Egy lány nehéz élete

3.

Megint reggel van, de semmi kedvem nincs suliba menni, ezért úgy döntöttem hogy megjátszom magam hogy rosszul vagyok.
- Szia anya.
- Szia Mary. Mi a baj? Rosszul vagy? Nem ám ide hánysz nekem.
- Eléggé szarul vagyok, de ne aggódj ha hánynom kell tudom hova kell menni.
- Akkor jó. Menj fel azt mindjárt viszek fel neked teát. Rendben?
- Igen. 
Felmentem majd lefeküdtem az ágyamba. Anyám már hozta is nekemva teát.
- Köszönöm anya.
- Szivessen. Most mennem kell dolgozni, ha valami van csak hívj fel és azonnal jövök. Rendben?
- Igen.
- Szia, majd jövök.
- Okés,Szia!
Miután elment, elkezdtem filmet nézni, de elöször lementem popcornt csinálni. Közbe- közbe felmentem facekra is. Szóval így telt az én napom. Mikor apám megjött egyből megkérdezte hogy miért nem voltam suliba. Én mondtam neki hogy rosszul vagyok, és ezért.
- Tudod lányom, ismerlek már annyira, és tudom hogy csak megjátszod magad.
- De.
- Nincs de, nem kell itt a  kamu szöveg.
- Apa! Miért nem hiszel nekem? Hihetetlen vagy! Én mindig szerettelek titeket, de titeket csak az érdekel hogy 5-ös legyek, hogy utána eltudjalak titeket tartani. De nem fogom hagyni magam!
- Na ide figyelj lányom, ezt a hangnemet és ezt a stílust nem fogadom el! Megértetted?
- Meg, de akkor is  igazam van!
Erre apám adott egy hatalmas pofont. Majd utána kiviharzott és bevágta az ajtót. Én meg a földre rogytam,és elkezdtem sírni. Valaki kopogott az ajtómon.
- Nem érdekel senki, hadjatok békén!
- Lányom csak én vagyok az,  anyád.
- Nem érdekel!
- Légyszives, beszéljük meg, mert itt nagy kavarások vannak, és szeretném veled tisztázni a dolgokat.
- Igen? És milyen dolgokat? Én szerettelek titeket, becsüllek titeket, erre mit kapok hogy legyek 5-ös tanuló. De miért? Ti azok voltatok?
- Nem, nem voltunk azok, de ezért is szeretnénk hogy te az legyél.
- Figyelj anya, 2-sel is felvesznek bárhova. Nem azt fogják nézni hogy hányas vagyok, hanem hogy megvan és kész. Akkor miért akarjátok rám erőszakolni? Ha,?
- Figyelj!
- Nem, nem érdekel! Most pedig hadj békén!
- Még beszélünk!
- Nem, nem fogok veletek beszélni!
- Na jó, ha te így játszol akkor mi is így fogunk! 1 hónap szobafogság! És ha neglátom hogy elszöksz, olyan pofont fogsz kapni, hogy egy életre megemlegeted! Megértetted?!
- Ez nem igazság!
- De igen! És kész, a témát lezárom!
Hihetetlen hogy ilyenek lettek a szüleim, nem tudom mi ütött beléjük, de teljesen megváltoztak. Most egész nap a szobámba kell rohadnom, de persze elötte az iskolába kell. Kész pokol lett az életem. De nem érdekelnek a szüleim, akkor is elfogok menni csavarogni. Ezeken járt a fejem. Olyan gyorsan eltelt ez a nap is. Már este 6 óra van, úgy hogy gyors lementem enni, a szüleim sajna de ott ültek. Leültem majd gyors elkezdtem enni.
- Ne siess annyira, még a végén megfulladsz!
- És? Kit fog érdekelni? Mert szerintem senkit! Pláne titeket nem! Úgy hogy hadjuk is ezt a témát!
- Ki vagy te? Hogy itt megmond nekünk hogy mit csináljunk? Szégyeld magad! Tünés aludni, holnap iskola! És nincs kifogás! Világos?
- Jó felfogtam, nem kell ordibálni! Süket még nem vagyok!
- De hülye annál inkább!
- Ch, mondjátok ezt ti, kész röhej! Még hogy én vagyok hülye? Nem ismerek rátok!
Gyors felfutottam majd elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Egész éjjel forgolottam, úgy hogy nem nagyon aludtam.