Egy lány nehéz élete

9.

Mikor felkeltem, közölték velem hogy találtak nekem nevelőszülőket. Így össze kellett pakolnom, gyors elbúcsuztam a többiektől, és elindultunk. Nagyon izgultam hogy hogyan fognak fogadni. Az út rövid volt, de nekem így is sikerült bealudnom. Mikor odaértünk felkelltettek.
- Mary! Keljél! Megérkeztünk!
- Igen? Jaj! Nagyon izgulok!
- Nyugi, minden a legnagyobb rendben lesz.
Bekopogtunk, egy hölgy nyitott ajtót.
- Jónapot! :) Fáradjanak beljebb!
- Köszönjük! :)
- Te vagy Mary?
- Igen.
- Nagyon aranyos vagy. Bemutatom a ,,testvéreidet". Gyertek le! - Megyünk! - mondták egyszerre.
- Van 3 fiú, és te vagy a 4.-dik.
- Én leszek egyedüli lány??
- Igen, de ne aggódj vigyázni fognak rád.
- Szia, én Adam vagyok.
- Szia én meg Zoli vagyok.
- Szia, én meg Ákos vagyok.
- Sziasztok, én Mary vagyok, és örülök hogy megísmerhettelek titeket.
- Mi is nagyon örülünk :)
- Fiúk, mutassátok meg a szobáját! Meg vezessétek körbe.
- Rendben, már is megyünk! Na gyere Mary.
Miután körbe vezettek, bementem az ,,új" szobámba. Nagyon tetszett. Íme:

Nagyon tetszik, már most imádok itt lenni. Kedvesek a ,,testvéreim", és a nevelőszüleim is.
- Na hogy tetszik a szobád?
- Egyszerűen csodálatos! Ilyenre vágytam már mióta!
- Akkor most már nem kell róla álmodoznod, hanem meg is kaptad.
- Már most nagyon hálás vagyok nektek.
- És ez még csak a kezdet! Na , gyere enni, már biztosan megéheztél!
- Igen, egy kicsit. És mit főztetek?
- Anya főzte. Húsleves, rántott sajt, krumpli.
- Nyami, ezeket imádom.
- Tudjuk, azért csinálta.
- Honnan tudtok rólam ennyi mindent?
- Hát, az maradjon titok.
- Okés.
Megettem az ebédet ami isteni finom volt, és felmentem a szobámba, kipakolni a bőröndömet. Közben kopogtak.
- Gyere be! - mondtam.
- Szia! Nem zavarlak? - kérdezte Adam.
- Ja, nem csak kipakolok.
- Rendben, csak nyugodtan, ha kell segítség csak szólj.
- Köszönöm. Tudod annyira hálás vagyok nektek, már most!
- Örülök hogy örülsz. Tudjuk hogy mi volt veled, és sajnálom is. Nem lehetett könnyű egy ilyet túl élni.
- Hát igen, borzalmas volt az egész. - és itt végem volt, kitört belőlem a sírás.
- Ne haragudj, nem akartam ezt felhozni.
- S-semmi baj.
Oda bújtam hozzá, ő meg szorosan megölelt, annyira jó érzés volt. És az illata.... Egyszerűen hihetetlen, de lehet hogy beleszerettem.
- Jobban vagy?
- Igen, köszönöm. Bocsi ha össze könnyeztem a pólódat.
- Semmi baj. Azzal ne is foglalkozz. Gyere inkább, elviszlek egy jó kis helyre.
- Oké, de elöször veszek fel valami normálisat.
- Rendben, lent várlak!
- Oksi.
Gyors választottam egy jó kis rucit. Íme:

Lementem, egyből mindenki idenézett.
- Hűha! Nagyon jól nézel ki! - mondta anyám.
- Köszönöm. :)
- Hova- hova? :)
- Csak én viszem el, egy jó kis helyre. - mondta Adam.
- Jaa, oké. De vigyázz rá nagyon!
- Vigyázok rá, ígérem.
- Jó mulatást!
- Köszönjük!
Elindultunk. Az út csendesen telt.
- Megérkeztünk!
- Váó! Ez nagyon jó egy hely!
- Voltál már itt?
- Nem, csak hallottam róla. A szüleimnek mindig mondtam hogy jöjjünk el ide, de sajna nem. Mert ők nem jönnek ilyen helyre, pláne nem velem.
- Az szép! Mit ne mondjak, elég bunkók lehettek akkor!
- Igen azok.
- Gyere menjünk be!
- Oké.
- Kérsz valamit?
- Valami finom desszertet. Rád bízom hogy mi legyen az.
- Okés, már is hozom ;)
Míg elment hozni desszertet, addig felmentem facekra.
- Itt is van! Na?
- Ez jó lesz, ilyet még úgy sem ettem.
- Nem? Pedig ez a legfinomabb süti.
- Igen? Jó tudni. Majd mindjárt kiderül.
Megkóstoltam.
- Hm, hát ez istenien finom!
- Ügye? Én mondtam!
Mikor végeztünk még utána sokat beszélgettünk! Aztán elindultunk haza.
- Köszönöm neked ezt a csodás délutánt.
- Szivessen, bármikor csak szólj, és mehetünk.
Haza értünk, én felmentem a szobámba. Gyors elmentem fürödni, és lefeküdtem aludni. De valaki kopogott.
- Gyere!
- Bocsi, aludtál már?
- Még nem.
- Csak jóéjszakát-ot kívánok.
- Köszönöm, neked is jó éjszakát! - Szia!
- Szia!
Adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én meg szépen elaludtam.