Egy lány nehéz élete

13.

Reggel fitten kelltem, ami nálam nagyon furcsa hisz mindig úgy rugdaltak ki az ágyamból. Gyors felöltöztem majd lementem reggelizni.
- Szia anya!
- Szia kincsem! A srácok merre vannak?
- Nem tudom. Lehet még aludnak. Megyek és felkelltem őket.
Benyitottam majd rájuk ugrottam. Mindegyik egyszerre kiabált fel.
- Mi a f...sz van?!
- Reggel van drágáim! Ki az ágyból!! Hasatokra süt a nap!
- Jaj Mary! Muszáj?
- Igen! Hív az iskola.
- De nem akarunk!
- Na ide figyeljetek! Ha most nem száltok ki az ágyból akkor fejenként kaptok egy vödör hideg vizet. Nem viccelek!!
- Jó-jó! Már megyünk is!
- Na azért! Lent várlak titeket.
Lementem és leültem reggelizni. Kb 5 perc múlva már a fiúk is itt voltak.
- Na végre! Csak sikerült kikelni! - Ha- ha! Nagyon vicces vagy Mary!
- Ó, köszönöm :) Tudom hogy az vagyok!
- És még az egód is nagy.
- Naaa! Nem is igaz. Ez csak az igazság!
- Aha!
- Olyan szemetek vagytok! Most megyek!
- Jaj Mary! Ne durcizz már! Tudod hogy szeretünk. Inkább gyere ide egy ölelésre.
- Hát,, nem is tudom.
- Mary!
- Jó, oké .
- Na azért ám!
Miután megölelgettük egymást, elindultunk a suliba. Útközben sokat beszélgettünk.
- Na és mesélj Mary, mi volt tegnap?
- Biztosan tudni akarod?
- Igen.
- Hát, megint elkezdték ezt a jaj de szeretünk meg megváltozunk dolgot, csak egy a gáz.
- Mi?
- Hogy én nem vagyok hülye, és átlátok rajtuk. Mondhatnak nekem bármit, már nem tudnak meggyőzni semmivel.
- Hát amiken keresztül mentél, elhiszem hogy nem bízol meg senkibe. Hallottam hogy depressziós is lettél. Sikerült már leküzdeni?
- Jártam szpcihologushoz, és hát nagyon sokat segített. Már nem érzem magam annak, és ez nektek is kőszönhetem.
- Annak örülök.
- Viszont még sokszor vannak rémálmaim, amik nem nagyon akarnak elmúlni.
- Van egy ötletem!
- Mi?
- Aludj velünk! Beviszünk még egy ágyat, és akkor már nem leszel egyedül. Mit szólsz hozzá?
- Hát.. Veletek? Ajaj!
- Te olyan bolond vagy!
- Most miért?
- Nyugi nem fogunk semmi rosszat csinálni. Csak így legalább nem leszel egyedül, és ha rémálmod van, akkor meg itt vagyunk mi, és segítünk.
- Köszönöm fiúk. Szeretlek titeket!
- Mi is téged!
Bementünk a suliba, majd mindenki ment a saját termébe. Én is bementem majd leültem. Bejött a tanár majd elkezdtük az órát. És hát miért ne, dogát írtunk. Még milyen jó hogy tegnap délután tanultam.
Miután leteltek az órák, elindultam haza. A srácoknak dobtam egy üzit hogy nem várom meg őket. Majd jött a válasz hogy okés, de vigyázzak magamra. Elővettem a telómat, majd a fülesemet, és zenét kezdtem el hallgatni. Közbe elég sok mindenen járt az eszem. És annyira belemerűltem a gondolataimba hogy véletlen neki mentem valakinek. Én meg erre habogtam össze vissza.
- Sz-szia, bocsi nem akartam. Olyan hülye vagyok, tényleg bocsi.
- Nyugi, semmi baj. Engem John-nak hívnak, és téged?
- Engem Marynek.
- Örülök a találkozásnak Mary. Nem akarsz inni velem egy kávét?
- Kőszi de most nem. Majd máskor.
- Okés. Itt a telószámom. Te is megadod a tiédet? És akkor majd felhívlak.
- Okés.
- További szép napot!
- Köszi, neked is. Szia!
- Szia!
Siettem haza. Valahogy már nem bízok senkibe. A francba!! Ehez képest megadtam a telefon számomat egy idegen gyereknek. Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Bementem a házba, majd levettem a cipőmet, és felmentem a szobámba. Csak azt nem gondoltam hogy VALAKI bent lesz.
- Szia Adam. Hát te? Miért itt vagy?
- Szia Mary! Merre voltál?
- Én..
- Légyszíves válaszolj!
- Jöttem haza a suliból.
- Aha. És nem találkoztál senkivel?
- Nem. - füllentettem.
Tudtam hogy tudja, de még sem merem neki elmondani.
- Mary! Ne szórakozz velem! Mindent tudok, illetve tudunk!
- Csak véletlenül belebotlottam, aztán megakart hívni egy kávéra, de én meg elutasítottam. Ennyi történt, semmivel sem több!!
- Ne akarj hazudni! Eddig bíztunk benned, de most már valahogy nem.
- Megadtam neki a telefon számomat. Hülye voltam tudom, mert utána már észbe kaptam, de akkor már késő volt. Annyira sajnálom.
A könnyeim már nem bírták tovább így a felszínre törtek.
- Jaj Mary, nem akartalak megbántani, csak nagyon féltünk.
- Sajnálom, sajnálom. - Jó szorosan magához ölelt, közbe a hátamat simogatta.
- Nincs semmi baj. Csak arra kérlek hogy mindig figyelj oda hogy kivel mit csinálsz. Rendben?
- Igen.
- És ha nehogy isten ez a csávó zaklatna, azonnal szólj nekünk és mi elrendezzük.
- Rendben. Lemegyünk enni?
- Persze, gyere! A többiek már ránk várnak.
- Ők is tudják?
- Igen.
- Nem merek lemenni.
- Ne aggódj nem fognak ez miatt megverni vagy bántani. Mi nem olyanok vagyunk. Hidd el nekem.
- Akkor jó. Már kezdtem félni.
- Nincs mitől, na gyere!
Lementünk, majd amikor megláttak, egyszerre ugrottak a nyakamba.
- Mary drágám. Ne csinálj többet ilyet. Nagyon megijesztettél minket.
- Sajnálom, nem akartam. Olyan hülye vagyok.
- Nem vagy hülye. Csak még mindig nem dolgoztad fel a történeteket. Gyere ülj le inkább, és egyél.
Miután megettem felmentem a szobámba, majd neki láttam a tanulásnak. Viszont annyira fáradtnak éreztem magam hogy elaludtam a könyvek felett. Arra kelltem fel hogy valaki szólogat.
- Mary! Jól vagy? Minden rendben?
- I-igen.
- Jézusom! Te remegsz.
- Mi történt? - kérdezte a többi fiú.
- Csak megint rémálmom volt. Semmi komoly.
- Még hogy semmi komoly? Remegsz.
- Tudom, de ez már nem újdonság.
- Mary ez komoly dolog. Ilyenekkel nem lehet viccelődni.
- Nem viccelek képzeld, csak próbálom nem kimutatni.
- De pont hogy ezzel ártasz magadnak!
- Hoztam teát! Tessék Mary.
- Köszönöm.
- Vigyázz! Mindjárt leejted.
- Bocsánat.
- Te még mindig remegsz. Gyere ide.
- Miért is?
- Hogy megtudj nyugodni, mert ez így nem jó.
Odamentem hozzá majd megölelt. Felszabadultam, éreztem hogy már ellazulnak az izmaim, és már nem remegek.
- Na, jobban vagy?
- Igen, köszönöm :)
- Akkor jó. Gyere le vacsizni, azt mehetsz aludni.
- Rendben.
Lementünk majd gyors megvacsiztam, majd felmentem lezuhanyoztam és mentem s fiúkhoz.
- Jó éjszakát mindenkinek!
- Jó éjt Mary!
Lehajtottam a fejemet a párnára, és már aludtam is.