Egy lány nehéz élete

5.

Reggel elég szarul keltem fel, hogy miért is, hát a tegnap történtek miatt. Most már apám bevezette hogy ha egy rossz szót szólok felpofoz. Csak hogy én ezt nem fogom hagyni, mert az én életemet ne tegye tönkre senki. Kikeltem a ágyból majd bementem a fürdőbe. Mikor megláttam a fejemet, azt hittem összetörik a tükör. A szemem felvolt dagadva a sírástól, a hajam kocosan ált össze-vissza. Hogy eltüntesem ezt a borzalmat, raktam fel egy kis sminket, így kevésbé fog látszani  kibőgött fejem. Gyors lezuhanyoztam majd lementem reggelit csinálni magamnak, mikor ez is megvolt elindultam a suliba. Mikor beértem leültem a helyemre, és zenét hallgattam. Próbáltam kizárni a külvilágot, de valahogy nem sikerült.
- Szia Mary! Valami baj van?
- Szia! Semmi, jól vagyok.
- Aha, tudod nem vagyok hülye, látom hogy valami nyomaszt, nekem nyugodtan elmondhatod.
- Nem akarok róla beszélni, és most kérlek hadj békén!
- Jól van, de ha még is szeretnél beszélgetni, bárhol megtalálsz. Rendben?
- Igen. Szia!
- Szia!
Megérkezett az ofőnk.
- Jó reggelt kívánok mindenkinek!
- Jó reggelt kívánunk Tanár úr!
- Ma fontos dolgokat megbeszéljük! El is kezdem. Jövő héten elmegyünk egy hétre Mexikóba. Az árak,meg a további információkat a lapon megtaláljátok. Valaki ossza ki őket!
Gyorsan eltelt ez a nap. Épp hazafelé tartok, közben abban reménykedem hogy a szüleim elengednek, így legalább lenne egy hét nyugalmam. Mikor bementem az ajtón, apa ott ült a kanapén, és valami filmet nézett, anya pedig a konyhába tevékenykedett.
- Sziasztok!
- Szia! - köszöntêk egyszere.
- Mondhatok valamit?
- Persze mondjad hallgatlak.
- Szóval, jövő héten lenne egy 1 hetes kiruccanás Mexikóba, és szeretnék elmenni. Mindig is érdekelt hogy hogy néz ki meg mindent tudni akarok róla.
- Hát,,, tudod lányom az van hogy ezért tenni is kéne valamit.
- Ígérem tanulni fogok!
- Aha. Persze, én meg hülye vagyok nem?
- De apa! Egyszer az életben hihetnél bennem!
- Benned? Na ne röhögtess, mert még a végén meghalok!
- Á, hadjuk! Veletek nem lehet normálisan beszélni! Elegem van!!
- Neked van eleged? Na ne mondjad!
- De mondom, annyira megváltoztatok! Csak nem érzem miért?
- Mert a szüleid vagyunk azért, értsd már meg! Nem akarjuk hogy bajod essen! Óvni akarunk! Te vagy az egyetlen gyermekünk! Érted?
- Aha, akkor nem bánnátok velem így! Most ha nem zavar felmegyek!
- Okés!
Felfutottam majd bedőltem az ágyba, és megint kitört belőlem a sírás. Elegem volt ebből az egészből, még hogy óvni akarnak! Nem porcelánból vagyok, akit meglöknek azt leesik majd darabokra tőrik! Az  baj hogy még sokán leszek tizennyolc. És nem fogom bírni! Valamit tennem kell, de nem tudom hogy mit. Ezeken a dolgokon gondolkoztam, kőzbe ránéztem az órámra ami már 5 órát mutatott. Gyors elővettem a könyveimet,meg a füzeteimet, és elkezdtem házit írni. Na most hogy így elgondolkoztam, még sosem csináltam meg a házimat! Eddig mindig valakiről lemásoltam, most meg itg ülök és szorgosan írom. Te jó isten, mi történik velem! A gondolkodásomba az ajtó nyitodása zavart meg.
- Szia, gyere enni!
- Már is megyek!
- TE, ha jól látom TANULSZ?
- Igen, jól látod! És ne aggódj,és se tudom hogy ez hogy lehetséges!
- Hűha, még a végén megváltozol?
- Ha-ha, azt nem hiszem! De ki tudja, most ezek után már bármi megtörténhet!
- Hát igen, vannak még csodák!
- Apa! Ez nem egy csoda, csak csupán unatkoztam, meg elegem volt, és nem bírtam egész nap feküdni.
- Ez így van, na gyere!
Lementünk, leültünk enni. Mindenki csendben volt, de én valahogy nem tudtam elviselni, így megtörtem a csendet.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Elmehetek akkor?
- Igen, viszont a tábor után a jegyeiden változtatsz mert ha nem akkor nagy bajok lesznek. Megértetted?
- Igen, és köszönöm.
Gyors felmentem a szobámba, és írtam a barátnőmnek hogy anyámék elengedtek. Nagyon örült neki, és persze én is nagyon örültem.
Elmentem fürödni, majd lefeküdtem aludni.