Semmi, csak...
- Mi csak?
- Á hadjuk!
- Gyertek enni! - kiabálta anyu.
- Már is megyünk!
- És ha én nem akarok?
- Akkor megfoglak és leviszlek.
- Akkor sem akarok!
- Na jól van akkor marad a második verzió.
Miást kimondta az utolsó szót, már fel is kapott, és lecipelt.
- Nem vagyok nehéz?
- Te? Ne röhögtess már! Könnyű vagy.
- Akkor jó.
- Mi van Mary? Nincs lábad?
- Képzeld van, csak nem akartam lejönni.
- Miért? Tán beteg vagy?
- Nem! Csak fáradt vagyok.
- Attól még enni kell drágám. - mondta anya.
- Tudom.
Mikor megettem gyors felmentem, bepakoltam, majd elmentem tusolni. Miután jól kiáztattam magam kiszálltam majd belebújtam a pizsimbe, végül átmentem a báttyáimhoz.
- Na, jó éjt srácok!
- Ilyen korán már alszol?
- Igen, mivel mondtam hogy fáradt vagyok.
- Jól van oké. Akkor jó éjt! Szép álmokat!
- Köszönöm, nektek is.
Végül elaludtam. Viszont megint jött egy rémálom, mire felsikítottam, majd elkezdtem kapálózni.
- Nyugi Mary! Hallod! Ébredj fel!
- Mi van, hol vagyok?
- Nyugodj meg, csak rosszat álmodtál.
- Nem hiszem el! Meddig fog ez még gyötörni?
- Nem tudom, de ezt holnap megbeszéljük. Keresünk valakit aki tud ebben segíteni.
- Rendben. Aludhatok melletted?
- Persze, gyere.
Befeküdtem Adam mellé, majd ő is így tett. Finoman megölelt, majd adott egy puszit a homlokomra, végül sikerült elaludnom.